Éjjel-nappali incidens

            Ki mondta, hogy egy kisboltban a panelházak tövében olyan marha jó dolog dolgozni?

Csakis a legvégső esetben választottam ezt a lehetőséget, hogy a pult mögött ácsorogjak. Előbb azonban fel kellett készülnöm a szakmára, ezért napokat szántam rá az életemből, hogy tanulmányozzam, a híradókat teletömő, internetet elárasztó, bolti incidensekről szóló videókkal. Amit sikerült leszűrnöm a külföldi videókból, hogy tízből nyolc alakommal fekete férfi volt az elkövető, egy alkalommal teljesen elmaszkírozta magát, nem volt felismerhető a bőrszín, a maradék egyről meg teljesen felesleges beszélni. A másik dolog, hogy a bolti eladók általában kövér emberek, vagy ilyen vékony semmiségek, de mégis bátran, az életüket kockára téve szembeszálltak a fegyveres örültekkel, általában ők is győztek. Nem én vagyok a legizmosabb alkat a világon, sőt, de legalább nem tartozom egyik véglet közé sem. Így nagy reményeket fűztem egy esetleges párviadal felülkerekedésén, ami csak idő kérdése volt, hogy kialakuljon. Ha boltban dolgozik az ember, akkor ez ugyan olyan elkerülhetetlen a számára, mint a kisgyerekeknek a bárányhimlő.

            Nem is telt el sok idő, tán úgy másfél hónap, amikor belépett a baj az ajtón. Az esti órákban már mindenkit gyanúsan végig pásztáztam. Felkészültem egy esetleges támadásra. Kismillió terv lejátszódott a fejemben, hogy mit kéne tenni. Persze nálam nem volt a pult aládugva egy pisztoly, baseballütő, akár csak egy szimpla sokkoló vagy egy átkozott gázspray. Ha benyúltam alá, csak egy nyavalyás domborzati térképet éreztem, amit az elődöm alkotott meg rágógumik ezréből.

            Nem volt még éjfél sem, tizenegy óra is alig. Egy Fantasztikus Négyes képregényt lapozgattam, amiben Sue Richards elvetélt. Annak ellenére, hogy nem is ismertem a sztorit, mégis másfelé terelődtek a gondolataim. Azt próbáltam megfejteni, hogy hova az ördögbe is tűntek a fecskék? Fészküket sem látom sehol. Rálelni a válaszra nem tudtam, ugyanis benyitott egy köcsög, egy úgynevezett kemény köcsög az ajtón. Kés volt nála és felém közelített vele. Felpattantam székből, a falhoz simulva felemeltem a kezem. Kinyitottam a kasszát neki, hogy szolgálja ki magát. Én tuti nem kockázatatom a testi épségem egy kis bevétel kiesés miatt, egy olyan boltban, ahol pofátlanul drágán adnak mindent. Nem az én gondom, én csak alkalmazott vagyok, és még csak rosszul sem éreztem magam miatta. Mert biztosra veszem, hogy ti is ugyan ezt csináltátok volna.