Két koporsó 84.

          Helga, irodájának iró asztalánál, papirjai fölé görnyedve  gyakorolta hivatását! Valamikor nagyon szerette  szakmáját, és teljesen eltudta büvölni, ha valamilyen problémára megldást talált. Ezt még középiskolás korából hozta magával , ahol kitünt matamatikai képességével. Akkoriban ha egy komolyabb feladatot megoldott, extázisba tudott esni, és legalább úgy élvezte a helyzetet, mint egy sportoló, akinek éppen a nyakába akasszák az olimpiai aranyérmet.Mostanában egy kicsit alább hagyott a buzgalma , de azért a feladatát tökéletesen sőt dicséretesen elláta.

         A mai nap reggelén viszont egyre gyakrabban elkanyaradott a számok büvöletétől, és egyre többet  gondolt  fiatalabb kollegájának esetére, és  tőle szokatlan módon, egy kicsit sajnálni kezdte. Helga egy racionális nő volt , aki feltudott mérni bármilyen helyzetet, még idejében. Most is azon gondolkozott , hogy mondja meg , hogy magyarázza meg ennek a szerelmes fíúnak , hogy bármennyire is szeret valakit , bármennyire  szeretné magának tudni az imádott nőt, a racionalitás határait nem szabad átlépni mert, annak következményei--ha rosszul sülnek el--hosszú időre boldogtalanná teszik. 

         Ezt sugta neki a racionalitás, de ha magára gondolt és az igazgatóval való kapcsolatára, akkor rádöbbent , hogy amit most tesz  , hogy egy külföldi passassal ossza meg ágyát és szerelmét, az volt az érzése , hogy ez a helyzet sem áll a racionalitás  talaján. Ennélfogva egy jobban kezdte megérteni  Joachimot, és ugyanakkor beléhasitott az a gondolat , hogy még egy-két nap, és az igazgató hazamegy , és ő megint ott marad egyedűl és  várhat , vagy kereshet egy új partnert. Nem mintha, nem vették volna körül férfiak szépszámmal és nem lett volna kitéve az állandó udvarlásoknak, de neki igényei , elvárásai voltak a férfiakkal kapcsolatban, és ezekről nem volt hajlandó lemondani. Úgyanakkor boldogság fogta el, hogy az ital hatására, és az ő rafinériája kapcsán egyetlen bátor huzással,  meghóditotta az igazgatót. Egy kissé megnyugodott , hogy felelevenitette  sikeres hóditói képességét.

         A következő pillanatban kopogtak az ajtón, és az engedély elhangzása után, Joachim lépett be irodájába.Kezében egy levél,de  arca vidámságán átsütött valami homályos fájdalom.

-- Légy szives ezt nézd meg--és át nyujtotta neki a levelet amit Emerenciától kapott. Helga olvasni kezdte a levelet, és arcán sorra jelentek meg különböző mimikák, ami érzékeltette , hogyan csapódik le benne  az olvasott szöveg. Néha felnézett Joachimra , mint aki tudni akarja , hogy mit érez most Joachim. Női, asszonyi ösztöne azt sugta neki , hogy ez a fíú vigasztalásra szorúl és az igazgatótól kapott információt is nagyon kiméletesen kell közölje vele,pláne most ezen levél után, na meg a fénykép után, amit kezében szorongatott, és gyakran rápillantott.

-- És most mit szeretnél megtudni tőlem? -tette fel a  kérdést Helga.

-- Hát először is hogy beszéltél -e az igazgatóval és hogy megtudtál -e valamit a lányokról?

--Beszéltem.

--És?

--Nem sokat tudtam meg, mert az igazgató sem sokat tud a lányokról, annyit viszont biztosan hogy egyikük sem alkalmas apácának.

-- Ezt hogy érted?

--Ahogy mondom.

--Fejtsd ki egy kicsit bővebben , mert kiváncsiságtól szétrobban az agyam, mert  te vagy az egyetlen nő az életemben  akiben megbizok és akinek a véleményére adok, és nagyon méltányolnám , ha őszintén elmondanál mindent amit megtudtál a lányokról.

-- Na mi van, talán mindkettő érdekel, te kis mohó--mosolyodott el Helga.

--Oh ne szivass már, tudod hogy mibe vagyok, nem bánok semmit csak mond meg az igazat , mert csak így tudsz segiteni nekem-- ha akarsz.

--Csak így?

--Hát persze.

--Na, idefigyelj, de nagyon, az igazgató nem részletezte, annyit viszont elárult, hogy a te Emerenciád, nem egészen az ,mint amit mutatott ottjártunkkor. Emerencia fiatal kora ellenére, igenis nagy kanállal habzsolja  az életet, és a férfiakat, és jelentős eredményei vannak az alkoholfogyasztásban is. Ennél többet ne is kérdezz , mert én sem tudok többet.

         Joachim a megsemmisűlés szélén állt, csak bámult maga és egy világ omlott össze benne. Hosszú másodpercekig szó nem hagyta el a száját , csak bután nézte a számára lassan de biztosan összeomlani készülő álomvilágot.

         Helga látta, érzékelte a fíú fájdalmát, ezért felállt, megfogta a kezét,és csak annyit mondott-- Talán másképp is tudok neked segiteni, és mélyen a szemébe nézett.