Natasha nem sokkal John előtt ért haza. Az arca ragyogott a boldogságtól, szállni tudott volna. John azonban túl fáradt volt ahhoz, hogy ezt észrevegye. A gondolatai Barbara körül forogtak. Az ostoba tyúk! A végén még keresztülhúzza a számításait! Minek kellett neki pont most felbukkanni? Mikor elküldte, azt hitte, pontosabban azt remélte, egy időre megszabadult tőle… és egy hét sem telt el, s már itt van újra. Valahogy le kell csitítania. Nem engedheti, hogy kinyissa a száját és világgá kürtölje a viszonyuk történetét. Mekkora botrány lenne! – gondolta, mialatt a zuhany alatt állt, és a testén végigpergett a forró víz. Szüksége volt rá, hogy kitisztuljon a feje és gondolkodni tudjon. Vajon ha ez egyik ügyfelével történik, mit tanácsolna neki? Mindenképpen azt, hogy fogja be a nő száját valamivel. Hadd higgye csak Barbara, hogy okosabb nála, hogy zsarolhatja. A spórolt pénzén vehetne neki egy kis házat valahol Montgomery közelében és munka után vagy hétvégente meglátogathatná. Ez egy időre lecsendesítené. Mind addig míg Natasha nem fog gyanút, nem lesz baj. Kilépett a zuhanyzóból, megtörölközött, belebújt a pizsamájába és lekapcsolta a villanyt. A felesége már az ágyban feküdt. Óvatosan mellébújt és átölelte a derekát.

- Alszol? – súgta a nő fülébe.

- Majdnem… felelte Natasha, pedig nem is volt álmos.

- Ne haragudj, hogy ilyen sokáig tartott – szabadkozott John és apró puszit nyomott Natasha arcára. – Kicsit rázós lesz ez a per, elég csúnya válás – hazudta. Ebben már nagy gyakorlata volt. – Lehet, hogy majd sokat kell túlóráznom, vagy beutaznom Montgomery-be.

- Semmi baj, John – válaszolta Natasha és igyekezett, hogy ne érződjön a hangján az öröm, amit férje kijelentése okozott. Így legalább több időt tölthet Shane-nel. – Megértem. Ezt a munkád.

- Igen, de megígértem, hogy igyekszem több időt veletek tölteni és nem sokáig tudtam ezt az ígéretet betartani – a hangja bűnbánóan csengett és Natasha kicsit meg is sajnálta.

- Ne legyen lelkiismeret furdalásod, John. Te mindent megpróbálsz. Próbálsz változni és úgy látom, ez sikerül is. Attól, hogy néha később érsz haza, vagy el kell utaznod, nem dől össze a világ. Csak próbálj meg minél több időt Lilly-vel tölteni, mert neki ez nagyon sokat számít és nagyon fontos.

- Rendben. Megígérem – mondta a férfi, aztán szép csendben elszenderedett.

Natasha sokáig hánykolódott mellette álmatlanul. Lelkiismeret furdalása volt. Mit is művel? Kockára tesz mindent, amit évek alatt építettek fel John-nal. Kockára teszi a házasságát, a családját, a becsületét egy fellángolás miatt. De nem, ez nem fellángolás! – javította ki magát. Szereti Shane-t, olyan szerelemmel, amit még soha senki iránt nem érzett. Ez az érzés tiszta, ártatlan és csodálatosan szép. Nem dobhatja oda. Nincs ereje eldobni. Ugyanakkor itt van John, aki megváltozott miatta és Lillyért és azért, hogy megmentse a házasságukat. Törekszik a jóra, próbál megfelelni a nő elvárásainak, ő pedig mindezt semmibe veszi, amint lehet, ellopózik Shane-hez, titokban, mint egy bűnöző. És valójában, ha jobban belegondol az is. Bűnöző, házasságszegő, akit pár száz évvel ezelőtt megköveztek volna. Fogalma sem volt, hogy tud majd ezzel a lelkiismerettel tovább élni. Hogy fog minden reggel tükörbe nézni? Vagy akár John vagy Lilly szemébe? Ha nem lenne a kislánya… de van - figyelmeztette magát és hálás volt az életnek, amiért megajándékozta egy ilyen kis angyalkával. Őérte teszi, amit tesz. Érte tűrte el John kegyetlen viselkedését éveken át, miatta mondott le az álmairól, miatta temetkezett el a világ elől. De ezt soha egyetlen percre sem bánta meg. Lilly-ért akár az ördögnek is eladná a lelkét. És valamilyen szinten ezt is tette. Mert számára ez a házasság Johnnal már nem létezett, maga volt a pokol. Ő már csak együtt élt valakivel, aki az évek során idegen lett a szemében. Egy idegen férfi feküdt mellette éjszakánként. És ekkor rádöbbent, hogy a lelke mélyén neheztel Johnra. Haragszik rá, amiért éveken keresztül semmibe vette, elhanyagolta. Haragudott azért is, mert most elvárta, hogy ott folytassák, ahol évekkel korábban abbahagyták, mintha nem történt volna semmi. Soha egyetlen percre sem fordult meg a férfi fejében, hogy esetleg találhatott valakit, mialatt ő nem volt mellette. John McDonald túlságosan el volt telve magával ahhoz, hogy ilyenekre gondoljon. Számára Natasha ugyanaz a naiv gimnazista kislány volt, akit elvett feleségül hat éve.

Az órára nézett, ami hajnali hármat mutatott. Még sokáig forgolódott álmatlanul, míg végre az enyhet adó álom magával ragadta.