Életre szóló ajándék

            Ha áll a cerka, onnan nincs vissza út.

 Ez az undorító kis féreg, akire másfélévet szántam az életemből, képes volt ennyit mondani arra, hogy miért bújt ágyba egy másik nővel. Szerinte az egész a nők hibája, ha nem mennének oda a férfiakhoz, és nem kezdenének el érdeklődést kimutatni irántuk, akkor az ő estéje is  folytatódott volna békésen. Ki halott már ilyen eszelős dolgot, hogy egy nő megy oda valakihez? Még ha elő is fordul ilyesmi, még ha igaza is van ennek a hülyének, az akkor sem jelent egy ingyen belépőjegyet a hálószobájába.

            Mivel közeleg a születésnapja, és én voltam olyan hülye, hogy két hónappal előtte beszereztem az ajándékát, amit a kedvenc angol sorozatában látott, így móresre fogom tanítani vele. Megszabadítom a világot ettől a selejtes gondolkodás módjától, soha az életben nem fogja elkövetni ugyan azt a hibát.

            Elmentem hozzá, néhány barátja is jelen volt, elő szülinapi bulira készültek. Hallottam az ajtón kívülről, miről beszéltek. Azt vitatták, hogy Hollywood kifogyott az ötletekből, közel sem lenne olyan sikeres, ha nem kezdtek volna el ezrével képregény adaptációkat gyártani. Milyen szánalmasak, kijárt már nekik egy lecke.

            A kopogásomra persze ő nyitott ajtót. Eltátotta a száját, de koránt sem annyira, mint amikor előhúztam a pisztolyt a táskámból és a fejére szegeztem. Belökdöstem a nappaliba, hogy a többiek is láthassák a műsort. Letérdelt a földre és könyörögni kezdett. Azt mondtam a haverjainak, hogy ha csak egy izmot is megmozdítanak, ők sem ússzák meg szárazon. Tisztáztam velük, hogy a ravasz meghúzásában semmi sem gátolhat meg. Csak az ő döntésük, hogy akarnak-e kockáztatni. A kedves hűtlen ex barátomnak taknya-nyála is egybe folyt, úgy zokogott. Visítozva kért bocsánatot, esküdözött. Élvezet volt nézni az arckifejezését, ahogy lassan ráhelyeztem az ujjam a ravaszra. Pont, úgy ahogy a többiekét is. Lassan kezdtem meghúzni a ravaszt, hogy növeljem feszültséget. Aztán persze megrántottam, nem sajnáltam, háromszor is egymás után. Az arca teljesen eltorzult, ahogy a vékonyka vízsugár az arcába spriccelt.

            A halál nem lett volna megoldás. Se neki, se nekem. Mit értem volna el vele, ő megszabadul minden gondjától és bajától, én meg ülhetek a börtönben. Inkább tönkre tettem pár hetet az életéből, amíg sikerül feldolgoznia az eseményeket. A barátai sem fognak ugyan úgy rá tekinteni azok után, hogy látták majdnem meghalni. Igazából reménykedem is benne, hogy sikerült kiölnöm a gondolatot az agyából, hogy legközelebb is más lányt vigyen haza.     

Ami meg a pisztolyt illeti, nem lenne szabad, ilyen marha élethű játékokat gyártani.