23. fejezet

Natasha elmondhatatlanul boldog volt, mikor megpillantotta az autóból kiszálló Shane-t. Leszaladt a lépcsőn és a férfi nyakába vetette magát.

- Úgy örülök, hogy hazajöttél! – suttogta két csók között.

- Hiányoztál – súgta vissza Shane, majd félve tette fel a következő kérdést. - Hogy van Lilly?

- Ugyanúgy, sajnos – felelte Natasha és visszatért a valóságba.

Shane, ahogy végigmérte a napokkal ezelőtt látott arcot, megviseltnek találta. Persze ez nem is csoda, azok után, amiken keresztülment. Ismét lelkiismeret furdalás gyötörte, hogy magára hagyta.

- Elárulod, mi volt ez a nagy titkolózás? – kérdezte a nő, miközben leültek a kanapéra.

- Elmentük New Jersey-be, mert megtudtuk, hogy Barbara Lewis élete ott kezdődött.

- Ez az egyetemi Barbara?

- Igen, Tash, azzal a különbséggel, hogy ez a nő sosem járt egyetemre, sosem tanult képzőművészetet – vágta rá Shane és nem is tudta, hogyan folytassa, hogy ne dühítse fel vele Natashát.

- Mi? Ezt nem értem… - válaszolta Natasha kissé értetlenül.

Shane mélyet sóhajtott, mielőtt folytatta:

- Ígérd meg, hogy ha elmondom az igazat, nem teszel semmi elhamarkodottat.

- Mi köze ennek a nőnek ehhez az egészhez?

- Barbara John szeretője, Tash – erre a kijelentésre Natasha szemei kikerekedtek. Soha meg sem fordult a fejében, hogy Johnnak szeretője legyen. Shane szavai villámként hasítottak belé és minden megvilágosodott. Ezért hidegültek el egymástól, ezért nem igyekezett soha haza a férfi. Micsoda aljas egy alak! Őt vádolta, hogy házasságtörő, elhitette az emberekkel, hogy Natasha a hibás, és bumm!

Shane látta, ahogy Natasha arcra egyre vörösebb lesz és tudta, hogy milyen gondolatok cikázhattak végig az agyán.

- Mióta? – nyögte ki hosszú hallgatás után.

- Nem tudtom biztosan, de van egy 4-5 éves gyerek is…

- Uramisten – suttogta Natasha. Erre végképp nem számított. Ez minden határon túl megy.

Shane látta, hogy felugrani készül, így elkapta a kezét és visszahúzta.

- Még nincs vége…

- Mi jöhet még?

- Barbara férjnél van, sosem vált el. Volt egy szeretője is a férje mellett, akitől állítólag a gyerek van, de mint kiderült, John is úgy tudja, hogy az övé. Valószínűleg ezzel zsarolja a férfiakat és így harcolja ki, hogy lakást, autót, bejárónőt tartsanak neki fent.

- Nem mondom, tud élni!

- Igen. Van még valami, amiről tudnod kell – fogalma sem volt, hogy folytassa, hiszen amit épp készült elmondani, biztos, hogy teljesen kihozza a sodrából Natashát. – Valaki látott egy rózsaszín autót a városban aznap, mikor Lillyt elütötték…

- Csak azt ne mondd, hogy Barbaráé…

- Majdnem! Az anyjáé…

- Vagyis, valamelyik a kettő közül próbálta megölni a kislányom? – egy szemtelen könnycsepp keresztülszelte az arcát, de ezúttal nem a bánat könnye volt, hanem a düh és haragé.

- Nem tudhatjuk biztosan. Az anyja egy lecsúszott alkoholista, aki pénzért bármire képes. Bemegyek a rendőrségre és elmondom a serifnek, amit tudok, és innentől nekik kell kideríteni, mi és hogyan történt.

Natasha mintha nem is hallotta volna Shane iménti szavait, felugrott, felkapta a slusszkulcsot az asztalról és elviharzott. Shane tudta jól, hogy hova megy, ezért sietve utána indult.