Először is köszönöm szépen mindenkinek, aki részt vett a játékban. Annak ellenére, hogy rekordszámú játékon kívüli írás született(persze mindenkinél érthető okokból kifolyólag), úgy gondolom, nagyon élvezetes körön vagyunk túl, ami a látszólag egyszerű téma megannyi féle megközelítésének tudható be.

Ócsai Norbert: Reménysugár
- Ugye a feladat lehetővé tette, hogy elengedjük azt a bizonyos gyeplőt, ami az érzelmeket illeti, nálad egy résznél éreztem úgy, hogy nem ártott volna egy kicsit visszavenni, ott az elején, amit páran említettek is, amikor a gyereket jellemezte a szülő. Viszont ez a rész is magyarázható azzal, hogy ebben a világban egyszerűen ilyen a beszédstílus, ilyenek a szokások, és itt rá is térnék az írásod – véleményem szerint – legnagyobb erősségére, az elénk tárt világra, illetve az éppen zajló eseményekre. Nagyon ötletes, és tényleg, annak ellenére, hogy csak egy töredékét kapjuk meg olvasóként, el lehet játszani a gondolattal, el lehet képzelni, ki lehet egészíteni.

Légrádi Eloise: Levél Rostás Sándor Rómeóhoz
- Kifejezetten élvezem, amikor egy megosztó karakter kerül a történet középpontjába. Érdekfeszítő, ahogy az indítékát fejtegetted, és rám, mint olvasóra óriási hatással volt, mert én is elítéltem a tetteiért. Még akkor is, ha felszín alatt megbúvó mondanivaló, a valós társadalmi probléma tényleg létezik, és dühítő. Zseniális megoldásnak tartom a cenzúrázott levél formát, mert az a néhány benne hagyott eredeti sor éppen elég ahhoz, hogy elképzeljem, miként beszéltek, viszonyultak egymáshoz a gyerekével. Nagyon élveztem a történetet, lekötött, elgondolkodtatott, és a hatása alá kerültem.

Balogh Zoltán: Utolsó levél
- Megleptél, hogy ezúttal inkább a fantáziádat használtad az emlékeiddel, az általad megélt eseményekkel szemben. Üdítően hatott egyszerű, de nagyszerű írásod. Ötletes volt egy törvényszegő férfi szemszögéből megírni a levelet.

Gráma Béla: HA MEGKÖVEZNÉL SEM FÁJNA JOBBAN…
- Már a cím formája(végig nagy betűk) is azt sejtette, hogy itt nagyon mély érzelmek fognak felkerülni a felszínre, és nem is volt ez másképp, tényleg sikerült olyan hangulatot teremtened, ami lehangoló, sőt, letaglózó volt. Nem a nagy drámára, a csöpögősségre mentél rá, hanem az emberi kapcsolatokra, és azok viszontagságaira. Főszereplőd nem érzi a családja támogatását, szeretetét, még akkor sem, amikor nagyon nagy szüksége lenne rájuk, és az ebből fakadó keserűség, ami benne forr, olyan mértékű, hogy egyszerűen nem bírja magában tartani már, és ebben a levélben nyilvánítja ki. Igazán emberi, sokatmondó alkotás, gyönyörűen megfogalmazva. Remélem, sok ilyet olvashatunk még tőled.

B. I. January -Orsi-: Egy új út
- Nagyon örülök, hogy szakítottál időt a játékra, és nem is akármilyen írással leptél meg minket. Azt mindenképpen le kellett szűrnöm, hogy el kellene felejtenem a fantasy írást, mert így soha nem leszek képes megfogalmazni a mondatokat, márpedig ez a műfaj különösképpen megköveteli az érzékletes leírásokat, képeket. Neked ebben a rövid terjedelemben is sikerült varázsolnod, és ez nagy szó. Nagyon ötletes volt, ahogy az „enervált” szót belefűzted a történetbe, szép megoldás.

Zádori Bence: Levél a gyermekhez

- Nagyon örülök, hogy a végére befutottál ezzel az írással, aminek kifejezetten tetszett a témája, tényleg sikerült meglepned vele. Ami a fogalmazást, stílust illeti, én úgy gondolom, ezen az úton kellene folytatnod, ami nem azt jelenti, hogy abba kellene hagynod, amit szeretsz. Úgy vélem, az ilyen írásokból is gyűjthetsz tapasztalatot, melyet majd a magad javára fordíthatsz. Majdnem az a felállás született meg, hogy utolsó résztvevőként borítottad az elképzeléseimet, de ez végül elmaradt -részben- a kulcsszavak hiánya miatt. Nem firtatom az okát, gondolom időhiány, vagy bármi más.

Nem húzom tovább az időt, megnevezném a nyertest. Azt az írást választottam, amelyik újszerűségével, mondanivalójával lenyűgözött, valamint témájában is a legközelebb áll hozzám, és ez nem más, mint Eloise levele. Gratulálok Eloise, te vagy a következő játékmester!