John McDonald mérgesen vágta be a Mercedes ajtaját. A másik oldalra ment és megragadta Natasha karját, jó nagyot lökött rajta, s a ház felé irányította. Nem akarta, hogy szemtanúi legyenek a jelenetnek.

- Hogy tehetted? – üvöltötte, mikor beértek az ajtón.

- Nem tudom, John, miről beszélsz – tagadta Natasha és fogalma sem volt róla, hogyan jött rá a férje.

- Ne tettesd az ártatlant, mindent tudok, mindent láttam.

- Mit láttál?

- Azt, ahogy Dawson megvizsgálta a manduláidat! - válaszolta John gúnyosan, s még mielőtt Natasha szóhoz juthatott volna, folytatta. – Akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba. Sose gondoltam, hogy képes leszel velem ilyet tenni, azt hittem te egy erkölcsös nő vagy. Azonban tévedtem. Nem hittem volna, hogy képes vagy hátba szúrni. Ezt soha nem bocsátom meg neked!

- John, én… - sírta a nő, de John ismét leintette.

- Fogd be! Még én beszélek! Ezért most elválhatnék tőled, vihetném Lillyt, neked semmid sem maradna. De! Nekem az ügyvédi presztízsem és a családom makulátlan hírneve mindennél többet jelent, ezért most az egyszer és utoljára kivételt teszek. A feltételeim a következőek: soha többé nem találkozol Shane-nel, nem leszel vele kettesben, nem jön át, a viszonyotoknak vége. Ha a városban találkoztok, váltasz vele két szót és továbbmész. Lillyhez sem lehet köze, vége az idilli családi vacsoráknak.

- John, ezt nem kérheted – zokogta most már a nő, John porig rombolta. Mindennek vége. A boldogsága végleg oda…

- Nem is kérem! Követelem! Ha nem teszed, amit mondok, holnap beadom a válókeresetet, elveszem tőled Lilly-t és soha többé nem láthatod! Kiforgatlak mindenedből és lehetetlenné teszem az életed Evergreenben! Remélem, így már világos voltam.

- Mint a nap – szipogta reményvesztetten Natasha. – Arra hajlandó vagyok, hogy megjátsszam veled a boldog házasságot, de a mai naptól külön hálóban alszunk.

- Hogy mered? Hogy mersz te nekem ajánlatokat tenni? – üvöltött ismét John. – Itt én dirigálok, világos?

- Szeretem őt, John – suttogta Natasha kétségbeesve.

- Hogy MIT csinálsz? Szereted? – nevetett. – Azt a kis szaros lábú cowboyt? Egy tehenészfiút?

- A nyomába sem érsz, John McDonald! – mondta, mialatt a szeméből sütött a düh. – Ő egy kedves, odaadó, szeretetteli férfi, akinek a család az első. Csak magadnak köszönheted, hogy másnál kerestem vigaszt, hiszen te évekig semmibe sem vettél.

- Miattam lettél ribanc! Hát gratulálok…

- A szerelem nem bűn. De persze nem értheted, hiszen nem tudsz szeretni.

- Elég volt ebből! Megmondtam, mi lesz, ha nem csinálod, amit akarok – azzal vadul megszorította a nő karját.

- Megteszem, mert Lilly-t mindenkinél jobban szeretem a világon, de ez a te egyetlen szerencséd, mert ha ő nem lenne, most összecsomagolnék és elhagynálak!

- Bármikor megteheted kedvesem – vigyorgott gúnyosan. – de akkor elveszíted az egyetlen lányod örökre. Most pedig hívd fel Shane-t és mondd el neki, hogy többé nem találkoztok és keressen magának egy másik házas asszonyt, mert többé hozzád nem érhet! – azzal Natasha kezébe nyomta a telefont és kisétált a konyhából, ahol álltak.

Natasha próbálta összeszedni magát, a keze remegett, mialatt tárcsázta az ismerős számot. Képtelen volt felfogni, mi minden dőlt romba egyetlen röpke óra alatt.

- Natasha, te vagy az? – szólt bele az aggódó férfihang.

- Igen, Shane – sírta el magát a nő. Már előre belesajdult a szíve abba, amit mondania kell

- Jól vagy? Bántott? – kérdezte Shane és a hangja rémülten csengett.

- Tudja, Shane, nem tudom, honnan, kitől… követett engem, látta, mikor megcsókoltál és már nem hisz nekem…

- Kicsim, kérlek, próbálj megnyugodni! – csitította Shane, de hiába. – Mit mondott neked?

- Hogy soha többé nem találkozhatunk, nem beszélhetünk, nem jöhetsz át, vagy elveszi tőlem Lilly-t és soha nem láthatom – zokogta. – Nekem ő az életem, nem élném túl, ha elveszíteném, Shane.

- Tudom, kicsim. Tudom. Tedd azt, amit mond. Egy mocskos, dörzsölt ügyvéd, megvannak a trükkjei, hogy valóra váltsa, amivel fenyegetőzik. Beszélek Ray-jel és meglátjuk, tud-e segíteni valamiben. Addig pedig hadd higgye, hogy ő van nyeregben, rendben? – próbált higgadt maradni, és őszintén remélte, hogy valamit ki tudnak találni, mert nem akart lemondani a szerelemről. Honnan jöhetett rá a tulok? Ki adhatta neki a tippet?

- Szeretlek Shane – suttogta Natasha, aztán letette. Fogalma sem volt, mikor beszélhetnek újra.

- Jó kislány – mondta John önelégült mosollyal a képén az ajtófélfának dőlve.