5. fejezet

Hétfő este volt. A telefon legalább ötöt csengett, mire valaki felvette.

- Halló, McDonald – női hang volt. Biztos a felesége.

- Jó estét. Barbara Lewis vagyok és John-t keresem – hangzott a válasz mézes-mázos hangon.

- Egy pillanat…

Ki lehet ez? – kérdezte magától Natasha. Soha azelőtt nem hallotta ezt a nevet. Barbara Lewis. Kit érdekel. Kikiabált a kertben Lillyvel játszó férfinek és a kezébe nyomta a kagylót.

- Valami Barbara - azzal megvonta a vállát és visszament a konyhába főzni a vacsorát.

- Barbara? – sziszegte a férfi a kagylóba dühtől szikrázó szemmel.

- Szia, édes! – felelte a nő és angyali hangján hozzátette. – Hiányoztál, Johnny.

- Mit képzelsz? – fortyogott John. – Megmondtam, hogy itthon ne hívj! Miért nem fér ez bele abba a szőke kobakodba?

- Vészhelyzet van, Johnny. Elfogyott a pénz, amit adtál…

- Ilyen hamar? – magában átkozódott. Alig egy hete, hogy 2000 dollárt adott Barbarának, hogy tűnjön el egy időre.

- Vettem pár új ruhát és a Santa Barbara-i hétvége is elég drága volt… nem akartalak otthon zavarni a kis feleségeddel, de muszáj lesz segítened.

- Erről nem volt szó! Azt ígérted elmész!

- El is mentem, de 2000 dollárból nem lehettem sokáig. Jaj, Johnny, ne izélj! – suttogta csábosan. – Találkozzunk és megmutatom mennyire hiányoztál.

- Mennyit akarsz, hogy végleg eltűnj?

- Hát, ez tőled függ. Találkozzunk a szokásos helyen és megbeszéljük.

- Nem. Legyen 9-kor a Carrie’s – ben. És eszedbe ne jusson még egyszer ide telefonálni!

- Akkor, kilenckor találkozunk, édes – azzal letette.

John nagyon mérges volt a nőre. Nem hitte, hogy hall még róla. A viszonyuk titokban kell, hogy maradjon! Nem kockáztathatja meg, hogy Natasha tudomást szerezzen róla… az végzetes lenne. Nem tehet tönkre mindent ez az ostoba liba pont most, mikor kezd rendeződni a helyzet.

- Egy ügyfél? – kérdezte a nő, mikor John kiment a konyhába egy sörért.

- Aha – hümmögte, ahogy belekortyolt az italba. – Be kell mennem az irodába, mert néhány fontos iratot bent felejtettem. Nem fog sokáig tartani. Tizenegy körül hazaérek.

- Remek, mert megígértem Lillynek, hogy beviszem anyához és ma nála alhat. A suli holnap kezdődik, majd reggel beugrok érte és együtt megyünk.

- Nem kell fáradnod, kicsim. Majd én leteszem Lizzie-nél.

Ez jobban nem is alakulhatna!- lelkendezett Natasha. Így legalább átugorhat Shane-hez!