Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Leültem magammal szemben.
Megtörténtek a formaságok, köszönés, hogy vagy?, Milyen a napod? Aztán beszélgettünk.
Minden szóba került, aminek csak szóba kellett kerülnie, például az életünk.
Kiskorunk óta hosszú utat tettünk meg, a nagy része izgalmas volt, de az unalmas órák, napok és hetek sem kerültek el minket. Közben rágyújtottunk, szívtuk a cigarettát, az életet.
- Mond csak, miért beszélgetünk? - Kérdeztem.
- Nos, miért ne? Szeretem veled elütni az időt, te megértesz. A többiek...a többiek.
- Ne is folytasd, megértem. - Válaszoltam. Az idő telt, nevettünk, elgondolkodtunk, szomorkodtunk, talán még sírtunk is. Beteges volt ez az egész, persze nem nekünk, de mások biztosan így vélekedtek volna akkor, amikor hallják ezt az egészet. - Nézd csak, beborult. - Mondtam és közben az ég felé mutattam, hogy megerősítsem magam. Hátranéztünk. Egy szobában ültünk, az ablak nyitva volt. Hideg áradt befelé, de mi mégsem fáztunk. Amikor sütött a Nap, akkor is hideg volt, hiszen ez egy téli nap történése. Csend lett, elnémultunk. Néztem magam, beleláttam a saját agyamba, a saját lelkembe és eközben
újra gondolkodóba estem én, és jómagam. Mert nem volt senki más, akivel beszélhettünk volna, nem volt senki akit megértettünk és senki nem volt, aki megértett volna minket.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!