Amatőr Írók Klubja

A történet egy kisemberkéről szól, akit anyja kicsi korában ottfelejtett a nagyszüleinél, akik kis nyugdíjukból már nem tudták biztosítani a cseperedő gyermek nevelését. Így hétéves korában anyja gyermektelen testvéréhez nevelőszülőkhöz került. Akik szerették, de a kisfiú mindig úgy érezte magát, hogy egyedül van a világban, ezért amikor nem látták sokat sírt. Hiányoztak szeretett nagyszülei.

Huszonnyolc évvel ezelőtt szentestén a már tizenkét éves fiúcska elindult a térdig érő hóban gyönyörű hóesésben nagyszüleihez a város egyik végéből a másikba. Különleges hangulata volt ennek a délutánnak. Különleges hangulata volt ennek az estének. Érezte a szeretetet, a valakihez tartozás csodálatos érzését. Sugárzott a levegőből, a havas tájból, az utcán igyekvő emberekből a várakozás és a béke érzése. Csak ment és ment a vásártéren keresztül, a hófehér pehelypárnával takart temető mellett a szeretett nagyszülői házhoz. Mellét feszítette egy csodálatos érzés, a boldogság mámora, hogy nemsoká szerettei között lehet. Eljött a megérkezés pillanata, világosság, gyertyafény a kis parasztházban. Megállt a folyosón, belesve a konyhaajtón, ahol szépen terített asztalon minden mi karácsonykor szemnek , szájnak ingere. Az asztal körül az imádott nagyszülők, az unokák és a rokonság egy része.

Az arcokon békesség honolt. A levegőben vibrált a várakozás. A gyermek bár nem szeretett hittanra és templomba járni most mégis a hangulat varázsára elkezdte énekelni a „ Menyből az angyalt…^” . Az asztalnál ülők felpattantak a helyükről, gyorsan kitárták az ajtót és magukhoz ölelték a kisvendéget.

Ő gyermekkorának legcsodálatosabb élményét kapta ezen a szeretet ünnepen.

Ágota 1991.11.30

Címkék: próza

Kapcsolódó hírek:

Kommentáld!

Hozzászólások

G. P. Smith üzente 13 éve

Szép történet, van mondanivalója. Béla, a Szeretethimnusz az egyik kedvencem! Abból is sokat lehet tanulni!

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Szép kis történet. Sokakat elindított az emlékezés útján a karácsony, úgy látom. :)

Válasz

Gráma Béla üzente 13 éve

Szívet melengető ez a sajátságos írásod.Habár eltér értelmében és tartalmában mégis Eötvös József: A megfagyott gyermek című versét juttatja eszembe.Sokszor mondta meseként édesanyám gyermekkorunkban. Ne feledd,Pál apostol a szeretet himnuszát azzal fejezi be:"Most azért megmarad a hit,remény,szeretet,e három és ezek között pedig a legnagyobb a szeretet"

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Sajnos, manapság olyan gyengén termő a szeretet fája, hogy bizony keresni kell annak gyümölcsét. Szomorúan szép történet . Nagyon tetszik.

Válasz

Horvath Eva üzente 13 éve

Életünkben vannak olyan események,amelyek kitörülhetetlenek. Ez a gyerekkori kis történeted is annak tünik.Még inkább azért ,mert kerested a szeretetet és meg is találtad. Tömören,lényegre törően irtál.Tetszett.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben