Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Imádkoztam.
Hittanban jártas gyermek voltam, mégis ritkán emeltem kezem imára. Úgy hittem, Isten lát, tudja, mit gondolok. Féltem, ha szavakká formálom, valaki meglopja vágyaim. Nyári este volt, hátam alatt a kőbástya melege bódított. Ködös szemekkel néztem a holdat, és a fényében játszó udvart. Felsóhajtottam. Elmorzsoltam egy utolsó Áment. A szeretteimért.
Bután éreztem magam, mocorogtam, felültem. Vér szökött a fejembe a fülemben lüktetett egy ér. Hallgatóztam, figyeltem. Kutyák ugatása verte fel a csendet... Majd tompán, halk lódobogást hallottam a távoli lovardából. Egy mintha nyerített volna. Álmosan visszahajtottam fejem, a kőre. Nem akartam moccanni, csendre vágytam, békére, s nyugalomra. Éreztem a levegőben terjengő virágok illatát. Mintha feléledt volna a világ. Az éjjel világa. Vártam, hogy rám találjon. De ugyan mi? Vagy ki? Nem tudtam. Akkor még nem tudhattam. Néztem a csillagokat és tudtam, Ő is látja őket. Valami hiányzott belőlem, a lelkem egy része üres volt.
Csak miután megismertem döbbentem rá, hogy Ő hiányzott. Vele lettem teljes.
De még így sem lehettem önfeledten boldog, mert sosem lehet az enyém. Egy reménytelen szerelem bimbózott ki szépen lassan. Kegyetlen játékot űztek velünk odafent. A kezünkbe adták az Igazit, Egy olyan megváltoztathatatlan ténnyel, ami falat húzott közénk. Most a tél hidegében, visszavágyom erre a nyári estére. Abba röpke gondtalanságba. Kislányos álmok kavalkádjába. De késő. Reménytelenül szerelmes voltam, nem volt mit tenni. Megoldást vártam az egyre közeledő tavasztól, de érzetem Ő is ugyanúgy szenved. Makacsul ragaszkodtunk egymáshoz, holott tudtuk lehetetlen vágyaink teljesítése.
Emlékképek úsztak elő elmémben, ugyan erről, estéről. Talán egy könnycseppet is hagytam legördülni arcomon. Majd gondolataimba merülve, egy utolsót sóhajtva elaludtam az engem körülvevő édes érzések tengerében…
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Nősténydög
Sziasztok! Régóta írok verseket és csak most találtam meg az oldalt! Ez a vers egy szerelem elvesztése ihlette! Nem csak ilyen verseket írok remélem hogy tetszeni fog!
Múlandóság
Emlékszel?