Ihlet

-Mégis mi szél hozott téged a fővárosba? –kérdezte Betti, egy nem olyan régi ismerősöm a közép sulis évekből, sokat buliztam vele és a barátaival, de megromlott a viszony. –Azt hittem nem szereted Budapestet. Nem jön be neked ez a nagy nyüzsgés, jövésmenés, villamosok meg a trolibuszok, földalattik és metrók. Azt mondtad, sose tudnál megtanulni itt közlekedni.

            -Hát igen, de azóta eltelt egy-két hónap. Egy állásinterjúra jöttem, valami idióta nevű reklámügynökségnél voltam, Pegazus vagy mit tudom én. Vittem nekik egy pendrive-ot, rajta az összes munkámmal. –éppen a vasútállomásra tartottam, amikor összefutottam vele. Leültünk kávézni és beszélgetni egy kicsit. Régen találkoztunk már.

            -Hogy sikerült? – a kérdésére egyből felidéződtek a két órával ezelőtt emlékek:

            -Hmm… igen. Látom. Aha… ez itt majdnem… remek kis portfolió ez. –mondta a gyűrött képű, miközben az egeret nyomkodva végig nézte az összes munkám.

            -Ó, hát… volt munka vele, igen. Köszönöm! –szerénykedve vigyorogtam rá.

            -Ahogy elnézem ezeket a munkákat, egy valami jut csak az eszembe. –felelte.

            -Mégpedig?

            -Az, hogy ez SZAR!

            -Viccel velem ugye? Majdnem aranyeret kaptam mire elkészítettem, annyit gubbasztottam a gép előtt.

            -Én ezt értem. De ettől függetlenül, amiket mutatott nekem, még mindig szar marad. Ez nem az a látványvilág, amit én szeretnék látni a reklámiamon. Talán még ez a buborékos jó lenne valami sör reklámhoz. Esetleg energia italhoz. Megveszem!

            -Mi… mi… mi csoda? Mi az, hogy megveszi? Ez nem eladó! –vágtam rá értetlenül, dühödten és kissé meghunyászkodva egyszerre.

            -Mennyit kér érte? Máskor húszat se adnék, de most legyen ötven, mert jókedvemben vagyok. –mondta.

            -Hé, nem a bolhapiacon vagyunk. Én munkáért jöttem, nem árulni…

            -Nekem csak ez kell, 55-öt kap. Legyen hatvan és a viszont látásra.

            -Ha felvesz, annyit csinálok magának…

            -Na jó, legyen! Megmutatom ezt a képet grafikusainknak, ők majd reprodukálják. –két öltönyös fickó kivezetett az irodából, majd kihajítottak az utcára.

            -Hé! HÉ! Rohadt szemetek, a pendrive-ot adjátok vissza legalább. Halljátok ti rohadt köcsögök? –az ajtó újra kinyílt, az adathordozómat a lábaim elé hajították.

            -Hé, Hahó! Figyelsz te rám? –kérdezte Betti.

            -Hogy mi? Bocsánat elkalandoztam, mit is kérdeztél?

            -Hogy ment a meghallgatás?

            -Ja az, hehe, remekül. Azt mondták majd értesítenek. De figyelj, nekem mindjárt indul a vonatom, és még jegyet is kell vennem. Nem jössz el valamikor Egerbe, valamikor bulizhatnánk egyet, úgy, mint régen. Vagy akár még jobban. –a mondat végéhez hozzá csaptam egy szörnyen idióta vigyort is.

            -De, az jó lenne! Holnaptól szabadságon vagyok, és amúgy is terveztem, hogy elmegyek. Tudod, van még ott egy-két elintézni valóm. –mobillal a kezében, félredöntött fejjel, ilyen Jennifer Aniston stílusban mosolygott.

            -Szuper, akkor holnap! –felálltam a székből és elsiettem. Hosszú sor állt a jegypénztárnál, de megkaptam, amit szerettem volna és még a vonatott is elértem. Az utam zenehallgatással töltöttem el. Füzesabonyban át kellett szállni. Onnantól csak a saját gondolataim érdekeltek. Régi szép emlékek fűztek ahhoz az útvonalhoz. Imádtam arra vonatozni. Csak bámultam a táját és kipihentem a nap fáradalmait.  Emlékszem volt arra pár fa, úgy helyezkedtek el egymás mellett, mintha egy hatalmas nyúl ülne a dombtetőn… De most csak is az elkövetkező estén járt az eszem, meg persze Bettin. Nem tudom, mivel foglalkozik, de titkárnősen nézett ki. Magas sarkú cipőből fekete harisnya szaladt fel végig a lábain, ami egy térdig érő szoknya alatt tűnt el. Egy egyszerű fehér blúzt viselt, derekán egy vastag fekete övvel. Haja teljesen egyenes volt, fülében két hatalmas karika csüngött. Szemüvege szögletes apró lencsével vastag kerettel. Holnap éjjel kő kövön nem marad, ha elkapom.

            Iszonyat lassan, de mégis csak elérkezett a másnap. Azon törtem a fejem, hogy vajon kimenjek elé a buszpályaudvarra, vagy várjam meg míg ide ér. Séta közben beszélgetnénk, feloldódnánk. Hmm, majd a többiek elkísérik. Beültem a megbeszélt kocsmába, egy sört eltüntettem az érkezése előtt. Nem tűnik nagy teljesítménynek, de én a ki brunzolást is beleértettem. Egyedül lépet be, én pedig intettem neki.

            -Szia! –köszöntem, majd szokásos puszik jöttek.

            -Szia! Bocs, hogy késtem! Többiek? –kérdezte, aztán csak tátottam a számat.

            -Azt hittem, hogy te szólsz nekik! –mondtuk egyszerre, aztán nevetésbe törünk ki. Majd átcsapott heves káromkodásokba, mikor végig hívott mindenkit és egyikük sem tudott eljönni.

            -Jaj, most jut eszembe, szörnyen röstellem magam, hogy otthagytalak a kávéval. Mennyivel tartozom?

            -Micsoda, tartozol? Én nem fizettem a kávéért… azt hittem te voltál. –megint csak egy hosszas nevetés után elindultam a pulthoz, hogy vegyek magunknak valami piát. Leraktam az asztalhoz és elmentem gyorsan brunzolni még egyet. Mire visszamentem Betti nagyon mosolygott valamitől. Elfogyasztottunk egy-két pohár sört.

            -Figyelj, én nem akarok ünneprontó lenni, de mintha kicsit szédelegnék, ezek itt tuti raknak valamit a sörbe. Nem mennénk haza?

            -Már azt hittem sosem kérdezed meg! -mondta sejtelmesen. Elindultunk a kocsmából hazafelé de Bettire kellett támaszkodnom, alig bírtam megállni a két lábamon. Amikor beléptünk a lépcsőházba és lehívtam liftet ő elkezdett a gatyámba turkálni. Nagyon kellemes érzés volt, ilyen kábult állapotban. Varázskeze volt. A lift leért mi meg beszálltunk. Mikor becsukódott az ajtó lehúzta a sliccem, és elővette a bránert.

            -Mit csinálsz? Nem szabad… tedd vissza! –hangom hírtelen olyanná változott, mint amilyen Tommy-nak volt a Blöff-ben. Pontosabban a magyar hangjának. A liftajtó kinyílt, aztán négykézláb álltam az ajtóm előtt, fogalmam sem volt, hogy értem ide a lifttől, és ki ez a szőke, aki kulcsaimmal matatott. Ez Betti! Emlékszem rá, vagy mégsem emlékszem, nagyon kiütöttem magam. Végre beszabadultunk. Nagyon furán éreztem magam.

            -Jó nagy kupi van itt! –mondta.

            -A zsenik már csak ilyenek! –szegény lány még csak nem is sejtette, hogy ezt a Pókemberből idéztem.

            -Jobb lesz, ha zuhanyzól egyet. Attól majd kicsit észhez térsz. –erre elkezdett levetkőztetni, nem tudtam ellenkezni, nem is akartam. Én is levettem az ő felsőjét, és a melleit csókolgattam. Letéptem róla a melltartót. Csodálkoztam egy picit, milyen régóta is szerettem volna ezt látni. Aztán újabb kiesés jött. A zuhany alatt tértem magamhoz, a víz vagy nagyon forró volt, vagy jég hideg, ki tudja azt megmondani. Betti bejött a fürdőszobába anyaszült meztelen és egy kis kamerát helyezett el a földön. Olyan szögbe állította, hogy engem vegyem. Oda fordultam hozzá, ő megfogta a cerkámat és cibálni kezdte. Arra gondoltam, ez ide van rögzítve ugyan, de ha így folytatja nem sokáig lesz. Belépett a kádba, a szerszámom már olyan kemény volt, mint egy kínai matek példa. Felpattantam és a fel felé fordítottam Bettit. Neki támaszkodott a falnak. Nem kíméltem nem finomkodtam, egyszerűen bevertem neki a lompost. Toltam neki szépen lazán, de olyan erősen markoltam a melleit, mintha egy háztetőről lógnék le. Egy biztos, nem ez volt a szerencse napja. Olyan erősem kezdtem el pumpálni neki az áldást, hogy alig bírt talpon maradni. Közben néha a fenekét csapkodtam. A ballábával fellépett a kád szélére, így kicsit közelebb férkőztem. Egyre erősebben és keményebben löktem neki. A csípőjét megragadtam és azt is én rángattam. Biztos be fog lilulni a helye. Elkezdett nyögni végre, én meg úgy éreztem magam mint az MGM oroszlán, annyi erő volt bennem, és olyan kanos voltam. Ráadásul pont úgy vicsorogtam és ordibáltam közben. Vagy ez a csaj nagyon jó, vagy ez volt éltem legjobb söre. De újra elkezdtem szédülni, majd dobtam egy hátast a kádban. Csak képek villantak be, hogy próbál kierőszakolni a kádból, vigyorogtam, mint egy hülye gyerek. Aztán az ágyamon tértem magamhoz. Mindkét kezem és lábam ki volt kötözve. Azon gondolkoztam, hogy elvegyem-e feleségül, de csak annyit tudtam mondani, hogy:

            -Csinálhatsz bármit, csak könyörögve kérlek, ne dugj semmit a seggembe! –oda lépett hozzám és a fáradt szerszámom fölé hajolt, ami rögtön kiegyenesedett. A két melle közé szorított és spanyoloztunk egy jót. Néha bekapta a végét, hogy nedves és csúszós maradjon. Hátat fordított és lovagolni kezdett rajtam. Jó magasra emelte a hátsóját minden alkalommal. Úgy csattogtunk, mint a budi ajtó a viharban. Megfordult, így láthattam a melleit, ahogy le fel ugrándoztak. Az volt a legszebb dolog, amit valaha láttam. Megragadtam őket és markolászni kezdtem. Ő meg csak folyamatosan ugrált rajtam. Az ágyban a rugók godzilla hangon sopánkodtak. Bettit figyeltem, hátra hajolt és a plafont bámulta, olyan hangon nyögött, mintha egy borjút próbálna a világra hozni, aztán elment. Épp ideje volt, egy percig se bírtam volna tovább.

            Kora reggel arra ébredetem, hogy nem tudtam mim fáj jobban. A fejem a másnaposságtól, vagy a kiskoma, amiért olyan keményen elbántunk egymással… egymással… de kivel is? Nem emlékszem semmire… mi a frász történt velem múlt éjjel? Egy levél várt rám a párnámon. Azt írta:

            „Tegnap, amíg pisilni voltál a kocsmában, ginát kevertem az italodba. Bedrogoztalak! Tudod mióta kértem, hogy írj rólam egy pornó novellát. De semmi. Tudod milyen rosszul esett? Ezért gondoltam adok egy kis ihletet. Elkábítalak és úgy megkúrlak, hogy azt soha ne felejtsd el. Vagyis a drogtól pont elfelejtetted. Ezért felvettem az egészet videóra. Itt a memória kártya, nézd meg milyen egy vadállat voltál. És ha mást már nem, ezt a kis kalandunkat megírhatod egy pornó novellának.”