Kavarogtak a gondolatok Natasha fejében, miközben hazafelé tartott. Eszébe sem jutott most a táj szépségében gyönyörködni. Egészen mással volt elfoglalva. Shane Dawson ugyanazt érzi, amit őt. Szereti. És ennek pont akkor kell kiderülnie, mikor John észhez tér. Furcsa játékot űz velük a sors. Annyi éven át nélkülöznie kellett mindenféle szeretetet és most egyszeriben minden rázúdul. Nehéz döntést kell hoznia. Választhatja a boldog szerelmet Shane-nel vagy a boldog házasság látszatát John-nal. Lilly a legfontosabb. Ha elhagyná John-t, a férfi mindent elkövetne, hogy bosszút álljon, elvenné tőle még a kislányát is és abba belehalna. Ebben egyetértettek Shane-nel is. Nem kockáztathatnak. A legjobb, ha minden marad a régiben. Shane és ő csak barátok lesznek. Látszólag.

Ahogy a házuk elé ért, megpillantotta az ismerős autót. Az anyjáét. Már csak ez hiányzott. Lizzie Robertson mindig a legjobbkor bukkant fel. Bement a házba, ahol a nő és John beszélgettek a reggeli kávé felett. Mindketten az érkezőre szegezték a tekintetüket.

- Nath – mosolygott rá John. – Merre jártál?

- Átugrottam Shane-hez. Vittem neki a tegnapi sütiből – füllentette. Eszébe jutott, hogy mit műveltek a férfivel és már a gondolatba is beleszédült. Nem szabad erre gondolnia, mikor ott áll az anyja és a férje előtt.

- John, épp a terveitekről mesélt – szólalt meg az anyja és nem tetszett neki a lánya pillantása. Valami történt, és ha John elment a munkába ő ki fogja deríteni.

- Ma bemegyek Evergreenbe és beszélek Mrs. Smithy-vel. – azzal töltött magának kávét és a férje mellé ült – Lilly alszik még? – nézett körbe kutatva és túl nagy volt a nyugalom, ahhoz hogy ébren legyen.

- Kiment a kertbe valami gilisztához… mosolygott John. – nekem öltöznöm kell. Végezni akarok a munkával ma, mert a hétvégén az iroda közelébe sem megyek.

Szóval nem álmodott, állapította meg Natasha. Tényleg megtörtént John bocsánatkérése. Nem tudta, hogy ennek örüljön vagy ne.

- Mi folyik itt? – sziszegte Lizzie az asztal felett, miközben John már útban volt az emeletre.

- Tegnap haza állított egy csokor virággal és azt mondta gondolkozott, bocsánatot kért… képzelheted mennyire meglepődtem.

- És mitől kapott észbe? – Lizzie nem értette a vejét. Már épp kezdte megutálni…

- Shane egyik este beugrott hozzá és beszélgettek. Azt hiszem, John végre megértette, mit tett velem. Rájött, hogy ha nem akarja tönkretenni a házasságunkat, akkor sürgősen lépnie kell. És ő lépett.

- De úgy látom, nem vagy felhőtlenül boldog. Igazam van? – húzta fel a szemöldökét Lizzie. Ismerte a lányát.

- Nem tudom, anya mit gondoljak. Nem tudom mennyi ideig fog tartani ez a változás. Lehet egy hónap múlva ismét minden estét az irodában fog tölteni… én csak Lilly miatt aggódom. Nem akarom, hogy csalódnia kelljen.

- Ha kíváncsi vagy a véleményemre, akkor esélyt kell neki adnod. A lányod miatt is – fogta meg a lánya kezét az asszony, – nehogy azt hidd, hogy van tökéletes házasság. A mienk sem volt az apáddal. De együtt töltöttünk csodálatos 30 évet és a mai napig hiányzik. Voltak jobb és rosszabb idők, mindig vannak. És nektek ez most egy jobb korszak kezdete. Ne dobd el magadtól a lehetőséget egy jobb és boldogabb életre! Ha valaki úgy megváltozik, mint most John, nem változik vissza egyhamar. Szerintem ő elég értelmes ember ahhoz, hogy felmérje, mit veszíthet. Fogadd el ezt az ajándékot Istentől. Fogadd el a munkát, próbáld ki magad. Fess és iratkozz be az egyetemre. Élj, kicsim. Mert túl rövid az élet ahhoz, hogy elpazarold.

- Kösz, anya – suttogta.

- Mami, mami – kiabálta Lilly és az anyjához rohant.

- Mi történt hercegnő? – csókolta homlokon Natasha.

- A giliszta meghalt – felelte szomorúan. – Temetést kell rendeznem neki.

Délután Natasha bement az iskolába, beszélt az idős Mrs. Smithy – vel és elvállalta a munkát. Érdekesnek ígérkezett. És a nő szerint egészen tehetséges diákjai is lesznek. Valamint az iskola kifizeti a tandíját, így beiratkozhat Montgomery-be az egyetemre levelező tagozatra. Nem hitte el, hogy egyik napról a másikra tanárrá vált és főiskolai hallgatóvá. Repülni tudott volna a boldogságtól. Bement a vegyesboltba, ahol Martha odaadta neki a festékeket, vásznakat és ecseteket. Még aznap este elkészített két képet, s közben Shane-re gondolt.