Shane Dawson és Ray Brown kiszálltak a bérelt kocsiból és a megadott cím alatti házhoz meredtek. Az épület teljesen el volt hanyagolva, az ablakok koszosak, a korlát töredezett, a bejárathoz vezető utat pedig méteres gaz szegélyezte. A két férfi átküzdötte magát a dzsungelen, majd óvatosan felmentek a rozoga lépcsőn. A bejárati ajtó ütött-kopott fáján egy évekkel korábbi fonnyadt karácsonyi dísz köszönt nekik. Miféle ember élhet itt? Shane mélyet sóhajtott, majd kopogott. Nem jött elő senki. Vártak kicsit, majd a férfi újra próbálkozott. Ekkor távolról üveg csörömpölését lehetett hallani, aztán lomha csoszogás hangját. Az ajtó nyikorogva nyílt ki. A zavaros szempár fáradtan szegeződött rájuk, és látszott, hogy a tulajdonosa még nem teljesen józan.

- Mit akarnak? – morogta barátságtalanul.

- Fred Lewist keressük – szólalt meg Ray.

- Milyen ügyben? – kérdezett vissza a férfi, mielőtt felfedte volna kilétét. Hátha megint a francos adóhivataltól keresik.

- A feleségéről szeretnénk érdeklődni – közölte Shane köntörfalazás nélkül. Nem látta értelmét, hogy valami mesét találjon ki. Barbara és a múltjában szereplő férfiak nem túl barátian váltak el egymástól, és ők ezt most igyekeztek kihasználni.

- Nincs feleségem – hangzott a válasz.

- Barbara Lewis neve nem ismerős?

- Ja, hogy az a mocskos szuka?! – azzal kinyitotta az ajtót és kijjebb lépett. A ruházata szakadt volt, a pólója lyukas, a szaga pedig elviselhetetlen. – Nem tudok róla semmit. Nem láttam évek óta! Hála az Égnek! – tette hozzá gyorsan.

- Ezt tudjuk, Mr Lewis – szólalt meg Ray ismét. – A múltról érdeklődnénk.

- Mit akarnak tudni? – közben megvakarta zsíros, kócos haját.

- Milyen nő volt a felesége?

- Míg volt pénzem, addig bájos feleség volt, de mikor kirúgtak ribanc lett belőle. Szeretőt tartott, csoda, hogy elruháztam? – felelte védekezően. –  Mi dolguk vele?

-  A bátyámmal jár – vágta rá Shane a korábbi füllentésére gondolva.

- Atya ég! – kiáltott fel Fred, és a homlokára csapott. – Isten irgalmazzon neki! Mondja meg a bátyjának, hogy szabaduljon meg tőle olyan hamar, amilyen gyorsan csak tud, különben megjárja. Nála haszonlesőbb, mindenre képes nőt nem lehet elképzelni.

- Ezért is vagyunk itt. Mr Lewis, – sóhajtotta Ray – el tudja képzelni róla, hogy elüssön egy ártatlan gyereket, ha az érdekei úgy kívánják?

- Róla bármit!

A két férfi egymásra nézett, és mindketten biztosak voltak benne, hogy megtalálták az elkövetőt, vagy elkövetőket?

- Egy utolsó kérdés és nem zavarjuk tovább. Mi a helyzet Barbara anyjával?

- Jaj, hát az egy alkoholista, beszámíthatatlan lotyó! Ne higgyenek el neki semmit, még akkor is hazudik, ha kérdez! A lányáért meg pénzért ő is képes bármire! Erre mondják, hogy nem esik messze az alma a fájától.

Miután még beszéltek néhány szót, megköszönték a férfi segítségét és elindultak vissza a hotelbe. Úgy érezték, útjuk sikeres volt, hiszen nemcsak tanúkat szereztek, akik alátámaszthatják Barbara szavahihetőségét, de bizonyítékuk is volt. Itt az ideje, hogy visszatérjenek Evergreenbe.