18. fejezet

Lilly az utolsó könyvet is beletette a táskájába, majd behúzta a cipzárt, hátára tette a nehéz hátizsákot és elindult kifelé az osztályból.

- Kár, hogy már nem dolgozik itt a mamád – mondta neki az egyik kislány, miközben elhaladtak a második osztály terme előtt. A falon körös-körül a gyerekek által készített munkák díszelegtek.

- Igen, kár – vágta rá Lilly. – De anya nem is tanár igazából – rántotta meg a vállát. – Tudod, ő festőművész!

A másik kislány, Betti barna szeme tágra nyílt, s ámulva hallgatta Lilly beszámolóját a mamája képeiről. Elképzelni sem tudta, hogy Mrs McDonald ilyen híres személy.

Barbara Lewis a sarkon várakozott. Arany fürtjeit egy nagy piros kalap takarta, a szemén sötét napszemüveg. Hosszú vörös körmeivel idegesen dobolt a kormányon. Tudta, mit kell tennie. Megszerzi, amit akar. Bármi áron… a terve tökéletes volt, nem hiába töltött vele heteket. Nem csúszhat hiba a számításaiba! Követte Natashát, aki reggel valami puccos nőszeméllyel találkozott és azt is látta, hogy a lótrágyától bűzlő lovászfiú is kivonult a mezőre a többi paraszttal. Johnnak tárgyalása van, előtte sem lepleződhet le. Vagyis most érkezett el a tökéletes pillanat. Már nem kell sokat várnia a megérdemelt boldogságra!

Rövidesen megjelent Lilly az iskola kapujában, valóban olyan volt, mint egy kisangyal. – jegyezte meg magában Barbara, ám igyekezett a feladatára koncentrálni.

- Szia, kislány – köszönt neki a lehúzott ablakon át.

- Csókolom – mondta bátortalanul Lilly, és fogalma sem volt, ki ez a néni.

- Anya engem küldött érted, emlékszel rám? – mosolygott barátságosan és mézes-mázos hangon folytatta. – Gyere, szállj be, hazaviszlek.

- Nem szállhatok be idegenek kocsijába – felelte a kislány, ahogy az anyja tanította neki.

- Ugyan már! Ne marháskodj! Ööö… úgy értem – javította ki magát Barbara gyorsan. – ne viccelj, Lilly. Találkoztunk már! A főiskoláról ismerem anyukádat.

- Nem emlékszem a nénire – Lilly nem tágított. Idegesen körbenézett és eltökélte, hogy nem száll be emellé a nő mellé.

- Anyukádnak találkozója van. Itt akarsz dekkolni egész délután? – próbálkozott.

- Tudom, hogy nem anyukám jön értem – vágta rá Lilly. Aztán megkönnyebbültem pillantotta meg a széles karimájú kalapban Shane-t. Szó nélkül hátat fordított Barbarának, aki ahogy megpillantotta a férfit a gázra taposott és csikorgó kerekkel elviharzott.

- Kivel beszélgettél, hercegnő? – kérdezte Shane, ahogy nyakába ültette a kislányt.

- Nem tudom – felelte Lilly. – Egy furcsa néni volt. Haza akart vinni.

- Hazavinni? – kérdezett vissza Shane értetlenül.

- Igen – rántotta meg a vállát Lilly és szőke fürtjeit hátravágta. – Azt mondta, mami küldte értem.

Shane szíve hangosan kezdett zakatolni. Tudta jól, hogy Natasha nem küldhetett senkit Lillyért, hiszen reggel megbeszélték, hogy míg ő Sarahval találkozik, addig Shane hazaviszi a kislányt.

- Mit mondott még?

- Hogy a főiskoláról ismeri anyát. De én megmondtam, hogy nem szállhatok be idegenek autójába.

- Nagyon okos kislány vagy!  - simogatta meg a szöszke kobakot a férfi. – Mit szólnál egy finom fagyihoz?

- Menjünk! – vágta rá Lilly boldogságtól sugárzó arccal.

Shane közben magában gondolkozott, s kezdte összerakosgatni a képet. Már volt is egy terve!

***

Barbara hazafelé menet mérgesen káromkodott magában. Hogy tolhatta el így? Már majdnem sikerült! Valami mást kell kitalálnia, ezzel újra nem próbálkozhat! Akárhogy is, Lillyt el kell intéznie! Ő a kulcsa a boldogsága ajtajának!

Közben Sam a hátsó ülésen aludt. Bekanyarodtak a fehér kerítéses házakkal szegélyezett utcába, mikor megpillantotta az öreg rózsaszín Cadillacet és a rozzant lakókocsit. A nem várt vendég pedig a verandán ült és cigarettázott. Végignézett a nőn és szégyellte, hogy köze van hozzá. A haja most még rémesebben nézett ki, mint legutóbb, mikor találkoztak, lila csíkok éktelenkedtek a szőke lenövések között. Az arcán ismét élénk smink, a szája kirúzsozva. A ruházata pedig egyszerűen botrányos! Egy rövid ujjú sárga topot viselt, amiből kidomborodtak fonnyadt mellei, egy aranyszínű testre simuló cicanadrággal. Barbara azt hitte, rosszul lesz! Mit fognak gondolni a szomszédok, ha meglátják?  Kivette az alvó kisfiút, és elindult a lépcsőn.

- Micsoda kellemetlen meglepetés! – vetette oda barátságtalanul.

- Szervusz, kislányom – engedte el a megjegyzést a másik a füle mellett.

- Hogy kerülsz ide, anya? – kérdezett vissza üdvözlés helyett Barbara, miközben kinyitotta a bejárati ajtót.

- Gondoltam, meglátogatlak – felelte nyájasan, de a lánya átlátott rajta.

- Nem inkább nem volt hova menned? – közben bevitte Sammiet a szobájába, s becsukta az ajtót.

- Hiányoztatok – nyökögte a nő, ahogy körbepillantott és felmérte a terepet. Nocsak! Jól megszaladt az ostoba fruskának!

- És hol van a lovagod? – kérdezte gúnyosan Barbie. Levette a kalapot, a szekrénybe rejtette, majd a konyhába indult, hogy igyon egy kortyot a nagy ijedtségre.

- Nem úgy alakultak a dolgok… - dadogta Maude.

- Vagy úgy – mosolygott gúnyosan Barbara. – Előre megmondtam.

Töltött magának egy pohár whiskyt.

- Kérsz egyet? – meg sem várta az anyja válaszát, neki is öntött, majd odalökte elé.

- Arra gondoltam, - kezdte Maude, miután felhúzta a kellemes aromájú italt, amire órák óta vágyott. Már legalább egy napja nem ivott! – esetleg csövezhetnék itt néhány napig, mielőtt odébbállok.

- Nem túl jó ötlet, anya – felelte Barbara. – Nem akarom, hogy John meglásson!

- Micsoda lány vagy te! – kiáltott fel felháborodottságot színlelve Maude. – Szégyelled a saját anyád?

- Nézz végig magadon! – vágott vissza Barbara. – Olyan vagy, mint egy kiégett ribanc…

- Milyen férfi ez a John, hogy így az ujja köré csavart? – engedte el a füle mellett lánya előbbi megjegyzését. Tényleg nem volt hova mennie. A segély elfogyott…

- Egy pénzes pasi és kell nekem!

- Azt tudja, hogy Sam nem az ő gyereke? – ez telibe talált! Látta Barbara ábrázatán, hogy sikerült megtalálnia a lánya gyenge pontját. Úgy néz ki, hogy maradhat…

- Ehhez semmi közöd, anya és jobban jársz, ha erről nem teszel említést senkinek! – kezdett fenyegetőzni.

- Hát – nyújtotta el a szót Maude, miközben feltette a lábát az nappaliban levő kis asztalra. – vannak feltételeim…

- Feltételeid? – hüledezett Barbara. Ezt nem várta volna az anyjától!

- Nekem is csurranjon-cseppenjen már a jóból, ha ilyen szépen kikapartad magadnak a gesztenyét.

- Miről beszélsz? – tettette Barbi az ártatlant.

- Ugyan már, ne nézz hülyének! Ezt nem a két kezed munkájával teremtetted elő – mutatott körbe a puccos lakásban. – Lefogadom, hogy zsarolod a fickót és Samet használod fel a céljaid elérésére. Ezért is nem akarod, hogy találkozzon velem… nem akarod, hogy kiderüljön honnan jöttél…

Barbara fülig vörösödött az anyja szavaitól. Hogy miért éppen most kellett beállítani ennek az alkoholista banyának? Mikor a legkevésbé van szüksége további bonyodalmakra!

- Anya, – ült le az asztalra Maude-dal szemben. – John és a felesége válnak. Most nagyon óvatosnak kell lennünk, nehogy kiderüljön a viszonyunk…

- És ráadásul nős! Nahát - nahát! – ingatta a fejét Maude. – Mégis csak az én lányom vagy! – mosolyodott el és büszkén meredt Barbarára. – Örülök, hogy tanultál tőlem valami hasznosat is!

- Ez nem vicc, anya… - csitította Maude-ot. – Ha sikerül, amit elterveztem, John az enyém lesz és a vagyona is!

- Avass be a részletekbe! – olyan lelkes lett hirtelen, mint egy kislány, aki új babát kapott.

- Elrabolom Lillyt! – kezdte Barbara.

- Ez lenne a zseniális terv? – kérdezte Maude fitymáló pillantással. – És aztán? Mi lesz?

- Elrabolom, bezárom valahova – itt azonban megakadt. Nem is gondolta végig az egészet. Hirtelen felindulásból cselekedett.

- Hova?

- Ide… – rántotta meg a vállát, és már nem is tűnt olyan nagyszerű ötletnek az egész, mint néhány órával korábban.

- Ostobaság. John rögtön rájönne, a rendőrök is és megtalálnák, téged börtönbe zárnának…

- Akkor mit tegyek? – fakadt ki, s az anyjától várta a megoldást. – Lilly a kulcs, tőle kell megszabadulni. Ha ő nincs, Johnt már semmi sem köti Natashához.

- Talán egy véletlen baleset… - motyogta Maude, s a konyhaszekrényhez ment és töltött magának egy újabb pohár alkoholt. Felhúzta, kiélvezte, ahogy az erős ital végigégeti a nyelőcsövét, majd megfordult és a lányára nézett.

- Milyen baleset? – kérdezte kíváncsian Barbie.

- Tudod, milyen figyelmetlenek a gyerekek… kifutnak egy kocsi elé és már meg is történt a baj…

- Valóban! – mosolyodott el szélesen Barbara is.

- A lényeg, hogy előre gondolj ki mindent, tervezz el részletesen minden eshetőséget, és a legfontosabb, hogy legyen alibid!

A két nő összemosolygott, Maude tudta, hogy nem kell már félnie, maradhat. Barbara pedig ismét közelebb érezhette magát John McDonald teli pénztárcájához.