***

Shane Dawson mélyet sóhajtott, majd minden bátorságát összeszedve megnyomta a csengőt. Hamarosan léptek neszét hallotta bentről, s Lizzie Robertson nyitott ajtót. Meglepve nézett az előtte álló férfire, nem tudta, jó-e, ha beengedi. Nem számított erre a látogatásra.

- Shane? – húzta fel a szemöldökét, s kérdően meredt rá.

- Hello, Lizzie – üdvözölte a férfi. – Bemehetek?

Lizzie hezitált pár pillanatig, majd hangos sóhaj hagyta el lányáéra emlékeztető ajkait, szélesre tárta az ajtót, és Shane belépett. Olyan sokszor járt már itt korábban, mikor Natasha és ő még gyerekek voltak, ám most mégis idegennek érezte magát. A nappaliba léptek, ahol ugyanaz a virágos tapéta virított a falon, ami annyi éve már. Leültek a lila kanapéra, a nő várakozva szegezte szemeit Shane-re. Tudta, miért ment oda, eldöntötte magában, hogy mondjon bármit, nem fog igazat adni neki.

- Minek köszönhetem a látogatást? – kérdezte cseppet sem kedvesen.

- Beszélni szeretnék veled. Natasháról – tette hozzá sietve, s mivel Lizzie nem reagált, folytatta. – Szeretem őt – jelentette ki köntörfalazás nélkül.

- Van képed idejönni, és a szemembe mondani ezt? – horkant fel Liz, és Shane megijedt a reakciójától.

- Ne tedd ezt vele! – hagyta figyelmen kívül a nő előbbi mondatát. – Natasha bízik benned, ad a véleményedre és szeret téged. Csak te vagy neki, akihez fordulhat, ha bajban van. Már pedig most baj van, Liz, és pont te fordítasz hátat neki?

- Én nem fordítok hátat neki, Shane, de nem támogathatom a viszonyotokat! – sóhajtott fel Liz, és érezte, hogy Shane szavai sok igazságot tartalmaznak, de akkor sem tántoríthatják el az elhatározásától.

- Miért nem? Mivel jobb John McDonald, aki évekig azt sem tudta, hogy a lányod és Lilly létezik?

- John egy tekintélyes férfi, aki jó egzisztenciával rendelkezik, egy ügyvéd, aki megfelelő jövőt tud biztosítani a lányoknak.

- És nem mellesleg egy őskori bunkó, aki veri Natashát.

- Ez hazugság! – kelt Lizzie John védelmére.

- Akkor mitől volt az a hatalmas lila folt és sok seb Nat arcán néhány hete?

- Megérdemelte! – kiáltotta a nő, de maga sem gondolta komolyan.

- Megérdemelte? Hallod te egyáltalán, mit beszélsz? Soha nem tudna Natasha olyat tenni, ami miatt megérdemelten elverhetném!

- Shane – sóhajtotta a nő, nem akart vitába szállni a férfivel, mert tudta, hogy abból nem kerülne ki győztesen. – Te rendes gyerek vagy, és a saját erődből vitted is valamire. De nézz magadra! Mit adhatsz te Natashának, és mit adhat John? Nem tudsz olyan életszínvonalat biztosítani neki, mint a férje.

- Lizzie, én már nem csak egy kis farm tulajdonosa vagyok, amit átvettem apámtól és épphogy eldöcög valahogy! A dolgok beindultak, lótenyésztési programba kezdtem Texas egyik legnagyobb ranchének tulajdonosával. Azt a színvonalat, amit a tulok biztosít számára, én is meg tudom adni! Ez azonban nem elég. A pénz nem minden, neked is tudnod kellene! Szeretem Natashát és Lillyt is, más vágyam nincs, mint hogy őket boldognak lássam.

- Egy válás csúnya üggyé tud fajulni, és nem akarom, hogy ez a kis koszfészek a mi családunk ügyeitől legyen hangos! – bökte ki végül.

- Inkább cserbenhagyod a lányod, engeded, hogy szenvedjen, mert félsz, hogy mások mit szólnak? Miféle egy anya vagy te?

Shane megvetően mérte végig a nőt, aki egészen elsápadt a férfi szavaitól. Érezte, igazak, ám azt is tudta, nem fogja hagyni, hogy bármilyen hatást is gyakoroljanak rá. Ki kell tartania az álláspontja mellett. Kerül, amibe kerül!

Shane csalódott volt, egészen mást remélt ettől a látogatástól. Nem szólt többet Natasha anyjához, felállt és sietve távozott.

***

A kis Lilly kedvetlenül vonszolta maga után a tornazsákját az iskola folyosóján és igen csak mulatságos látványt keltett. A fejét lehorgasztotta, szőke copfjai kócosan omlottak a vállára, kék szemeiben könnyek csillogtak. Megállt a rajzterem előtt, ahol a mamája épp befejezte az órát. Hallotta, ahogy a gyerekek sorra elköszöntek Mrs McDonaldtől és hamarosan megjelent Natasha. Az egyik kezében jókora mappát cipelt, a másikkal megfogta a kislányát, először észre sem vette a szomorú arcot. Csak akkor figyelt fel rá, mikor az udvaron voltak, és Lilly jókorát sóhajtott.

- Mi a baj kicsim? – kérdezte ijedten. Régen látta ilyennek a lányát.

- Nem mondom el – felelte Lilly.

Ez még furább volt Natasha számára, hiszen a kislány mindig mindent megosztott vele. Megálltak, a mappát a falnak támasztotta a nő, majd leültette Lillyt az egyik udvari padra.

- Nos, hallgatlak – azzal két szemét, melyeket Lilly tőle örökölt, a kislányra szegezte. – Mondd el, mi a baj! Rossz jegyet kaptál? – ez tűnt a legkézenfekvőbb magyarázatnak. Ám Lilly csak megrázta a fejét.

- Hiányzik Shane bácsi – sóhajtotta a csöpp teremtés, és ahogy az anyjára nézett, látszott  a fájdalom a könnyben úszó tekinteten.

- Nekem is – válaszolta Natasha őszintén.

- Akkor miért nem megyünk el hozzá? – kérdezte értetlenül. Régen nem múlt el nap, hogy ne találkoztak volna, most meg már hetek óta nem látta. Nem értette, mi történt.

- Sajnálom Lilly, de nem lehet – felelte Natasha és nem tudta, mit mondjon. Hogyan mondja el, mikor Lilly még túl kicsi, hogy megértse, mi zajlik körülötte.

- De miért? – nem tágított. A kitartása leggyakrabban győzelmet hozott és megkapta, amit akart. – Már nem szeretjük őt?

- De igen, kincsem, szeretjük – a hangja egy pillanatra elcsuklott, hiszen ő is csak erre vágyott mindennél jobban. Shane-nel akart lenni, szabadon, félelem nélkül.

- Apa nem akarja? – suttogta Lilly, nehogy valaki más meghallja az anyján kívül. – Tudom, hogy nem szereti Shane bácsit.

- Jaj, kicsikém… Ez nem így van! – mély levegőt vett.

- Anya, tudom, hogy utálja! – erősködött továbbra is. – Azért, mert Shane bácsi foglalkozik velünk, nem úgy, mint ő… neki soha nincs ideje ránk, mindig csak kiabál és durva veled! Én nem szeretem apát!

Natasha letaglózva érezte magát a lánya szavaitól. Nem gondolta volna, hogy Lilly bármit észrevett a köztük levő feszültségből, de ilyenek a gyerekek. Annyira sajnálta, hogy a kislánynak mindezen keresztül kell mennie. Bűntudatot érzett, mely lassan mardosta belülről. Soha nem lett volna szabad hozzámennie Johnhoz… de késő bánat, eb gondolat! Meg kell találnia a kiutat ebből a helyzetből, mielőtt Lilly tönkre megy bele.

- Kicsim, sajnálom, hogy látnod, hallanod kell ezt. Hidd el, nincs más vágyam, mint hogy otthon rendeződjön minden. Shane bácsi szeret bennünket és nagyon hiányzunk neki, de most apa miatt ezt kell tennünk. Megígérem neked, hogy hamarosan megoldódik a helyzet, megvédelek, és nem hagyom, hogy bajod essék!

- És akkor megint együtt lehetünk vele? – felcsillant a szeme és letörölte a kibuggyanó könnycseppeket.

- Igen – felelte az anyja, miközben gyengéden végigsimított az arcán.