Cyber szerelem

A Skype üres ablaka mohón falta a felhasználónevem. Jelszavamat követelte, hogy kegyeibe fogadjon a Cyber tér bináris világa. Áldozatom nem volt hiábavaló. A szent internet magába zárt, hogy teret adjon túláradó érzelmeimnek. Tekintetem mohón kutatta a partnerlista zöld felhőcskéjében a fehér pipát. Rá vártam, volt időm. Akartam a beszélgetést. Beszélgetni bármiről, mindegy csak Ő írjon, Róla szóljon. Míg várakoztam gondolataim ostromolták agyam idegpályáit. Hihetetlen világban élünk. A kommunikáció, a szabadság, megtestesülése a modern kori valósidejű gondolatátadás. Az új műfaj.   Cyber szerelem. Az igazi plátói test nélküli szerelem. A gondolatok násza a technológia ágyában. Gondoljatok bele mi itt műfajt teremtünk, dekadens korunk hihetetlen erejű művészetét. Gutenberg galaxisát felülírtuk egy Cyber galaxissal. Ezer kilométerek másodpercekké redukálódtak. A távolság megszűnik a fénysebességgel száguldó gondolataink számára. Ha Shakespeare ma élhetne és alkothatna! Ilyen és ehhez hasonló gondolataim töltötték ki a fehér pipára várakozásom idejét. A várva várt pipa megjelent és Ő elérhetővé vált

-  Helló J! - kaptam az első szmájli-t

Csak tegnap óta nem beszéltünk, de a szívem majdnem kiugrott a helyéről! Ujjaim gyorsan száguldottak, hogy gépelésem felvehesse gondolataim sebességét. Érdekes dolog a gondolatok gépelése. Amíg a két, háromujjas gépelést tekintetünk követi az álomszerű szemmozgással, szinte gondolati álomba is merülünk mindannyian.

-  Helló J! – suttogtam örömmámorosan a széken hátradőlve , a boldogságtól megrészegülten. Tegnap este történt, hogy először érzett viszont irántam. A tegnap esti utolsó szava a Szeretlek volt. nem csoda hát, ha 5 centivel az ágyam felett levitáltam álmomban.

Ezután pedig megírtam életem legszebb vallomását .

Hogyan is terelhetném medrébe vissza szétáradó gondolataim zabolátlan folyását? Kell-e medret ásni a folyamnak, mely kaviccsá morzsolja az egykor büszke bércet is! A maga folyása által, lassan de biztosan elmos mindent az útjából, ha táplálja a mennyeknek ereje. Apró cseppek képében hullva alá az egekből. A betűk cseppek, a szavak csermelyében, hogy a mondatok folyójával gátakat szakítva ki alapjukból megrengessék a szabályok szilárd megszokásait.

Mi irányítja, hát a betűket szavakká majd adja át az ujjamon keresztül a lélektelen fekete billentyűknek, hogy édes folyóval repesszék erkölcsi gátjaid? Kiszemelte elmém az elmédet személyiséged a személyiségem ez lenne a vágy titokzatos tárgya? Magunk döntünk e vagy a nagy varázsló csavarja meg a történetünk. Akárhogy is a kinyilatkoztatás megemel, megforgat, repít és csak a dalszöveg, ami uralja a tudatom.   „…Szálljunk, fel én is akarom, így most jó nem kell beszélni…”

Nem keresek, okot nem is tudnék. Csak tartalak, hogy ne fázz a magasban meleg szeretettel burkollak, körülveszlek, átjárlak. Lezárom szemed, hogy ne szédülj! Tartom tested, óvva a zuhanástól. Álmodj a repülésről ma éjjel, hogy veled lehessek, s velem emelkedhess. Ráérünk még leszállni. Reggel majd leteszlek ágyadban, betakarlak álmodban, Megérzed, majd hogy ott jártam. Jár nekünk ennyi repülés. Csak magunknak, hogy a reggeli homály újra felfűzzön minket sorsunk csörgő rabláncára. Köszönöm, hogy megszülettél nekem.

Jó éjt Drágám! Szeretlek! Miért nem tudtam én soha senkinek így írni?

Válasz erre .

És nekem sem írt még így, soha senki. Megérdemelsz ez kétségtelen, soha ilyen biztos még semmiben nem voltam. Áldom az eget, hogy megtaláltuk egymást, a végén még hívő leszek, bár csak a miénk az idő és a hely.

Nem álmodsz te sem, és tudom, én sem álmodom, csak egy kicsit kell néha felébredni a való világnak, de aztán újra itt lehetünk, egymásnak. Köszönök, mindent legfőképp a kitartásod irántam. Ölellek, szorítlak és féltelek (magamtól)!

Aztán aludni tértünk.

Olyan földöntúli igazi boldogsággal a mellkasomban, amit még sohasem éreztem. Megéltem a klasszikus szerelem minden stációját.

 Hogy aztán a keserű ébredés néhány héttel később tényleg felfűzzön bennünk sorsunk csörgő rabláncára. Vigyázzatok hát a Cyber térrel! Alkohol az elmének és kemény drog egyben vagy sokkal rosszabb annál! Ha elém állna Morpheus tenyerében a két kapszulával hát gondolkodás nélkül a pirosat választanám, hogy boldogan a mátrix örömteli világában találjam magam újra. Úgy hogy a való világban racionálisan gondolkodó ember vagyok, de álmaim a világhálóban öltenek új avatár létet. Átélem a csalódást is teljes mélységében. Kínoz is, ahogy kell. Nem is múlik egyelőre nem. A szellemem csalódott nem a testem, s ez rosszabb mindennél. Tovább megyek, Új technológia, új szenvedés. Első generációs Cyber szeretők voltunk, s hiszem, hogy csak kezelni nem tudjuk ezt az új világot. Hasonlítjuk olyan valósághoz, amihez a web világ nem hasonlítható. Itt szellemi társak vagyunk, test nélkül, lélek szereti a lelket. A felismerés pedig, a valóság. Az igazi távolság. A családjaink. A - nekünk tilos égni -  mindennél gyűlöltebb mondata.

Búcsúzóul, óva intelek bennetek a Cyber szerelemtől.

L Sully