Két koporsó 4O.

           Szép álma volt Emiliának, álmában az igazgatóval hempergett valami exotikus szigeten, ahol a kék tengerviz szinte elérte a lábukat amint a part fövényén gurultak összevissza, le és fel. A tengerben apró halacskák úszkáltak  de néha még a partra is kimentek, hogy megbámulják , hogy mit müvelnek ezek az alig ruhába öltözött vagy vetkőzött különös formájú lények. Emilia álmában is tudta , hogy ez csak álom, mégis  szoritotta a szemét , hogy nehogy felébredjen, hogy nehogy hamar elmúljon a varázs a kéj, a kettőjük teremtette gyönyör. De minden igyekezete hiába való volt, mert a biológiai órája mellett a csőrgő órája is ellene szegült , ami lányát Emerenciát volt hivatott ébreszteni.Az óra a másik szobába volt, most mégis olyan intenziven hallotta mintha legalábbis a közeli templom kisharangja szólna,és senki másnak , hanem kizárólag csak őt volna hivatott ébreszteni. Ha mellette lett volna az óra , most bizonyára a földhöz vágta volna  amiért kizökkentette az  igazgatóval közösen létrehozott kéjes mámorból. De nem volt mellette, sőt, senki sem volt mellette. Ez a tény egy kicsit elszomoritotta, mert úgy érezte , hogy még  nem elég tiszta az agya , még nem képes felfogni, feldolgozni rekonstruálni a tegnap délután történéseit. Nagyon szomjasnak érezte magát, és rettenetesen megkivánt egy finom forró kávét. Kiment a csaphoz. Egy pohár friss vizet eresztett magának a csapból, és ahogy itta , nyelte , érezte  hogyan hüti le egész testét a hideg viz mindenütt ahol elhalad. Lassan a kéjes érzését is lehütötte.

          Felkelt és kávét főzött magának, már a fővő kávé illatta is tisztitani kezdte konyakgőzös agyát és érezte , hogy visszatér belé az élet, az  emlék és minden ami a tegnapi nap folyamán történt vele.

          Lassan nyugodtan kéjesen szürcsölte a kávét-- otthon mindig szürcsölte--és érezte , hogy a forró kávé újramelegiti a hideg viz által lehütött belsejét. Mire végzett a kávéval már teljesen összállt a kép és minden világos volt,  ujra eltudta magát engedni és szinte újra érezni kezdte a mester simogatását. Lélekben már  kész volt a szerelemre, de tudta , hogy azért még egy kicsit várni kell, mert a mester csak  délután a munkaidő befejeztével szabad.

          A mester is várta a délutánt, és az italtól is visszafogta magát , mert nem szerette volna  ha Emilia nem kapja meg amit igért neki, és netán elégedetlenül kellene távoznia. Az igazság az , hogy a mester is elhullatta már a csikófogait sőt a bölcsesség fogait is, ezért neki is imponált , hogy igy beleakadt Emiliába, és megsem fordult a fejébe,hogy Emilia kifesztett hálójába futott bele. Volt egy olyan érzése , hogy jó lenne ha egy kicsit visszafogná magát-- már ami  az italozást illeti, és lassan akár megis állapodhatna valaki mellett, mert érezte, hogy az idő folyása már egyáltalán nem neki dolgozik.

          Emilia is várta délutánt és már el is tervezte hogyan jelenik meg a mester mühelyében.Most az egyszerűségre törekedett, mert érezte, hogy a mester már a tenyeréből eszik, ezért már a külsőségekre kevesebbet adott viszont elhatározta , hogy a mestert , olyan élménybe részesiti , hogy annak ne legyen kedve  más nő után nézni. A kettőt egybevetve az derült ki, hogy tulajdonképpen mind a ketten hosszútávra tervezték kapcsolatukat, anélkül ,hogy ezt  megosztották volna egymás között.

          Eljött a délután, Emilia magabiztosan lépett be a gyárkapun, és csinosan csábitóan közelitette meg a tüköröntő mühely ajtaját. Az ajtó nyitva volt,és amikor belépett mindjárt két mestert látott-- ettől egy kicsit megriadt, mert nem vette észre , hogy az egyik, az eredetinek a tükörképe.Amikor még jobban körülnézett és közeledett a mesterhez akkor már legalább tizenkét példányba látta a mestert és saját magát.Viccesnek találta és azt is hogy itt most, minden megsokszorozódik, ha tetszik , ha nem. Viszont élvezte , hogy saját magát még sohasem látta ennyi irányból tükrök által megvilágitva.

          A mester hagyta egy kicsit csodálkozni, majd kis pohár konyakkal közeledni kezdett Emiliához. Emilia elvette a poharat koccintottak egymás egészségére. Aztán Emilia azt  érezte , hogy melege van, legalább is azt mondta  , mire  a mester hozzálépett és egy biztos mozdulattal ajkára tapasztotta ajkát, és egy kiadós egymásból való lélegzés következett. A mester eltette az italos poharakat a munkaasztalról, és felültette rá Emilát, majd vetkőztetni kezdte. Emilia megállitotta -- Légy szives zárd be az ajtót , mert még meglep bennünket valaki. Amig a mester az ajtót zárta Emilia felső teste megmutatkozott teljes szépségében, és melle is alig erszkedett valamivel lenneb amikor a melltartóból kiszabaditották. 

        A mester levette Emilia szoknyáját, de a bugyit már Emilia  vette le mert a mester levolt maradva a vetkőzésben. Emilia elterült a hatalmas munkasztalon ami most valami finom szövettel volt behuzva az ő tiszteletére. Aztán finoman összefonódtak, Emilia könnyű behatolást engedélyezett a mesternek, csak azután kezdett finom szoritásba és csipőmozgásba, ami a mesterből is kihozta maximumot és olyan keményen dolgozott , hogy Emilia is kezdett a fellegekbe emelkedni, és még arról is elfeledkezett , hogy nem egy baldachinos ágyban van, hanem egy tüköröntő műhelyben, ahol aktusok a sok tükörben megszámolhatatlanul megsokszorozódik. Aztán átvette az irányitást, és ő  került  felülre.  A mester simogatta a hátát  a fenekét és Emilia elrepitette mindkettőjuket a sokadik menyországba. A plafonon egy pókfonalon egy pók kezdett aláereszkedni, majd meggondolta magát és újra felfelé kezdett mászni. Mire  felért a plafonra , Emiliáék  visszérkeztek a földi valóságba, de sokkal vidámabban felszabadultabban, és boldogabban!