***

Mrs. Connelly épp az új zöldségeket rakta ki a pultra, és azon tűnődött, hogy milyen szép paprikákat hozott reggel Monty, mikor belépett Natasha McDonald. Gyönyörű nő volt, ismerte el Mrs. Connelly. És ez az imádnivaló kislány!

- Jó reggelt Natasha! – üdvözölte. – Jött friss zöldség reggel és abból a finom sonkából is tettem el, amit John úgy szeret.

- Köszönöm, Martha – mosolygott az idős hölgyre Natasha. - Hol tartja a festékeket?

- Csak nem kifestik a házat? Hiszen alig fél éve festettek! – értetlenkedett a nő és szokás szerint mindent tudni akart. Ő volt a kisváros ügyeletes pletykafészke.

- Akvarellre gondoltam, Mrs. Connelly. Tudja, amivel képet fest az ember – közben szemével végigpásztázta a polcokat. – Emlékszem, évekkel ezelőtt lehetett itt kapni.

- Valóban, még Jimmy rendelte – ráncolta össze a homlokát az emlékezéstől az asszony. – De az túl flancos holmi egy vidéki vegyesboltnak, drágám. Már rég nem rendelünk ilyesmit! Talán… mintha láttam volna a raktárban, mikor leltároztunk… - azzal faképnél hagyta a nőt és csak pár perc múlva tért vissza három tégely festékkel a kezében.

- Hát, - vette el tőle Natasha. – több a semminél. Piros, kék és sárga. Az alapszínek. Talán tudok velük kezdeni valamit. Mrs. Connelly tudna nekem rendelni, ha megmondom, mi kell?

- Természetesen drágám, ez a város legjobb boltja – Natasha nem ellenkezett és nem tette hozzá, hogy ez a város egyetlen boltja.

- Rendben. Hálás lennék. Kellene pár vászon és ecset…- miközben sorolta. mire lesz szüksége Mrs. Connelly szorgalmasan jegyzetelt.

- Vegye elintézettnek, kedvesem. Két nap és minden itt lesz.

- Remek – azzal kibontotta Lilly nyalókáját és kilépett a boltból maga után húzva a bámészkodó kislányt.

- Szervusztok, szépséges hölgyeim! – üdvözölte őket a férfi, akire legkevésbé számítottak. Ki gondolta volna, hogy fényes nappal előmerészkedik a barlangjából? – Merre jártatok?

- Csak néhány dolgot rendeltem Mrs. Connelly-től - vetette oda Natasha. Nem értette, minek tudhatja be a hirtelen érdeklődést.

- És te hercegnőm? Nyalókát kaptál? – emelte fel a kislányát John. Az ablakból látta, mikor a felesége leparkolt a vegyesbolt előtt és elhatározta, hogy máris nekifog terve megvalósításához.

- Gyönyörű vagy, Nath – hajolt egészen közel a feleségéhez és belecsókolt a nyakába. Évek óta nem tett ilyet, pedig Natasha régen imádta.

- Jól vagy John? – kérdezte a nő értetlenül. Ivott? De nem érezte az alkohol szagát. Akkor bizonyára beteg lesz. Vagy akar valamit. Kell, hogy oka legyen, hogy John McDonald ilyen kedves hozzá.

- Régen nem voltam ilyen jól – csókolta meg újra.

- Nekem is! – kiabálta Lilly és már csücsörítette is puszira a száját. John elnevette magát és teljesítette a kislány kívánságát. A jutalma ragacsos cuppanós puszi volt. De ez is jól esett neki.

- Még van egy kis dolgom, de legkésőbb ötre otthon vagyok. Mi lenne, ha közösen készítenénk el a vacsorát? Utána meg sétálhatnánk egyet, vagy elmehetnénk úszni a tóra…

Ez tutira meghibbant. Menthetetlen… gondolta Natasha. Mi történhetett? Valaki kicserélte a férjét? Mert az a mosolygós férfi, aki előtte állt, kicsit sem hasonlított arra a főemlősre, akivel megosztotta az otthonát. Itt valami nem stimmel. Ha elcserélték, akkor úgy is amilyen gyorsan csak lehet, jönnek és reklamálnak… ez az idegen biztos nem marad sokáig.

- Jaj, de jó lesz apu! – ujjongott Lilly. – Nem kell sokáig dolgoznod?

- Nem hercegnőm – ölelte magához a kislányt - Ma este én fogok mesélni neked, és te választhatod ki, mit szeretnél!

- Komolyan? Mesét is olvasol? – úgy ragyogott a szeme, mintha karácsony lenne és épp a hőn áhított ajándékot bontja ki.

- Amennyit csak akarsz.

- Ide figyelj John! – súgta oda a férfinek, mikor Lilly már a kocsiban ült és örömtől ragyogó arccal dúdolászott. – Nem tudom, mi ütött beléd… berúgtál, beszívtál vagy agyadra ment a sok munka. Nem is érdekel, mert rég nem láttam így ragyogni Lilly szemét. De ha becsapod, összeígérsz mindent és felét sem tartod be, akkor imádkozz Istenhez, mert kinyírlak!

- Én is szeretlek! – nevetett rá John és legszívesebben leteperte volna az út közepére. – Este találkozunk.