***

Másnap délelőtt tízkor ott álltak az Alabama Megyei Bíróság tizenötös tárgyalótermében, s a bíró szavait hallgatták. Natasha mélyet sóhajtott az ítélet kihirdetése előtt, Shane pedig gyengéden megfogta a kezét ezzel biztosítva őt arról, hogy mellette áll.

John McDonald önelégült vigyorral az arcán várta a döntést, és meg sem fordult a fejében, hogy veszíthet.

A bíró nagydarab, erős ember volt, aki szigorúan nézett végig a hallgatóságon.

- A bíróság döntése alapján – kezdte élces hangján. – a kiskorú Lilly McDonaldet ideiglenesen a tárgyalásig az édesanyánál, Natasha McDonaldnél helyezi el. Az apa, John McDonald, minden második hétvégén elviheti a kiskorút szombat reggel nyolc órától vasárnap este nyolc óráig.

Natasha hangosan felzokogott a jó hír hallatán, Shane szorosan átölelte és hálát adott az Istennek, hogy legalább ebben az egyben Natasha pártjára állt.

John, mint egy fújtató bika, gyilkos pillantásokat lövellt a felesége felé. Látszott rajta, hogy menten felrobban.

- A válóper és a gyermekelhelyezési tárgyalás pontos időpontjáról hamarosan értesítjük Önöket – fejezte be, majd méltóságteljesen kivonult a teremből.

- Mondtam, ugye? – mosolygott Shane a nőre, és zöld szemei ragyogtak a boldogságtól.

- Köszönjük, Mr Connors – fordult az ügyvéd felé Natasha.

- Nincs mit – mosolygott rá a férfi. Magas volt, jóképű, a negyvenes évei vége felé járt, haja kissé őszes, szeme barna. – Mondtam, hogy minden rendben lesz. Ritka és kirívó eset, ha a gyermeket nem az anya kapja.

- Ez az igazságszolgáltatás szégyene – fakadt ki John és Natasha elé állt. – Örülj, ameddig lehet, mert mindent el fogok követni, hogy ne kaphasd meg Lillyt!

- Erre ne reagáljon – mondta az ügyvéd Natashának.

- Maga se legyen olyan nagyra, nagyvárosi ficsúr! Jegyezze meg, az nevet, aki utoljára nevet! Téged pedig kisemmizlek, te ribanc, semmit nem fogsz kapni, elveszek tőled mindent! – csak úgy fröcsögött a düh, rosszindulat, kegyetlenség John McDonald szájából. Nem bírt uralkodni magán. Ez nem szerepelt a tervében.

- Ha te tisztességtelen eszközökkel játszol, az a te dolgod McDonald. De figyelmeztesd a kis nőcskéd, hogy ne menjen még egyszer Lilly közelébe! – bukott ki Shane-ből. – Ennél aljasabb módszert már te sem találhattál volna ki. Elvettél mindent Natashától! Kirúgattad a munkahelyéről, lejárattad a városban, na de elraboltatni Lillyt? Micsoda szívtelen, aljas féreg tesz ilyet?

- Nem tudom, miről beszélsz Dawson – grimaszolt John és tényleg nem értette a mondat második felét… elraboltatni Lillyt? Kis nőcske? Ha Barbara csinált valamit, ő agyonüti azt az ostoba szukát!

- Naná, hogy nem – kacsintott Shane, majd az ügyvéd unszolására elindult kifelé a teremből.

- Ráérsz holnap áthozni Lilly maradék holmiját – szólt vissza Natasha, mialatt eltűntek az ajtó mögött.

John McDonald tajtékzott. Tudta is, hogy hol és kin vezeti le a dühét.