Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Magányos galamb ül a villanydróton,
azon gondolkozik, hol lehet kedvese,
és miért van az, hogy nem turbékolhatott
párjával boldogan sohase?
Apró csőrében érzi még az ízét
a sóvárgásnak az áhított lény után,
de már csak emlék, tovatűnt foszlány
az az önfeledt, boldog délután,
mely valójában soha meg sem történt,
csak képzelete csalóka teraszán.
Egy magányos galamb a villanydróton ül,
azon gondolkozik, miért van egyedül,
és miért van az, hogy galamb-lelke borús,
amikor az égen zenész hegedül?
Szárnyalhatna, hisz olyan fiatal még,
szelhetné boldogan a végtelent,
szabad lehetne, társat kereshetne,
ahogy a legtöbb fajtársa teszi.
De nem tudja, miképpen vághatna neki,
olyan nagy, félelmetes a táj,
elveszik benne a tekintet,
megszédül a fej, tátva marad száj,
és a szárny, mi égig repíthetné,
végképpen elgyengül.
Egy magányos galamb repülni szeretne,
de fél, hogy kikezdi a végtelen.
Marad hát, és ül a villanydróton,
míg majd egyszer megunja hirtelen,
és leszáll a földre, emberek közé,
lépten-nyomon élelmet keresve.
Megbámulják akkor, talán megsajnálják,
vetnek neki egy-két finomabb falatot.
De ember-kezünk nem képes annyit adni,
hogy jóllakassa e szomorú állatot.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!