6. fejezet

Ragyogóan sütött a szeptemberi nap, mikor Barbara Lewis kiszállt a drága sportkocsiból, amelyet még a John előtti szeretőjétől kapott, Ray Hamiltontól. Üzletember volt és menő autókereskedése volt New Jerseyben. Régen volt, évekkel ezelőtt. Olyan korszaka volt ez az életének, amire nem szívesen gondolt vissza, s akkoriban az egyetlen menedéke Ray volt. A férfi mindent megadott neki, amire csak vágyott, de aztán kiderült, hogy terhes és ez mindent tönkretett. Barbara nem akarta elvetetni, Ray nem akarta megtartani, ezért az útjaik kettéváltak. És akkor jött az a szörnyű éjszaka, mikor Fred, a férje részegen ment haza és úgy elverte, hogy ha a szomszéd nem rohan át a kiabálásra, meghal. Eltört mindkét keze, három bordája és az álla. Az arca tele volt lila foltokkal és mély sebekkel, amiket a férje kezében levő sörösüveg szilánkjai okoztak. Hosszú kórházi kezelés után, és Fred könyörgéseinek engedve hazament, de egy hét sem telt bele, s ismét a kórházban találta magát. Akkor határozta el, hogy megszökik. Elhagyja New Jerseyt, és soha többé nem tér vissza. Nem volt más választása, ha életben akart maradni. Fred, miután elbocsátották a munkahelyéről, napról-napra egyre mélyebb gödörbe került. Zuhant a lejtőn és nem volt senki, aki megállíthatta volna. Mikor ő és Barbara összeházasodtak, a férfi keresett orvos volt, de aztán jött a műhiba, rosszul kötött el egy eret, a beteg meghalt és őt beperelték. Odalett mindenük: a gazdagság, hírnév, munka. Attól a perctől kezdve, hogy kitette a lábát a tárgyalóból, csak az ivásnak élt. Alig tudták fizetni a számlákat, a végén már étel sem volt. És nem volt többé Ray sem, aki egy ideig mindezt fedezte. Ahhoz pedig már késő volt, hogy elvetesse a gyereket. Ráadásul Fred verésének kitéve a magzat akár meg is halhatott volna, de ő túlélte. Igazi kis harcos volt. Joga volt az élethez.

Végignézett a lerobbant lakókocsin és mélyet sóhajtott, mielőtt benyitott. Cigaretta és alkohol szaga csapta meg az orrát. Éktelen rendetlenség uralkodott, mindenütt koszos ruhák, pizzás dobozok és üres üvegek hevertek. Az anyja az ágyban feküdt és hangosan hortyogott.

- Anya – rázta meg Barbara. Emlékezett rá kiskorából, hogyan kell ilyenkor életet verni a nőbe. – Ébredj!

- Mi van? – kapta fel a fejét, és érezte, ahogy lüktetnek az erei. Majd széthasadt a feje.

- Barbara vagyok – jelentette ki a biztonság kedvéért a nő és körbepillantott. – Hol van Sam?

- Ki? Sam? … Kint játszik azzal a döggel!

- Egyedül? – rázta meg a fejét rosszallóan Barbara, és mérgesen tekintett az anyjára. – Mondtam, hogy vigyázz rá!

- Ne kiabálj, szétmegy a fejem! – ült fel Maude és beletúrt kócos festett szőke hajába, amin már legalább öt centis lenövés volt. Az arcán elkenődve még fellelhető volt a tegnapi smink.

- Nem kéne ennyit piálnod – vetette oda Barbara, mialatt Sam holmiit próbálta előbányászni és beletenni egy bőröndbe. – Elviszem.

- Rendben, nekem úgyis dolgom van.

- Ki ez az új lovag? – próbált érdeklődést színlelni a lánya és legszívesebben képen törölte volna az anyját. Nem tudott addig elszámolni, amennyi pasas eddig az anyja életében megfordult.

- Barry életem szerelme – rebegte Maude és rágyújtott egy cigire.

- Ha jól emlékszem, két hete arra a kövér kocsmárosra is azt mondtad…

- Kiderült róla, hogy nős. De Barry más. Ő egy igazi romantikus lovag – közben kikelt az ágyból. Egy rózsaszín bőr miniszoknyát viselt egy narancssárga toppal és zöld harisnyát. Borzalmas nő! – gondolta Barbara.

- Romantikus lovagok nem ilyen nőkkel kezdenek, mint te… dünnyögte Barbara.

- Ne légy szemtelen te lány! Mindazok után, amit érted tettem. Felneveltelek egyedül, mindent megadtam neked…

- Na, persze. Kéthetente költöztünk és minden héten más pasival bújtál ágyba. Nem lehetettek barátaim, otthonom, iskolába is csak néha jártam…

- De beutaztad az egész országot, láttál egy csomó híres helyet…

- Kösz – fintorgott Barbara és a híres hely az anyja szótárában a Las Vegas-i kaszinókat jelenthette.

- És most nevelem a kölködet is, akiről azt se tudod, ki fia borja…

- Látom, hogy neveled. Azt se tudod, hol van, mint ahogy rólam se tudtad annak idején.

- Mondom, hogy kint játszik a kertben a döggel, amit Barry vett neki.

- Anya, sóhajtotta a nő, ez egy lakókocsi, aminek nincs kertje…

- Tényleg? – kapta fel a fejét Maude és beleszagolt az egyik kiürült üvegbe. – Akkor hol lehet ez az átkozott kölök? – azzal belekortyol, és kinyalogatta belőle azt a fél cseppet, ami tegnap este bent maradt.  – Nehogy kárba vesszen. Bár holnap már útban leszünk Hawaii-ra. Ez a szülinapi ajándékom Barrytől.

- Anya, a szülinapodig még fél év van hátra… - reménytelen eset. – tette hozzá gondolatban Barbara. Megkeresi Sam-et és lelépnek innen.

- Komolyan? – kérdezte és gondolkodást színlelt. Mikor is van a szülinapja? ...Kit érdekel! Azt se tudta, milyen évszak van, vagy milyen nap. Nem is akarta tudni. Maude O’Neil nem foglalkozott ilyen hétköznapi dolgokkal. – Nem számít – legyintett. – Akkor biztos előajándék lesz.

- Anya! – kiabálta a mosolygós arcú kisfiú és Barbara nyakába vetette magát. Szőke haja hasonlított Ray hajára, zöld szemeinek pillantása azonban, mintha Fred tekintetét tükrözte volna. Fogalma sem volt, melyikük lehetett az apja.

- Szia, sózsák! – emelte fel a négy éves apróságot. – Összepakolom a holmidat és lelécelünk. Merre jártál?

- Játszottam kutyussal – felelte pöszén. Az arca tiszta maszat volt, a ruhája tele a kutya lábnyomaival. – Hova megyünk?

- Montgomerybe. Apa vett ott nekünk egy szép házat, és amikor tud, meglátogat bennünket.

- Kutyus jöhet? – ragyogott fel a kisfiú arca.

- Hát persze – mosolygott rá Barbara, és soha nem tudott volna haragudni rá. Ártatlan gyermek volt, aki nem tehetett arról, hogy az anyjának így félrecsúszott az élete. És végül is ő mindent megad a fiának, amit csak tud. Van apja, most már lesz háza is, és ha eljön az ideje, John a legjobb iskolába fogja beíratni. Samnek lesz jövője. Ő nem babrál ki úgy a fiával, mint ahogy az anyja tette vele. – Találtál már nevet a kutyusodnak, Samie?

- Mojgó – válaszolta a kisfiú és rövid idő múlva visszatért egy fekete szőrgombóccal, akinek csak a rózsaszín nyelve virított ki a sötétségből.

- Találó – nevetett Barbara, miután a kutya rámorgott Maude-ra, aki meg akarta simogatni.

- Vidd innen ezt a kis bolhafészket! Egy ilyen rendes otthonban nincs helye kutyának! – mordult rá a kisfiúra és Barbara arra gondolt, hogy ha egy utónév szótárban megnézi a Maude jelentését, biztos az is valami hasonlót jelentene, mint Morgó.

- Meg is vagyunk, kisöreg – borzolta össze Sam haját. – Kösz anya a semmit és jó szórakozást Hawaii-on!

Azzal sarkon fordult, megfogta Sam kezét és kiviharzott a lakókocsiból. Maude csak megvonta a vállát és visszafeküdt aludni.

- Reggelizünk valahol útközben, és irány Montgomery! – a gázra lépett és búcsúpillantás nélkül hagyta el az „otthonát”.