John McDonald fel s alá járkált a lakásban és idegesen vakargatta a fejét. Mitévő legyen? Nem gondolta, hogy Natasha és a kis szarostalpú ennyire képes belepiszkítani az ő kitűnő tervébe! Mi lenne a helyes lépés?  Ha elmegy és megfenyegeti Barbarát, akkor azzal nem jut előbbre. Ha megkéri, hogy tűnjön el, az is elhibázott lépés volna, hiszen a nő már annyira elvakult, hogy soha nem hagyná el. Mi lenne, ha elmondaná, hogy mindent tud róla, tudja, hogy Sam nem az ő gyereke és végig csak hazudott neki, hogy pénz szedjen ki tőle? Ezt persze Barbara biztosan tagadná. Akkor hogyan bizonyítja be? Egy apasági vizsgálat hosszasan elhúzódó procedúra, neki pedig időből van a legkevesebb. És ha csak szimplán agyoncsapná, a hulláját meg elásná az erdőben, ahol soha senki nem találná meg? Ezt tette volna legszívesebben, de épp elég volt már így is a rovásán. Pedig olyan jó érzés lett volna jól megszorongatni Barbi vékonyka nyakát azok után, hogy így lóvá tette.

Legjobb lesz, ha egyelőre mindent letagad, nem maradt más lehetősége. Ő nem tudott semmiről. Megcsalta a feleségét, az igaz, de csak azért, mert a nő elhidegült tőle a szomszéd miatt. Ő azonban semmit sem tudott arról, hogy Barbara mit forralt Natasha és Lilly ellen. Ebben nem is hazudik. Neki nincs semmi felelőssége, azért ami a kislányával történt. Ezt komolyan el is hitte.

Hallotta, ahogy a bejárati ajtó kinyílik és rövidesen megjelent a nappaliban Lizzie, az anyósa. Na, már csak ez hiányzott! Gyorsan terjednek a hírek Evergreenben…

- Igaz, amit pletykálnak? Tőled kell hallanom, John! – az arcára mélységes csalódás volt írva düh helyett. Nem akarta elhinni, mikor Mrs Connelly a boltban ezzel fogadta délután. John megcsalta Natashát és egy második családot tartott fent… ennyire hogyan lehetett naiv és hihette el a férfi összes hazugságát? Johnnak ezért meg kell fizetnie! Ezt nem úszhatja meg szárazon!

- Mire gondolsz? – tettette a hülyét.

- Megcsaltad a lányom? – egyenesen a férfi szemébe nézett.

- Igen – sóhajtotta John.

- Te kergetted őt Shane karjaiba? – jött a következő kérdés.

- Nem tudom – felelte őszintén. – Shane gimi óta odavolt érte, csak idő kérdése volt.

- Nem ezt kérdeztem – vágta rá szigorúan Lizzie. – Mióta tartasz szeretőt?

- Évek óta – sóhajtotta. Picinek érezte magát és elesettnek.

- Vagyis, azt hazudtad, hogy Natasha elárult, megcsalt és miatta esett szét a házasságotok – emelte fel a beszélgetés során először a hangját a nő. – Volt képed engem is a lányom ellen fordítani te mocskos hazug disznó!

- Azért tettem Lizzie, mert meg lehetett veled tenni… partner voltál benne, úgyhogy ne varrd az egészet az én nyakamba! – védekezett.

- Hogy képzeled ezt? – kérte ki magának Lizzie.

- Te hogy képzeled! – förmedt rá John. – Miféle anya képes a gyereke ellen fordulni, amikor az bajban van? Soha meg sem hallgattad őt, vakon megbíztál bennem! Csoda, hogy kihasználtam ezt és a magam javára fordítottam?

Lizzie megtántorodott John szavaitól. Leült a kanapéra és arcát a tenyerébe temetve zokogni kezdett.

- Igazad van! – sírta. – Natasha soha nem fog nekem megbocsátani és meg is érdemlem. De ha az élet igazságos, John McDonald, akkor téged sem fog kímélni. Kívánom neked, hogy a poklokat kelljen megjárnod, azért amit tettél! A sok szenvedés, amit a lányomnak és a családunknak okoztál, ne maradjon büntetés nélkül! Ha létezik igazság, akkor így lesz!

Azzal felállt és otthagyta a férfit.