- Vágjunk is bele rögtön. Amit feltétlen tudni kell rólam: rendkívül komoly és határozott személyiség vagyok. Minden téren racionálisan gondolkodom, igyekszem a lehető leglogikusabban megközelíteni a dolgokat. És sosem viccelek el semmit – kezdtem szerényen, majd nem túl nőiesen megköszörültem a torkomat, és folytattam. - Mára már ott tartok, hogy szívesebben vagyok egy cserepes páfrány társaságában, minthogy élő és lélegző emberekkel töltsem a napjaimat. De olyan rossz lenne ez? Egy páfrány kedves és udvarias. Tudom ölelgetni. Bár szűkszavú, azt el kell ismernem, de legalább nem pofázik vissza. Soha. Meghallgat. Van is a hálószobámban egy jól megtermett példány, de a kapcsolatunk sosem került napvilágra. Még kiszáradna szegény. Szóval érti. Reggelente, ha felébredek, nem az az első gondolatom, hogy "Sürgősen adjon valaki egy kávét!", hanem az, hogy "Úristen, kiszáradok, valaki locsoljon meg!" Igen. Néha azt kívánom, bár egy kúszónövény volnék lakásom parkettáján. Békésen kúsznék az ablakom alatt. Olykor együtt fotoszintetizálnék Páfránnyal. Ígéretesen hangzik. Amúgy meddig él egy kúszónövény?

Úgy érzem, egyszer eljön majd az a nap, amikor egy jótét lélek véletlenül betéved házam tájára, s ott talál engem mint elszáradt, magányos kúszónövényt, amint szeretett páfránya ölelésében sikolt néhány csepp folyadékért. Hogy miért süllyedt idáig? Mert ostoba kúszónövény nem gondolt arra, hogy nyilvánvalóan senki sem fogja meglocsolni. Ráadásul Páfrány is meghalt miatta. Szóval ez nem jó ötlet. Nem leszek kúszónövény.

Kaktusz? Igen, a kaktuszok sivatagi sihederek, sokáig bírják víz nélkül. Talán leköltöznék Páfránnyal vidékre (a kertbe). Esőzéskor jól megszívnám magam vízzel. Majd adnék belőle Páfránynak is. Alkalomadtán a szomszéd rottweiler-tacskó mix (?!) is meglocsolna minket. Vagyis csak Páfrányt, én szúrok. Már ha az eb fel tudja emelni kettő milliméteres lábát. Várjunk. Tényleg szúrok. Nem kerülhetek fizikai kontaktusba szomszédommal, alias Páfránnyal. Ó, istenem. A kaktusz sem jó.

Sürgősen el kell döntenem, mi legyek, rövidesen már a koporsómra kell beruháznom (Huszonöt éves vagyok, és csak hogy tudja, az a húsztól van messze, és a harminchoz van közel).

Hogyhogy miért akarok növény lenni? Ki nem akar? Ó... na, látja? Pont ezért leszek én növény. Legalább nem hallanám többé ezeket az obszcén és sértő szavakat. Meglátja, egyszer úgy megszórom spórával, hogy az orrlyukaiból is indák fognak kilógni!

Amúgy közben rájöttem: kúszókaktusz leszek. Úristen. Csak úgy szórakozásból felcsaptam egy botanikai kézikönyvet. Tényleg van olyan, hogy kúszókaktusz. Látja? Ez is csak azt igazolja, hogy IGENIS helyem van a növények utánozhatatlan birodalmában. És a kis tüskementes kúszókarjaimmal megsimogathatnám Páfrányt.

Oké. Hogy lesz belőlem kúszókaktusz? Majd felkeresek egy kertészt. Addig is, rettegj, világ. Egy nap kilépek... illetve kikúszok ebből a szürke életmódból, s meg sem állok egészen az esőerdőig. Aktív része leszek a társadalomnak. Ja, igen, leszünk! Ne haragudj, Páfrány. (Igen, tudom, hogy az esőerdőben nem élnek kaktuszok. Én leszek az első. Egyébként a nevemben benne van (lesz), hogy "kúszó". Jogom van vándorolni). 

Végre normális életem lesz. Már látom is magam előtt. Szerintem még könyvet is írnak majd rólam. "A nő, aki feladta emberi mivoltát, s kúszókaktusszá lett". Igazán komoly és formabontó cím, nem gondolja? Ez az én sorsom. Érzem.

   - Rendben, nos… Köszönöm a lényegre törő beszámolóját, kisasszony. Sok mindent sikerült leszűrnöm belőle - mondta a pszichiáter.

 Csak vicceltem. Igazából nem vagyok növény. Sőt, pszichiáternél sem jártam soha. Kerek négy percet vettem el az életedből. Feleslegesen. Vagy mégsem? Rajtad áll, hogy eldöntsd, mennyire fontos számodra az idő. Vagy bosszankodsz egy ilyen ostobaságon, mert tudod, milyen értékes minden egyes másodperc, vagy megnyugszol, és elkezdesz kutatni a dolog pozitív oldala után. Megpróbálod más színben látni, megkeresed azt a pontot, aminél azt mondod, „Igen, erre tényleg érdemes volt időt szakítani!” Az értelmetlenség kusza hálójából kibogozod azt a csöppnyi értelmet. Tőled függ, hogy a huszonötöt a harminchoz vagy a húszhoz látod közelebb.