Kizáró jellegű vizsga

Ez a főiskola egy kemény műfajnak tűnik.

Pistával már előre megdumáltuk, hogy elkísér felvételizni. Nem szeretem az ismeretlen helyeket, ismeretlen embereket, ismeretlen szituációkat, mert nem tudok rájuk felkészülni. Ezért kellett mellém valaki, hogy ne egyedül bolyongjak. Perszer Pista nem adott hírt magáról, én meg bepánikoltam. Szóltam Ádámnak, hogy jöjjön el velem, de persze nem gondoltam komolyan.

            -Nem tudok menni, nagyanyámhoz kell mennem. –talán még igaz is lehetett, de nem szabad hinni neki.

            -De ha meglátlak a Verigában széthasítom a billiárd dákot a hátadon. –szóltam Adrinak, az egyik szóláti csajnak, Andi barátnőjének. De fiatal még, órája volt. Szóltam Andinak is, aki az egyik volt csajszim, de neki is órája volt. Aztán Dorinának, persze ő se tudott, de legalább azt mondta, hogy eljött volna velem. Maradt még Balázs, fasza srác, bírom nagyon. Ő azt mondta, hogy jön, de aztán ő sem jelentkezett. Anyámmal meg csak nem akartam menni, abban nincs semmi móka. Az utolsó pillanatban persze visszajeleztek, hogy jönnek mind a ketten. De egyikőjük sem ismeri a másikat, szóval Balázs inkább elment gyúrni.

            Hónom alá kaptam a rajz mappámat aztán útnak indultam. A mappa tartalmazott két digitális festményt. Az elsőn a tengert láttad, ahogy jön fel a nap, közben meg valami csávó temeti a haverját. Másodikon egy rónint, ahogy egy erdő mélyén vándorol a hatalmas ködben. Egy digitális rajzot a kis Gréta babáról, Peti húgáról. Meg valami fotómanipulációt, amin Egert átalakítottam Mordorrá, plusz pár egyéb nyalánkság.

            Találkoztam Pistával, elég gyorsak vagyunk mind a ketten ezért negyed óra alatt teljesítettük a félórásnak saccolt utat. Az „F” épületet kellet keresni, volt egy ahova mindenki mappástól tódult be, de valahogy mégsem bíztam bennük. Kerestünk egy térképet a suli területéről. Volt rá írva minden, csak az nem, hogy hol találjuk azt a kurva „F” épületet. Kaptunk útba igazítást, és természetesen az volt az „F” épület, ahova mindenki csődült befelé. Ismerős arcokkal találtam szembe magam. Nem nagyon rajongok értük, nem tudtam, hogy köszönjek-e nekik vagy ne. Mi van, ha köszönök, de nem köszönnek vissza, mert köcsögök. Akkor persze ők a bunkók, de ezt a többiek nem tudhatják körülöttem és azt hiszik, valami béna lüke vagyok. Leültünk pihenni egyet, mert mire felmásztunk minden lépcsőn úgy izzadtunk, mint a vemhes lovak.

            -Neved? –kérdezte egy kis alacsony faszi.

            -Kovács András. –elvette a mappámat és elküldött a picsába. Háromra kellet vissza mennem. Elindultunk meginni egy sört, de egyikünknél sem volt pénz. Egy rasztás csávó ült egy bokor tövében, azt mondta:

            -Nektek is háromra kell visszajönni?

            -Ja.

            -Nem iszunk meg egy sört?

            -Mi is azt akartunk, érted, de nincs nálunk pénz. –a csávót otthagytuk és elmentünk Pistához pénzért. Azt mondta, vigyázzak a kutyával, ne hagyjam ugrálni, mert annyira örülhet, hogy bepisil. Nem viccelt, fordult már elő ilyen. Még általánosban, suli után mindig mentünk egy öreg bácsihoz, hogy képregényt vegyünk tőle, Képregényes Muksónak hívtuk. Neki volt egy kutyája, aki annyira örült, hogy ugrált Juhászra, aztán annyira ugrált, hogy még röptében kilőtt egy kis pisit a faszi lábára. Juhász is egy régi haver, régen sokat bringáztunk együtt. Összeszedtünk egy kis pénzt. A belvárosban találtunk egy üzletet, ahol jó behűtött körtés Sopronit találtunk. Érted, körte ízű sör, muszáj volt megkóstolni. Leültünk a Dobó téren a kellemes árnyékot adó fák alá és kortyolgattuk azt a hideg csodát. Az a templom tornyosult elénk, ahol Bauer fingása megrezegtette a padot alattunk. Bauer a legigénytelenebb ember az egész világon. Azt mondja Berkes, az országos cimborája, hogy csak szökő évente fürdik, piros betűs ünnepnapokon mos fogat, és háromhetente cserél alsó gatyát. De nagyon bírom a srácot, ő tudja a legnagyobb baromságokat mondani és kérdezni egyaránt. Karácsonyi misén ültünk Ádámmal, Pásztorral, Bauerral meg Berkessel. Ültünk a padon, egyszer csak érzem, hogy rezeg a pad alattam. Érted, valaki fingott, és érezted, hogy hullámokban áthalad alattad. Rendesen érezted, hogy hullámzik a pad, más fingása masszírozta körbe a herezacskódat. Életem legbizarrabb és legmulatságosabb élménye volt. Oda néztem Ádámra, akinek a szája már görcsösen vigyorgásra állt, aztán Bauer egyszer csak felsikított, mint valami delfin. Sírva a röhögéstől, úgy ültük végig a karácsonyi misét.

Később arra próbáltunk rájönni, hogy mi a különbség a főiskola és az egyetem között. Nem jöttünk rá. Aztán egyszer csak Pista jelenlegi csaja is megjelent, Réka. Aki egész nap nem válaszolt Pista sms-ére. Egy aranyos kis barna ruhás csajjal volt, akivel minden áldott reggel szembe találkoztam. Kicsi a világ. Dumáltunk kicsit meg minden. A barna bement egy boltba. Addig Pista kezébe nyomott két doboz kefirt.

            -Ez nem olyan, mint az aludttej vagy valami? –kérdeztem.

            -Dehogy! –nevetett Réka. –Olyan, mint a joghurt csak kicsit keserűbb.

            -Nem inkább savanyú az? –kérdezte Pista. Aztán filozofálgattunk egyet, hogy most milyen is a kefir valójában. Elindultunk vissza a fősulira, a csajok egy darabon elkísértek. Bírom a macskaköves utakat. Ilyen bazaltoszlopokból vágják ki őket, azt hiszem. Pista véletlen megbotlott egyen, bazi ciki dolog. Persze nem előttem, igaz megnevettem. De elég kellemetlen megbotlani, érted, mész az utcán nagymenő módjára, aztán egyszer csak megbotlasz. Egyszer volt ilyen, Lacival sétáltattuk a kutyáját este. Jött mögöttünk egy magas faszi, tényleg jó magas volt. Pont hátra fordultam, amikor megbotlott egy repedésben, majdnem pofára esett. Olyan mozdulatot levágott, mintha egy mangában vagy anime-ben szerepelt volna. Vagy mi a fenének hívják ezeket. Sajnáltam szegényt, de nem bírtam ki, hangosan előtört a belőlem a röhögés, és addig nem tudtam abbahagyni, amíg haza nem értem.

            Volt még egy kicsi a sörömből, ezért megálltunk a nagy lépcsők előtt, hogy lehúzzam. Rohadt meleg volt, majd meg döglöttünk. Jött egy csaj, elég nagydarab volt, lehet azért nem volt annyira kövér, mert magas is volt hozzá. Rövid szoknya volt rajta, a vádliján meg egy kis ovális árcímke, amit ráragasztanak a termékekre. Aztán egy kis mellű szép hosszú lábú csaj jött le velünk szemben. Pista azt mondta, ő a hónalj szőrös. Peti egyik volt osztálytársa, valami buliban voltak, tökre bejött neki a csaj meg minden. Aztán ott ült mellette, amikor meglátta, hogy tiszta szőr a csaj honalja. Azóta tuti borotválja.

Felértünk a lépcsőn, bementünk az épületbe. Az alsó szinten kellett várakozni, de annyi jó csajt láttunk, hogy nem igaz, felpróbáltam volna párat. Úgy éreztem magam, mint egy X-Faktor válogatáson, szerencsére velem volt Pista, ezért gyorsan telt az idő. Valamiért belenyúltam a zsebembe, és amikor kihúztam kezem hót fekete volt az egész. Egy tollat tettem még otthon a zsebembe, de a meleg miatt az összes tinta kifolyt belőle. Teljesen átázott a zsebem, még a combom is fekete lett.  Pista alig bírta abbahagyni a röhögést. Kínos volt így bemenni a terembe, de szerencsére nem kellett semmit aláírni, így zsebembe rejtettem a kezemet.

-Neved? –elmondtam neki. –Ott a mappád. -mutatott az egyik asztalra az alacsony faszi. Kifelé menet a fingásról beszélgettünk, úgy hogy mások is hallják. Elmeséltem, hogy Peti mit mondott.

-Tudod mikor szokott Peti fingani az egyetemen?

-Az előadások végén?

-Ja, amikor mindenki feláll tapsolni, azt mondja akkor nem hallja senki. –ezen kívül még a villamoson is szereti kiereszteni. Laci is azt mondja, a villamoson mindig fing szag van. Reggel az embereknek nincs idejük szarni, ezért a villamoson pár sunyi fingott eleresztenek. Jó nagy fárasztó sétán voltunk túl, lassan haza ballagtunk. Kellemesen kidumáltuk a hétköznapi gondokat, aztán elváltak útjaink. Két nap és meglesz az eredmény.

Rohadtul izgulok.