Natasha McDonald épp a reggelit készítette, miközben Lilly mellette lelkesen írta a leckéjét. Imádta az iskolát és nagyon gyorsan beilleszkedett. Az első nap egyedül ment be az osztályba, helyet választott magának Tom Gregson mellett, és a tanító nénivel is rögtön összebarátkozott. Érdeklődő, okos kislány volt, látszott rajta, hogy sokat foglalkoztak vele otthon. Ismert már néhány betűt, a legtöbb klasszikus mesét pedig kívülről fújta. A rajztehetsége pedig kiemelkedett a többiek közül.

Szombat reggel volt, s Lilly már 7-kor felkelt és nekiállt a házi feladatának. Natasha épp a palacsintát sütötte, mikor nyílt a konyhaajtó és belépett rajta Shane Dawson. A nő pillantása azon nyomban felragyogott.

- Jó reggelt szépséges hölgyeim! – üdvözölte széles mosollyal a lányokat, és először Lilly rózsaszín arcocskájára nyomott puszit, majd a másik hercegnője mellé lépett. – Gyönyörű vagy – súgta a fülébe és neki is puszit lehelt az arcára.

- Mit mondtál, Shane bácsi? – kérdezte Lilly, nem hallotta jól. Pedig Shane bácsi nem szokott halkan beszélni.

- Csak azt mondtam a maminak, hogy milyen szép ma reggel – mosolygott a kislányra.

- Én is az vagyok? Hasonlítok mamira?

- Oh, hát persze. Te közveszélyes vagy a férfiszívekre – kacsintott a kislányra, aki boldogan írta tovább a leckéjét. – Hoztam tojást – a kosarat az asztalra tette, és lecsippentette a palacsinta szélét.

- Előbb moss kezet, aztán reggelizz velünk. Johnnak Montgomerybe kell mennie és csak holnap jön haza.

- Nocsak – vigyorodott el kajánul a férfi és tudta, vagyis inkább remélte, hogy ez mit jelent.

- Lilly és anya meglátogatják anya testvérét, délben indulnak, én viszont sajnos nem tudok velük tartani, mert készülnöm kell az óráimra…

- Sajnálkozva hallom – a szíve repesett a boldogságtól. – akkor ma turbósebességgel fogok szántani és a fejést is olyan gyorsan elintézem, hogy a tehenek észre sem fogják venni.

- Remek – jelentette ki a nő és a boldogság az arcára volt írva. Két teljes nap Shane-nel! Elővette a juharszirupot és meglocsolta vele Lilly palacsintáját. – Arra gondoltam, délután átugrok hozzád és lefestem a lovaidat.

- És ha már ott leszel, maradhatnál vacsorára és akár éjszakára is… suttogta és alig bírta megállni, hogy meg ne csókolja Natasha nyakát.  – Van egy ötletem! Kitaláltam nekünk egy romantikus programot estére, vacsi utánra…

- És mi lenne az? – nevetett Natasha is és el tudta képzelni, egy férfinek mit jelenthet a romantika.

- Majd meglátod…

- Hello Shane! – bukkant fel John. – Drágám, tudnál segíteni ezzel a nyakkendővel? – kérdezte és reménytelenül tartotta a kezében az előbb említett ruhadarabot.

- Tash épp most mondja, hogy elutazol – foglalt helyet és miután felszelte Lilly palacsintáját magának is tett.

- Van ez a McGregor-ügy, nagyon csúnya válás, Montgomeryben. És elvállaltam az asszony védelmét. Állítólag a férje szeretőt tart, ma beszélek a magánnyomozóval és néhány barátnak is utána kell néznem…

- Ez érdekesen hangzik. Azt hittem az ügyvédeknek annyi a dolguk, hogy ülnek a flancos irodájukban egy aktakupac mellett és meggyőzik a bírót a hazugságaikkal.

- Hát – nevetett fel John és ő is csatlakozott a lányához és Shane-hez. – Nem jársz messze a valóságtól. Egy átlagos ügynél ez igaz is. De egy válás az ronda dolog. Mindent be kell vetni, ha az ember nyerni akar. Olyakor tisztességtelen módszereket is.

Délután, miután búcsút intett Lilly-nek és az anyjának, Natasha összepakolta a festő állványát, ecseteit és minden mást, amire szüksége lehet és elindult Shane-hez. A férfi épp a két napja learatott búzaföldet szántotta fel. Észre sem vette a nőt. Natasha kipakolta a holmiját az udvaron a karámoknál, felállította a vásznat és meghúzta az első halvány vonalakat. Csillag gyönyörű állat volt. Erőteljes, fekete csődör. Csak úgy sugárzott róla az erő. Az erek kidudorodtak a nyakán és határozottan horkantott egyet valahányszor egy másik csődör megközelítette. A kép kezdett kibontakozni, megtelt színekkel. Natasha annyira belemerült az alkotásba, hogy észre sem vette a mögé lopózó férfit.

- Jó napot, művésznő! – suttogta Shane és a nő nyakába csókolt.

- A frászt hozod rám! – kapott a szívéhez Natasha.

- Bocs – csókolta meg ismét Shane. – Gyönyörű lesz! Mennyiért lehet megvenni?

- Ugyan butus – legyintett Natasha és elnevette magát a felvetésen. Ki lenne olyan bolond, hogy egyetlen centet is ad a képeiért? – Senki nem venné ezt meg!

- Dehogy nem. Most kérdeztem az árát.

- Egy csók – vigyorodott el a nő és próbálta elviccelni a dolgot.

- Egy csók? Nem tartod valami sokra a művészeted! – fordította maga felé Shane. – És nem is örülnék neki, ha pár hét múlva, mikor híres leszel, azt kellene viszontlátnom a lapokban, hogy Natasha McDonald, a festő, aki csókért árulja a képeit…

- Lökött… nem gondolhatod komolyan, hogy bárki is fizetne ezekért!

- Túl szerény vagy és ez jó. De meglátod, egy napon mindenki ismerni fogja a nevedet.