Mirjam Salliven: Szexr@ndizás

...kiírlak magamból és már nem félek...

2010. Március 05.

A jelenem….

Fekszem az ágyamban. Az ablakom párkányán mellettem egy fehér gyertya lángja pislákol. Fénye rávetődik az ablaküvegre. Milyen megnyugtató… Hosszú éjszakám lesz. Kezemben az eddig kész könyvem kinyomtatott lapjai. El kell, olvassam. De én mindig is arról álmodtam, hogy egyszer VELE, elmegyek egy hétvégére és neki olvasom fel.

Ez nem történt meg, ő nem lett volna velem egy egész hétvégén. Így maradt nekem az álom… A valóság határán…

A szívem összeszorul kicsit, és elkezdődik, a mesebeli utazás ahonnan majd egyszer csak visszatérek a valóságba. A szemeim becsukódnak, a takaróm puhán és melegen ölel körbe, a levegő megtelik az ábránd illatával…

Magam elé képzelem a kis kalandos hétvégénket, és ahogy ismerem magamat a gondolataim szállni fognak és annyira élethűek lesznek, hogy borzongató lesz még nekem is. Fantáziám az van…

Képzeletem…

Péntek, délután három óra. Már napok óta nem tudok szinte semmi másra gondolni csak Rá! Arra, hogy elmegyünk egy hétvégére. Csak mi ketten… csak ő és én… Még a szavakat kimondva is libabőrös leszek tőle… Ő és Én… Én… és Ő…

Megszerettem ezt a srácot, nevezzük nevén… Kevin.  Hmmm… a legszebben csengő név most az életemben. Ez a fiatalember, aki kedves nekem most, a férfi az életemben, aki adja azt az energiát, amire szükségem van. A múzsám, ha úgy tetszik, akitől az ihletet kapom, a könyvem írásához és magához az életemhez. Furcsa ez…

Hol ismertem meg őt? Hát… az internet egy bizonyos oldalán…

Mert az élet, ebben a virtuális világban, az internet bűvkörében már csak itt zajlik. Vagy nem? Ki is lépünk az életbe néha? Hát ez jó kérdés…

Ugye neked is volt már ilyen kedvesed? Akinek a nevét, ha már kimondtad láttad magad előtt és érezted a jelenlétét szinte? Na, csukjuk csak be a szemünket! Látod? Ugye igen… Látod a szeme csillogását? Kívánod őt? Akarod megérinteni? Elveszni benne, majd újból felébredni belőle, hogy újra elvessz? Pedig ez nem is szerelem… Ez csak vágy! VÁGY! Szexuális, bódító vágy!Ahhh!!!           

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  Kiáltasz fel most, jogosan. A vágy az néha még sokkal több! A vágy az kísértés, és ha tápláljuk, akkor igaz boldogságot érezhetünk. Mindenkinek magának kell megtalálni azt, amire vágyik. Emberek sok mindekre vágyhatnak. Jó életre, boldogságra, megbecsülésre, akár luxusautóra, álomutazásra és még végtelenségig lehetne sorolni a kimondott és kimondatlan vágyakat. Én szexuális vágyat akartam! Eget és Földet rengető semmihez sem foghatót. Egy szeretőre vágytam. Kevin lett az… az én valóra vált képzeletem.

Na, most kedves ítélj el! Csak szeretőm van! De miért is ne lehetne? Érett, felnőtt nő vagyok, aki szingli… tehát nő, aki nem veti meg az élet apró örömeit és köztük a szexet sem. Neked van szeretőd? Igen! Hallom ám! És egyedül élsz? És nem tartozol senkinek sem elszámolással? Na! Akkor hol itt a gond? Ugye? Legyen SZERETŐD! Vagy van párkapcsolatod? Huuu… és mellette szerető? huuu… ne ebbe ne menjünk most bele, ez nem az a történet, már elnézést.

Pakoltam a cuccaimat a táskámba. Egy két szexi ruha, egy tűsarkú cipő / ha épp kedvem lenne felvenni/ combfix, és a könyvem eddig kész lapjai, ami a hétvége fő kelléke lesz. Ugyanis ez a pár nap nem csak a pajzánkodásról, fog szólni, hanem Kevinnek olvasom fel először a nyers kéziratomat. A nagy érzelmek ideje is lesz ez a pár nap vele. Mert elkövettem egy hibát. Egy óriási hibát ellene. Játszottam vele! A lényével. Szemét, aljas módon kihasználtam azt, aki fontos lett nekem pár hónapja. Az, hogy ebben ő is közreműködött, de a tudta nélkül… Hát ez más kérdés.

Nem aludtam éjjeleken át miután a galádságot elkövettem. Nyüglődtem, tépelődtem, és beszéltem, beszéltem hozzá gondolatban. Százszor és százféleképpen elmondtam neki a kis gazságot. De féltem. Féltem, mert nem tudtam, hogyan fog reagálni rá. Kidob? Elzavar, és soha többet nem láthatom őt? Jaj! Csak azt ne! Nem bírnám ki! Kell nekem ő! Ő! A lénye! Az aki! Hiszen valahol, valamikor megfogott és rabul ejtett… vajon jól gondoltam?

 Na, most meg kell tennem, be kell, valljam a bűnömet. Eljött a pillanat, majd a hétvégén, ha lesz merszem, mert nem csinálhatom tovább ezt Vele. gyáva voltam idáig. most nem kellene az lennem. Hogy mi ez a rossz, amit tettem?  Te is meg fogod tudni hamarosan.

Négy óra. Szépnek érzem és látom magamat.

Egy kis szolid smink is segít ebben meg a kedvenc szoknyám, és amilyen dög vagyok, nincsen rajtam bugyi, hiszen néha a kedvesem így szerette. Bugyi nélkül, frissen borotvált puncival. Izgató volt, és bizseregető érzés ez nekem is.

-Na, akkor legyen neki mára is egy meglepetés - mosolyogtam magamban.

 Kell valami piros! A körmöm! Szerettem a piros színt, és ha más nem is volt rajtam piros, de a körmöm az sokat. Elvégre ez a szín, a nemiség szimbóluma, a libidó színe, vagy épp a paráznaságra utal, a tűz, a szenvedély, a szerelem kísérője. ez mind tetszett nekem, és az is, hogy a veszély színe.  Elvégre jó pár éve játszom a szerelemmel, vagy inkább néha hamis gyönyört adok? Ez jó kérdés…

 Ülök az összepakolt dolgaim előtt… és halálos csöndben várom, hogy megszólaljon az ismerős mobilhang. körbe nézek a szobámban. Jó itthon lennem. Ami már az otthonom. belaktam. Magam köré gyűjtöttem mindent, ami miatt egyszerűen JÓ itthon lennem. Körbepillantok.

Mindenki gyűjt valamit. Én mivel vettem magamat körbe? Aranybarna, lila, tűzpiros, rózsaszín, pöttyök, karikák, gyöngyök, kövek, rózsák, virágok, fények, illatok, emlékek, megsárgult fotók, mosolyok, arcok, pillantások, cetlik, írások, zenék, filmek, álmok, és vágyak sokasága a szobámban.

De ami a legjobban körbelengi a szobámat az a könyvek semmihez sem fogható illata.

Csíkosak, pöttyösek, régiek, már magsárgult lapokkal, versek, novellák, regények, a régi és mai kor nagy írói, a lélek a szív nagy könyvei… amik adnak, éltetnek, megríkatnak, rabul ejtenek, elvisznek, visszahoznak, felemelnek, mélybe rántanak, tanítanak, mosolyt csalnak az arcomra a szívemben.

A kedvenceim azok a könyvek, amiket az antikváriumokban vagy épp a szemetes konténerek mellett találok. Olyan kincsek, amiket már régen elfelejtettek. Szinte széteső borítóval,5 Ft-os áron. Én felveszem a szemetek mellől és áhítattal simogatom.

 Belegondolt már valaki abba, hogy pl. Bozzay Margit: Egy pár selyemharisnya című könyve kié lehetett sok évvel ezelőtt? Alig lehet olvasni a betűket benne, egy két lapja hiányzik néhol, de olyan „élet” és „emberszaga”van. a letűnt idők illata… Fájdalom és a szomorúság illan ki egy-egy pillanatban a lapok közül. Lehet egy olyan fiatal lányé volt, aki a háború alatt az óvóhelyen egy halványan pislákoló lámpa fénye mellett ebből merített erőt. És most az enyém. Ez megtiszteltetés.

A könyveim… a múltam… a jelenem… a jövőm…

OLVASS! Annyit, amennyit csak tudsz!

 Én is azt teszem. a buszon ülve, reggel félig még aludva, a villamoson zötykölődve az embertömeg közepén, vagy épp állva, támaszkodva, várva valahol valamiért a kezemben a nyitott könyvvel.