Két koporsó 86.

          Hosszú volt az út hazáig, ezért az igazgatónak volt kellő ideje, hogy elgondolkodjon, életéről, karrierjéről, házaséletéről, és egyébb dolgokról. Ha karrierjére gondolt akkor elégedett lehetett, mert még alig mult negyven éves és már öt  éve igazgató volt, egy jelentősnek mondható cégnél , ami igazgatása alatt, egyre jobban betört a nyugati piacra --amire nagyon is büszke volt, egészen addig, ameddig nem kezdett kijárogatni Nyugat-Németországba, és meg nem tapasztalta , hogy áruinkat ,legkevesebb kétszer annyiért árulják a németek , mint amennyiért megveszik tőlünk. Eleinte , ez nem zavarta különösebben, de lassan rájött, hogy mi, igen-igen olcsójánosok vagyunk, és a hasznot nem mi, hanem a németek zsebelik be, a mi, olcsó munkaerőnk fehasználásával.Ez nem nagyon tetszett neki, de tenni nem sokat tudott tenni ellene, mert az áruink eladását egy külkeresdelmi cégen keresztül bonyolitottuk.

        Aztán gondolatai más irányba kanyarodtak,és azon kezdett tünődni , hogy a házas élete sem az igazi , mert ha együtt lenne a feleségével és nem  távházasságban élne, akkor talán neki is nyugodtabb lenne az élete, és nem kéne állandó jelleggel kantin és vendéglői kosztra fanyalodnia. És nem kéne  néha egy-egy új nőt becserkésznie ,akit aztán ágyába vihet, és aki néha a lakást is rendbe teszi kitakaritja. Érezte, sőt bevallotta , hogy ez nem helyes amit csinál, de ilyenkor megszólalt benne férfi, és  megveregette a saját vállát , hogy azért egy olyan nőt mint Emilia, vagy Emerencia, Helgáról nem is beszélve , szinte bün lett volna kihagyni. Aztán gondolatai felesége felé szálltak, -- és szivesen gondolt vissza arra lányra, aki még nem fejezte be az egyetemet, de neki megtetszett, és azonnal elvette feleségül. Ő már dolgozott és támogatni tudta feleségét tanulmányaiban. Már akkor is sokat voltak külön, de ahogy tehették azonnal rohantak, repültek egymáshoz. Talán pontosan ezért tudták elviselni az egymástól való távolságot , mert már úgy kezdték, a közös életüket. Nem volt büszke magára, de nem is bánta , mert sejtései voltak , hogy a felesége sem tagadja meg magától a szerelmet--amit meg is értett mert abban a korban , úgy a nőnek minta férfinek , igenis szüksége van a mindennapi simogatásra ölelésre. Ez nem is okozott feszültséget közöttük, egészen az utolsó időkig , amikoris a felesége már nagyon vágyott a gyerekre.

Lassan kezdte ezt is megérteni és benne is felmerült már , hogy igazán megengedhetik maguknak , hogy gyerekük legyen, utódot nemzzenek, hogy egy kerek családot alkothassanak.

          Ennél a gondolatnál, meglágyultak vonásai ,és egy ennyhe mosoly futott végig az arcán , mert maga elé képzelt egy olyan egyéveskorú gyereket, amelyik csuszik mászik és gügyög. Neki gügyög mert az ő gyereke. Igen, ezt fogja tenni , mert ez a helyes út, és amikor haza érkezik ezt azonnal megbeszéli a feleségével, ráadásul ,ott és akkor, amikor az  ajándékot --a gy önyörű nyakláncot a nyakába akassza.

         Megállt. Kiszállt az autóból és egy útmenti fogadóba tért be. Elötte egy kicsit megtornáztatta  izmait amelyek egy kicsit elzsibbadtak a hosszú vezetéstől.Boldognak, és könnyűnek  érezte  magát, mert  gondolatai arra sarkallták , hogy vessen véget eddigi életének, és térjen át egy normális, mások által is gyakorolt  családi életre. Kezdett megbékélni magával ,és már eltudta képzelni magát, amint feleségével együtt szinházba, moziba jár, vagy a későbbiek folyamán gyerekkocsit tologatva sétál a város parkjában.

        Kimondottan jót tett vele ez a hosszú út, mert volt alkalma elbeszélgetni magával, meggyónni büneit, ha másnak nem is ,de saját magának-- igen.Mindenképpen megindult benne egy önmegtisztitó folyamat.

       Megivott egy kávét, és vidáman vezetett a rádióból szóló  kellemes német  zene mellett. Fogytak a kilóméterek és fogyott a türelme is , mert mielőbb haza akart érni, hogy mielőbb láthassa feleségét. Ezért a következő pihenőnél telefont keresett,  felhivta feleségét, és boldogan közölte , hogy a hajnali órákban  hazaérkezik, és szeretné , ha akkorára ő is megérkezne  szatmári lakásukba, mert egy szép ajándék vár gazdára. A feleség örült a hivásnak és szivesen tett eleget a kérésnek, mert időközben, magányában, az ö agyában is megfordultak az igazgatóéhoz hasonló gondolatok. Ő is vágyott már a megállapodásra, a békés egymásmellett élésre, és mindenre ami ezzel jár-- a gyerekre. És most úgy nézett ki , hogy abszolut egy húron pendülnek.Talán időközben rájöttek valamire, hogy eljött az az idő amikor egyre nagyobb szükségük van egymásra , és nem sok értelme  van a boldogságot máshol keresni, amikor az ott lehet, ott van, a közvetlen közelükben, csak élesztgetni kell a szerelem  és a boldogság tűzét -- nem hagyni egy percre sem kialudni.