Felteszem az egész negyedik fejezetet, mert ezt nem lehet részekre szedni és pár napig nem leszek gép közelben sem. Jó olvasást!

4. fejezet

Beköszöntött a szeptember első napja és a szokásos Evergreen Fair, melyet minden évben az ősz tiszteletére rendeztek. A vásár egész nap tartott, délelőtt vetélkedőkkel és játékos feladatokkal a gyerekeknek, délután állatvásárt, rodeót és különböző jótékonysági vásárokat tartottak. Mindenki készített valamit saját kezűleg, ki lekvárt főzött, ki takarót varrt s ezt eladták és a befolyt összeget felajánlották a helyi iskolának. Régi szokás volt ez, még akkor kezdték el, mikor be akarták zárni az intézményt húsz évvel ezelőtt. Eleinte csak a gyűjtésre szolgált, míg később egybekötötték egy nyárbúcsúztató – ősz-üdvözlő ünneppel, melyet éjfélkor tábortűz zárt. Volt zene, cirkusz és körhinta a gyerekeknek, a levegőben pörkölt mogyoró és vattacukor illata terjengett.

Evergreen tipikus amerikai kisváros volt, ahol az emberek ismerték és szerették egymást. Mindig törődtek a másikkal, megvigasztalták, ha bánata volt, vagy együtt örültek vele. Ugyan akkor árnyoldala is volt ennek a közelségnek, hisz mindig beleütötték az orrukat a másik dolgába és keresetlen tanácsokat osztottak. Mindenki tudta, éppen mi történt a másikkal, ki szerelmes kibe, ki beteg, kit csalt meg a férje, kik folytatnak viszonyt egymással. Szeretettel befogadták az idegeneket, s amerikai szokáshoz hűen, sütivel üdvözölték a beköltözőket. Mindenük meg volt, amire egy kisvároska vágyhat.

Délután négy volt, mire Natasha McDonald és John kiértek a vásárra. Lilly nagyon izgatott volt, mindent látni akart, minden körhintát ki akart próbálni. Élvezte, hogy a mamája és papája egy párként fogják közre, hiszen erre már oly régen volt példa. Az emberek elismerő pillantást vetettek az elegáns férfire és a csinos nőre s az elbűvölő szőke angyalra.

- Hello Shane! – üdvözölte a férfi a másikat, aki háttal állt neki a szokásos farmerben, ingben, cowboy csizmában és kalapban.

- Szia, John! – fordult meg és kezet fogott John-nal, majd Natashára szegezte a tekintetét. Nem találkoztak a csók óta, s mindkettőjük szíve a torkukban dobogott. – Tash – mosolygott rá Shane. - Gyönyörű vagy!

- Kösz – felelte a nő és zavarban volt.

- És én? – kiabálta Lilly és körbeforgott Shane előtt.

- Te is hercegnő! – guggolt le a férfi hogy jobban szemügyre vehesse. Tényleg elbűvölő volt a két göndör, szőke copffal és a rózsaszín fodros ruhácskába.. – Hasonlítasz a mamádra.

- Remélem, nem haragszotok, de nekünk fontos dolgunk van Lillyvel – vágott közbe John és valami fura érzés szorította össze a szívét, ha Shane-re és Natashára nézett.

Nem, ez lehetetlen – hessegette el magától a gondolatot. Nem lehet közöttük semmi. Kicsi koruk óta a legjobb barátok. Shane bement az irodába, hogy észhez térítse. Ha ő és Natasha szeretők, a férfi soha nem tesz ilyet. Bolond lenne. Igaz, hogy csak egy tehenészfiú, de akkor se hülye. Képzelődik. Közben a nyakába ültette Lillyt és elindultak a körhinta felé.

Shane és Natasha csak álltak ott, ahol John és a kislány magukra hagyta őket s nem tudtak megszólalni. Furcsa helyzet volt. Ha nincs ott körülöttük a sok kíváncsi szempár, valószínűleg már egymás karjaiban lennének, de itt Evergreen szeme előtt, nem tudták mit kellene mondaniuk.

- Hiányoztál – suttogta Natasha, nehogy valaki meghallja.

- Te is – felelte Shane és lopva megsimította a nő kezét. Olyan puha, bársonyos és illatos volt a bőre… legszívesebben átölelte volna és csókolja, míg meg nem fullad.

- Olyan fura – nevetett fel Natasha. – Úgy érzem magamat, mint egy szűzlány az első randin.

- Én is… nevetett a férfi is. – Ne haragudj, hogy napok óta nem néztem be hozzád, de időt akartam hagyni neked, nektek.

- Semmi baj. Valamikor majd beszélhetnénk, de ne itt és ne most – pillantott körbe és úgy érezte mindenki őket figyeli.

- Oké – válaszolta a szokásos csibész mosollyal az arcán Shane.

- Hogy ment a rodeó? – váltott témát Natasha és nem sokára úgy beszélgettek tovább, mint két barát.

John McDonald elhatározta, hogy jóban lesz Shane-nel. Meg kell próbálnia Natasha és a házassága miatt. Nem is olyan régen, még a gimiben sikerült nekik. Ha leszámítjuk az örökös tehénszagot, az idétlen kalapot és a műveletlenséget, Shane egészen tűrhető alak tud lenni. Ezt bizonyítja az is, hogy bement hozzá az irodába és annak ellenére, hogy szemmel láthatóan megdöglik Natasháért, a lelkére beszélt és kibékítette őket. Ez tagadhatatlanul rendes húzás volt. Ezen gondolkozott, miközben visszafelé tartottak a körhintázásból Lillyvel. A felesége és Shane ugyanott beszélgettek, mint mikor elmentek.

- Ez nagyon klassz volt mami! – kiabálta lelkesen és örömtől ragyogó szemekkel a kislány. – Később is mehetünk még, apu?

- Hát persze édesem, de pihenjünk egy kicsit, együnk egy hamburgert és igyunk egy sört. Velünk tartasz, Shane? – mosolygott a meglepett fiúra, aki kicsit habozva bólintott.

Mi a fene ütött John McDonaldbe? - gondolkozott. Mit akarhat? Vagy hirtelen miért lett ilyen készséges vele? Mindegy. Ez előbb – utóbb úgyis kiderül. Addig meg Natasha miatt próbál vele normálisan viselkedni, igaz, hogy utálja a pökhendisége miatt, de valahogy majd csak elviseli.

- És arra emlékszel, mikor Mark Ross ellopta Jimmy Sawyer alsógatyáját az öltözőből egy edzés után és kiakasztotta a suli elé a zászlórúdra? – idézte fel John a gimis emléket, mikor már a harmadik korsó sörnél tartottak.

- Persze! – nevetett hangosan Shane is. – Azt lehetetlen elfeledni! Apró Miki egerek voltak rajta! Jimmyt még ma is cukkolják vele a fogadóban.

- És amikor…

Natasha nem értette mi ütött ebbe a két emberszabásúba… tipikus férfiak. Egy-két korsó sör és a legjobb barátok lesznek, egy-két régi emlék, hogy hogyan babráltak ki a másikkal és máris elássák a csatabárdot. Mit akarnak ezek? Eddig utálták egymást, most meg itt iszogatnak, mintha semmi sem történt volna. A nőnek ez az egész „barátosdi” nem tetszett. Egyáltalán nem. Talán John hálás amiért Shane beszélt a fejével, de ezt máshogy is kimutathatná. Nem akarta, hogy ezek ketten barátok legyenek. Az csak tovább bonyolítaná az amúgy is kaotikus helyzetet.

- John, én fáradt vagyok – szólt közbe mikor Jimmy újabb szívatásának története következett volna.

- Akkor menjetek haza Lillyvel, én meg majd Shane-nel hazamegyek.

- De mind a ketten ittatok. Így nem kéne vezetnetek. – válaszolta rosszallón és tipikus feleségnek érezte magát.

- Akkor majd hazavisz bennünket, valakit. Ne aggódj! – azzal egy gyors csókot nyomott a homlokára és folytatta a megkezdett történetet.

Natasha ölni tudott volna a puszta pillantásával, miközben összepakolta a holmiját és az alvó kislányt megpróbálta a vállára fektetni.

- Majd én elviszem a kocsihoz, John meg addig rendel egy korsóval, rendben? – ajánlotta fel Shane és mielőtt bárki is tiltakozhatott volna, az ölébe emelte a hercegnőt.

- Ne legyél úgy kiakadva! Csak barátkozni próbálok – súgta a fülébe John. – egész rendes annak ellenére, hogy csak egy tehenészfiú…

- További jó szórakozást! – sziszegte Natasha és még bosszúsabb volt.

Közben Shane már a furgonnál állt a kislánnyal, aki úgy aludt mint a bunda.

- Nem értem miért csináljátok ezt! – bosszankodott a nő mialatt kinyitotta az ajtót. – Azt hittem, utáljátok egymást.

- Épp azon vagyunk, hogy ez megváltozzon – válaszolta Shane, és befektette Lilly-t a hátsó ülésre. – Ne bosszankodj, Tash! Nem lesz baj, ígérem.

- Nem tudom, Shane – rázta meg a fejét és a göndör tincsek előre hullottak az arcába. – Ti nem lehettek barátok, akkor mindketten sokkal súlyosabb árulásnak fogjuk érezni, amit teszünk. Ez így nem helyes.

- Hagyd, hogy a dolgok haladjanak a maguk útján – suttogta Shane és az előbbi hajtincset kisimította a nő arcából.

- Félek, Shane. Valaki meg fog sérülni…- és nem gondolkozott. Nem érdekelte hol vannak, ki láthatja meg őket, szorosan átölelte a fiút és beszívta parfümjének kellemes illatát.

- Szeretlek, Tash. Ebben biztos vagyok és abban is, hogy hozzád hasonlóan nem akarok megbántani senkit.

- Ne haragudj – engedte el a nő. – nem voltam elég óvatos. De annyira vágyok utánad.

- Én is. Bármit megadnék azért, hogy átölelhesselek, megcsókolhassalak…

- Remélem, erre rövidesen lehetőségünk nyílik – azzal lábujjhegyre állt és a férfi fülébe suttogott – holnap este, miután elaludtak átmegyek hozzád…

- Várni foglak – mosolygott a fiú és röpke csókot nyomott Natasha szájára

Az öreg Mrs. Carlson nem messze a szerelmesen ölelkező pártól, a régi Mercedes mögött állt és nem akart hinni a szemének. Natasha McDonald és Shane Dawson ott csókolózott az orra előtt… mit művelnek ezek? Szegény John!