***

Barbara a nappaliban ült, hajában hatalmas sárga műanyag hajcsavarók, lábai az asztalon és épp vörösre lakkozta a körmeit, mikor fékcsikorgást hallott, majd pár pillanat múlva kivágódott a bejárati ajtó és John állt meg vele szemben. A férfi nagyon zaklatottnak tűnt, Barbarának fogalma sem volt, mi történhetett vele. Az inge gyűrött, nyakkendője kioldva lógott. A nő megijedt és felugrott, mielőtt a férfi elkaphatta volna.

- Mit csináltál te eszement liba? – üvöltötte és falhoz szorította a Barbarát.

- Semmit – suttogta, és már bánta, hogy Samet és az anyját elküldte a játszótérre. – Mi történt?

- Ne hazudj! Elmentél és el akartad vinni Lillyt? – Barbara lesápadt e szavak hallatán. Honnan tudja? Tényleg ennyire óvatlan volt? Oh, az az ostoba kölyök!

- Én… nem… – dadogta, ahogy John szorítása egyre erősebb lett a karján. Biztos volt benne, hogy belilul.

- Eljöttem hozzád és megkértelek, hogy légy óvatos, ne beszélj rólunk senkinek, mert azzal mindent tönkretehetsz! – kiabálta állati hangon. – És te mit teszel? Elmész az iskolához? Mégis mire gondoltál?

- Semmire – szipogta a nő.

- Semmire bizony, mert akkora aggyal, ami neked van, gondolkozni is képtelenség, úgy tűnik! Lilly nem a te fél gyagyás fiad, ő egy eszes, okos kislány, aki átlát a szitán!

- Csak haza akartam vinni, hogy megismerjem – füllentette. Jobb kifogást nem tudott kitalálni. Ám John nem dőlt be.

- Minek? Amúgy is találkoztatok már! Felismer és a dörzsölt ribancnak nem kell sok, hogy összekapcsolja a dolgokat! Ha kiderül, hogy én már régóta csalom, szerinted mi lesz? Mindenemből kiforgat, és nem marad neked semmi! Érted? Felfogod? – a szavak csak úgy fröcsögtek a szájából.

- Kérlek, John ne légy ilyen dühös – könyörögte Barbara.

- Hát milyen legyek? – kérdezte. – Te milyen lennél, miután elvették tőled a gyereked, hogy egy idegen nevelje helyetted azzal a nővel, akivel megosztottad az otthonod?

- Micsoda? Natasha kapta meg Lillyt? – erre gondolni sem mert, hiszen John olyan nagyágyú!  Ez valóban nem hiányzott!

- Igen, és ez a te hibád! Olyan ostoba némber vagy! – azzal engedett a szorításon.

- Sajnálom John – mondta a nő. Nem tudta, mivel segíthetne magán.

- Én is. Ezzel vége közöttünk mindennek. Örökre. Samie után továbbra is fizetek neked, de veled végeztem – megfordult és elindult ki a lakásból. Barbara kétségbeesetten futott utána.

- Ne, kérlek, John! Mindent rendbe hozok! – esküdözött.

- Csak a bajom van veled! Annyira nem vagy nagy durranás az ágyban sem, hogy mindezt elviseljem miattad! – bevágódott az autóba, a síró nő hiába kiabált, zokogott, ígért fűt-fát, John gázt adott és otthagyta a belül darabokra tört Barbarát.