Elérkezett az este. A várva várt pihenés ideje, amikor a valóság és az álmok világa közötti fal végre leomlik, s szabadjára engedheted a képzeleted. A szürke nappalok emlékekké foszlanak, a munkád jelentéktelenné válik, a kapcsolataid pedig elfakulnak. Minden, mi a fényhez köt hirtelen értelmét veszti, te magad sem vagy már valódi, mégis, vágyakozol ezekért az órákért. Hiszen csak itt vagy szabad, az elméd, csak is itt szabad!

      Megágyazol magadnak, bebújsz a kényelmes takaró alá, majd a hátadra fekszel. Ekkor történik a csoda! A pillanat, amire a reggeli nap első sugara óta áhítozol. Kell, akarod, kívánod! Fekhelyed mellé tekintesz, egy sisak pihen az asztalodon. Egy idegműszer, a legfrissebb technológia szerint megépítve. Kézbe fogod legbecsesebb tárgyadat, amelyért a lakást is eladnád, csak hogy örökre magadnál tarthasd, és alig pislantasz hármat, már a fejeden is van. Felcsatolva, bekapcsolva. A kerek fémszerkezetből egyedül csak az arcod látszik ki, a többit a technika magáénak követeli.

      Lehunyod a szemeidet, a gép pedig felbúg, ott helyben álomba ringat téged. Egy utolsó sóhajt ejtesz, hogy fáradt tüdődből kipréseld a mocskos élet utolsó maradványát. Egy új világba fogsz belépni, fontosnak tartod, hogy megtisztult legyél. Nem kell beszennyezni ezt a tökélyt.

      A következő pillanatban már úszol, testedet egy égkék folyadék fogadja. Belemerültél az óceánba, mégis a semmiben lebegsz. Hangtalan tér. A tudatalattid és a gépezet összeolvadása, a híd, egy kapocs, mely örökké él. Itt az álmaid ura vagy, de nem fantáziálni jöttél, sokkal fontosabb dolgod van. Látótered sarkában lévő kijelzőre tekintesz, hat órád van az ébredésig, bőven elég, hogy végezz. Fehér ablak jelenik meg előtted, internet, programok, a lehetőségek tárháza, ami ősi számítógépedet lecserélte. Átúszol a játékok képén, s ekkor egy személy jelenik meg előtted. Aztán egy másik, majd egy újabb. Vajon ma ki szeretnél lenni?

      Kedvenced elé úszol, elgyönyörködsz az élettelenül lebegő, ámbár elbűvölően szép női testben. Hosszú, vörös haja; barna, itt-ott kivágott harci ruházata; a karcsú, törékeny alak, és a hátán pihenő két borotvaéles kard. Igen, ez megfelel!  Ő megfelel! Közelebb kavarod magad, a rendszer érzékeli választásodat. Lélekszerű alanyod centiről centire közelíti meg szeretett karakteredet, míg nem egybeolvadtok, eggyé váltok a hatalmas fényáradatban.

***

      - Hol késik már? - nyavalyogsz, egy erősen eltúlzott, kislányos hangon.

      Körültekintesz, az órádra pillantasz, egy ujjrántással felhozod a barátlistádat, de semmi jele. Türelmetlenül topogsz a szökőkút mellett, a járókelők majdnem mindannyian téged néznek. Emberek, elinek, tündék, kasztánok, a legtöbb faj képviseli magát a téren, mégis, te vagy az egyetlen, aki partner nélkül álldogál, jelenetet csapva. Fényes napsütés melengeti a bőrödet, madárcsicsergés kényezteti a füled, de ez nem elég. Hol van-?

      Csengőszerű jelzést kapsz, Alvie barátod online van.

      - Na, végre! - dobod fel a karjaidat.

      Az üzenetet követően fényoszlop tör magasba előtted, melyből egy ismerős alak lép elő. Egy popori az, szőrös kis teremtmény, kinek tömzsi mackó alakja alig ér fel a derekadig. Kapkodva fut feléd, de apró lábai ügyefogyottan lépkednek, az állat az utolsó pár métert már bukfencezve teszi meg.

      - Hol voltál eddig? - rivallsz rá durcásan, meg sem várva, míg egy kicsit összerázza magát.

      - Bocsi, sajnálom! - kért elnézést a fajtájától megszokott vékony hangon. - El kellett altatnom az öcsémet, csak aztán tudtam én is lefeküdni.

      Mérgelődsz, amiért megváratott, de végül engedsz a színjátékból. Újabb ujjmozdulatokkal gyorsan áthaladsz a menüsoron, majd egy csapatmeghívást küldesz neki, melytől egy fehér, áttetsző lap jelenik meg az arca előtt. Elfogadja. Látótered bal felső sarkában egy új adatsor jelent meg, Alvie néven. Életpontok, energiapontok, minden, amit tudnod kell társadról. Végre elindulhattok!

      A térképen megjelent pont felé sétáltok, az útvonalat a jobb felső sarokban látod.

      - Tudod, hogy nagyon fontos nekem ez a pozíció! - folytatod az egyoldalú vitát. - Havonta egyszer rendeznek egy ilyen méretű rajtaütést a Célkereszt Erődítményen, ha felvesznek, akkor nyílt utam van a nagyobb körökbe.

      - Ha felvesznek - emeli ki a legfontosabb szavakat a popori gyógyító, te pedig elgondolkodsz kételyein. - Elérted a hatvanötös szintet, de közel sincs olyan elit felszerelésed, amit ez a rajtaütés megkövetel.

      - Pontosan ezért akarom, hogy felvegyenek - érvelsz továbbra is. - Ha összejön, akkor odaadják azt a felszerelést, tisztán és bérmentve, anélkül, hogy hónapokon keresztül szörnyeket öljek érte, míg megszerzem az összes nyersanyagot. Na meg persze ott lesz a Vas Rend szövetség legbefolyásosabb rétege, akiket lenyűgözhetek. Megvetem én a talpamat ma éjjel!

      Szavaid befejeztével már meg is érkeztek a kívánt ponthoz. Egy hatalmas csarnok áll előtted, még maguk az istenek által faragott márványból felépítve, de téged jobban foglalkoztat az a hosszú sor, ami meggátolja az utad. Játékosok tucatjai várják, hogy lehetőséget kapjanak a felvételre, mind-mind fényesen izzó páncélzattal, fegyverekkel. Vérszemet kapsz, elszaladsz mellettük, egyenesen a toborzóasztalhoz, ahol három, termetes méretekkel büszkélkedő ember fogad.

      Rád néznek, majd egymásra, nem tudják hova tenni a helyzetet.

      - Eltévedtél, kasztáni? - szólít meg az asztalnál ülő szakállas férfi.

      Elmosolyodsz, nyelved hegyén van a válasz.

      - Bizonyára, mert még nem szerepelek azon a listán!

      Tekintetük újból összetalálkozik, mire a sorban állók irritáltan felmordulnak. A férfi felkel a székről, föléd tornyosul, de nem hagyod, hogy megszólaljon, hiszen te irányítod a beszélgetést. Arca előtt egy áttetsző, fehér lap jelenik meg, párbajra hívás, kerekre nyílt szemeivel pedig rád tekint, hogy biztosra menjen, tényleg te küldted-e.

      - Leszámolás! - kiáltod ki teljes magabiztossággal. - Ha nyerek, bevesztek a rajtaütésbe.

      Az ember még mélyebbre merül a zavarodottságban. Látod rajta, hogy a felszerelésedet ellenőrzi a tekintetével. Alap hatvanötös szintű bőrpáncélzat, semmi különb, életben tart, de neked ennél több kell. Ő a legfejlettebb szörnyek elleni vértezetet használja, mágia által megbűvölve, hogy viselőjét még erősebbé tegye. Semmi esélyed.

      - És mit kapok ha én nyerek? - kérdi, társasága pedig tátott szájjal fogadja az érdeklődését.

      - A felszerelésemet.

      - Azzal nem sokra megyek.

      - Eladhatod.

      Elgondolkodik, a könnyű aranyszerzés lehetősége nagy csábítóerővel rendelkezik. Belemegy, elfogadja a kihívást, te viszont csak tovább mosolyogsz.

      Gongütéstől remeg meg a levegő, a köztetek lévő térben pedig egy digitális óra kijelzője jelenik meg, hogy információval szolgáljon. Az egyenes sorban morgolódók immár körbeállnak titeket, bár ahogy előre látják, ez a csata két mozdulatnál sem fog tovább tartani. Leveszed a hátadról ikerpengéidet, két kardod már izgatottan várja, hogy szolgálhasson téged. Az ember is hasonlóan tesz, de az ő hátán más fegyver pihent. Háromszög alakú, hajlított pajzs áll a jobb karjára feszítve, vastag kopja a bal kezében. Egy lándzsás, ismered fel a kasztot, és először a mai éjszaka folyamán elbizonytalanodsz. Ellenfeled védelme páratlan, bonyolultabb küzdelemnek ígérkezik ez, mint azt eddig gondoltad.

      Szívritmusod felpereg, virtuális verejték nedvesíti a tenyered. Támadó pozícióba állsz, kihasználód karcsú tested alacsony súlypontját. Nem tudod mi lehet ez,  a te elméd vagy a számítógép ereje, de több száz lehetőség és kimenetel játszódik le a fejedben egyszerre. Melyiket kövesd?

      Ekkor éles hang csendül meg a füledben, elkezdődött a küzdelem. Lábait azonnal megindulnak, húsz métert megteszel egy szemvillanás alatt. Pengéid az ellenfél teste felé közelednek, ám visszapattansz, hiszen csak a pajzsot éred. Összekapod magad, újból megindulsz. Felugrasz a levegőbe, kitárt kardokkal tested őrületes pörgésbe kezd. Csatt, csatt, csatt. Minden egyes forgás eredménytelen, fegyvereid továbbra sem érik el az embert. Átkozott pajzs! Egy másik képességet aktiválsz, átszaltózol az dárdás felett, hogy annak hátára csinos kis vonalakat égess. Ez már sikerrel jár, pengéid belemarnak a vastag páncéllemezekbe, de ki kell ábrándulnod, nem vesztett többet, mint egy százaléknyi életpontot.

      Ellenséged elmosolyodik, tudja, hogy máris nyert ügye van. Ha nem sértheted meg, akkor nem is nyerhetsz, ilyen hatalma van a felszerelések közötti különbségeknek. Kopjájának vége kilövell, láncként körülöleli a tested, majd magához ránt, a közvetlen végveszélybe. Pajzsával a földre taszít, már ez a tompa ütés is elegendő, hogy tizenhét százalékot elvonjon az életedből. Fegyvere többször is belemar a testedbe, szemed sarkából tehetetlenül nézed, miként a vörös csík folyamatos apadásba kezd. De nem, itt még nincs vége!

      Zöldes fény támad körülötted, az áldott energia feltölti a testedet. Életcsíkod visszaszerzi eredeti méretét, te pedig újult erővel pattansz fel. Elregélsz egy halk imát Alvie-nek, ki mágiájának segítségével, a márványpillérek mögött rejtőzködve gyógyít téged, s folytatod az offenzívát. A terv tökéletesen működik, határozod el, mihelyst megpillantod az ember zavart ábrázatát. Feldühödik a csalás láttán, igaz, azt egy szóval sem kötötted ki, hogy egy az egy ellen küzd majd!

      Torkát mély üvöltés hagyja el, feléd döf, de célt téveszt. Pontosabban, rossz célt. Nem Alvie az egyetlen, aki konyít a mágiához, te magad is elég képzett vagy az illúziók terén, így a dárdás csak egy másolatot nyársal fel, mely helyben képkockákra bomlik. Immár mögötte vagy, ismét, de nem a fegyvered használod, egy sokkal alattomosabb megoldással drukkolsz elő.

      Bumm!

      Bomba robban a hátán, melynek ereje előre löki őt, kibillenti az állásából. Normális esetben senki sem használja ezeket a dobálható robbanótölteteket, mivel nevetségesen elhanyagolható sérülést okoznak, viszont te rájöttél egy igencsak kritikus tényezőre. Igen, szörnyek ellen semmit sem érnek, bármit egyszerűbben megölsz a fegyvereddel, viszont...

      - Ezeknek a kicsikéknek fix erejük van! - kiáltod ki diadalom ittasan.

      Nem befolyásolja őket a páncélzat, avagy az ellenfél életereje, minden egyes robbanás előre beállított tíz százalék életet von le. És neked van belőle bőven! Az első robbanást gyorsan követi a második, a guruló fémgolyót közvetlenül a lába elé hajítod, ott érik a lángok. A dárdás tehetetlenül zuhan egyik térkőről a másikra, ebből a halálzónából nem akadt menekülési útvonala.

      A következő húsz másodpercben már vége is lett a meccsnek. Te vagy a győztes! Kifújod magad, elégedetten nézel fel a levegőben lebegő, győzelmedet dicsőítő ablakra.

      - A csatát nem a legerősebb nyeri meg, hanem az, aki életben marad a végére.

      Bölcs szavak, a legyőzött férfi elismerően bólogat. Talpra áll, csendben elfogyaszt egy gyógyitalt, társai pedig mellé sietnek, hogy megvitassák maguk között a most történteket. Csaltál vagy sem, te vagy az, aki a végén életben maradt, és a rajtaütések poklában pont ez a képesség az, ami példamutató értékkel bírhat. A döntés egyértelmű hát, igaz, a közönség többi tagja felettébb nagy felháborodottsággal fogadja a hihetetlen szavakat

      - Fel vagy véve! - jelentik ki összhangban, te pedig a magasba ugrasz az örömtől. Már csak a csatatéren kell majd nagyokat alkotni, és az életed sínen lesz a jövőt illetően. - Jelentkezz Shaavinál a kastély udvarán, ő majd ellát a rajtaütéshez szükséges eszközökkel.

      Egy gyors bólintást követően mihamarabb hátat fordítasz a tömegnek. El sem tudod képzelni hirtelen, hogy milyen kalandok várhatnak még tégedet, de egy dolgot biztosra veszel. Ezt az életet soha nem hagyod fel!