Shane az istállóban volt, a lovaknak hordta a takarmányt, mikor meghallotta a furgon motorjának hangos bőgését. Letette a kezében lévő kupacot és letörölte a verítéket a homlokáról, s ahogy kilépett az istállóból, Natasha zokogva omlott a karjai közé.

A férfi rémülten nézett rá, s kereste, nem esett-e baja. Arra gondolt, John tett vele valamit, de azt akkor nem ússza meg szárazon!!!

- Kicsim, mi történt? – kérdezte a síró nőt, aki beszélni is alig bírt az őt rázó zokogástól.

- Mindenki ellenem van… - hüppögte.

- Mondd el, kérlek, hogy mi történt! Teljesen megrémítesz! – azzal felemelte a nő állát, s a könnyektől csillogó szempárba nézett.

- Szeretlek – szipogta Natasha, s Shane szíve teljesen elszorult. Gombócot érzett a torkában, annyira sajnálta a nőt. Nem ezt érdemli! A pokolba tulok Johnnal!

- Én is szeretlek – válaszolta, s végigsimított koszos kezével Natasha arcán. – Minden rendben lesz, megígérem.

Azzal leült a közeli szalma boglyára, s az ölébe húzta Natashát. A nő szorosan átölelte, s fejét, mint egy kiscica fúrta a férfi nyakába. Biztonságban érezte magát. Nem akart onnan elmenni.

- Annyira sajnálom, hogy ezen miattam kell keresztülmenned! – sóhajtotta Shane.

- Nem miattad – tiltakozott a nő. – Csakis John hibája az egész! Ellenem uszít mindenkit, neki csak a győzelem számít.

- Mi történt, ami ennyire kiborított?

- Anya átjött és rám förmedt, hogy ha még egyszer meglát veled, segít Johnnak elvenni tőlem a kislányom.

- Az anyád? Lizzie? Hogy lehetséges ez? – kérdezte elképedve a férfi.

- Biztos vagyok benne, hogy John kora reggel előadta neki a saját verzióját, amiben szívtelen ribancnak állított be… de nem bírom felfogni, hogy anya ellenem fordult. Hogy képes erre?

- John ügyvéd, jó a meggyőzőképessége – vágta rá undorral a hangjában. Tudta, hogy McDonald nem lesz könnyű ellenfél, de a mocskos módszereitől már most felfordult a gyomra. – Akarod, hogy beszéljek anyáddal?

- Ne… ha így gondolja, nem tudnád meggyőzni, sőt! Csak olaj lenne a tűzre!

- Segíteni akarok neked valamiben! Annyira fáj, hogy szenvedni látlak! – Shane minden szava őszintén csengett. Ő akart lenni az, aki mindezért felel, nem akarta Natashát magára hagyni a bajban.

- Elviselem, csak azt nem, ha elveszítelek – pityergett ismét. Erős nő volt, de túl sok volt neki, ami az elmúlt napokban történt. Bele sem mert gondolni, mi fog következni ezután.

- Soha nem veszítesz el, te is tudod – nézett egyenesen a riadt kék szempárba a férfi. – Szeretlek, olyan régóta te vagy nekem a legfontosabb, hogy már az idejét sem tudom. Nem történhet semmi, ami ezt az érzést megváltoztatja bennem.

- Köszönöm! – mondta könnyei fátyolán át a nő, s gyengéden megcsókolta Shane-t. – Belehalnék, ha el kellene veszítenem téged!

- Ettől ne félj, nem megyek sehova!

Shane úgy ringatta, mint egy kisgyereket. Szorosan átölelte erős karjaival, s próbálta megvédeni a rájuk váró nehézségektől. Mert abban biztos volt, hogy nem lesz könnyű ütközet.

- Mit fogunk csinálni? – kérdezte kis idő múlva Natasha.

- Belemegyünk John játékába. Ray megígérte, hogy segít, keres neked ügyvédet, reggel beszéltem vele – kezdte a férfi, s a nőt elbűvölte, mennyire felkészült, s mindezt érte teszi. – Úgy teszünk, mintha vége lenne, és ha már nem gyanakszik, akkor támadunk. Mindent meg kell tudnunk a tulok életéről, nem rejteget-e valamit…

- Arra lennék kíváncsi, honnan tudta meg! Fogalmam sincs!

- Én is ezen gondolkoztam – vágta rá Shane. – A pletykák nem érdekelték, látszólag nem foglalkozott velük. Tudod, mi jutott eszembe? – csillant fel zöld szeme hirtelen. – Mit tudsz erről a Barbaráról?

- Az egyetemen találkoztam vele véletlenül, miért? – rántotta meg a vállát a nő és nem értette, Shane mire gondol.

- Érdekes, hogy csak úgy felbukkant itt a múltkor, meg nekem valahonnan nagyon ismerősnek tűnik…

- Azt hiszed… áh, nem. Kizárt. John ennél okosabb. Barbarának semmi köze hozzá.

- De akkor honnan tudhatta meg?

- Nem tudom. Lehet követett… mégsem hitt a pletykáknak.

Még egy óráig ölelték egymást ott a szalmaboglya tövében, s Natasha nagyon nehezen indult el az autója felé. Tudta, ha most itt hagyja a férfit, soká láthatja újra. Nem bírt beszállni, egyre csak ölelte és csókolta Shane-t, akinek szintén majdnem meghasadt a szíve.

- Indulj el, különben képtelen leszek elengedni téged – suttogta a férfi két csók között.

- Akkor ne engedj, kérj meg, hogy maradjak, és nem megyek el – válaszolta a nő.

- Muszáj. Nem hagyhatjuk, hogy Lilly hozzá kerüljön! Tönkre tenné azt a csodálatos kis angyalt.

Natasha ettől a kijelentéstől csak még jobban szerette a férfit. Nagy nehezen beült a furgonba, s a letekert ablakon át megsimogatta Shane férfias arcát.

- Szeretlek – szipogta megint könnyeit nyelve.

- Én is. Vigyázz magadra és hamarosan beszélünk.

- Mikor? – kérdezte a nő kétségbeesetten, s olyan elesettnek tűnt, mint egy kislány. Shane legszívesebben kiemelte volna a kocsiból és nem engedte volna vissza McDonald karmaiba.

- Hívj fel, ha John nincs otthon és nagyon vigyázz magadra, érted? Kellesz nekem Natasha – azzal röpke csókot nyomott a nő ajkára. – Most pedig menj!

 Natasha elfordította a slusszkulcsot, a motor nehezen, de beindult, s kényszerítenie kellett magát, hogy el tudjon menni. Shane még sokáig állt ott és nézte a távolodó autót.