Az elviselhetetlen csajszi

Dorina egy igen jó csaj.

Vajon azért bírom ennyire, mert ilyen elérhetetlen féle. Fura egy logikája van, de meg lehet érteni. Neki csak olyan faszi kell, aki vele marad egy életre. A megismerkedésünk, na, az munka volt. Nem emlékszem már pontosan. De egy fárasztó napon voltam túl. Amint hazaértem lefeküdtem aludni, aztán telefoncsörgésre ébredtem:

            -Ahh szia, teljesen nedves a puncim, totál rád vagyok gerjedve. –Dorina volt az. Telefon betyárkodtak a többi barátnőjével. Először azt hittem, hogy valamelyik osztálytársam szórakozott. De hamar kiderült, hogy ők azok. Szerencsére pont időben hívtak és felébredtem a kedvenc műsoromra, a Heti Hetesre. Persze egy percet sem láttam belőle, mert egy órán keresztül beszélgettünk. Másnap reggel megint telefoncsörgésre ébredtem, nem találod ki, ki volt az. Újabb óra telt el beszélgetéssel. Aztán napokkal később, újból hívott, és megint jó sokáig dumáltunk. Aztán egyre többet kezdtünk el beszélgetni egymással. Vele mindent meg lehetett dumálni. Remek barátság indult útnak, bár néha nem bántam volna, ha több is kialakul. Elhívtam magammal, hogy jöjjön el velem megnézni a felvételi eredményét. Benne volt.

            A másik dolog, ami miatt nagyon izgultam, a felvételi eredménye volt. Úgy keltem ki az ágyból, hogy majdnem szétfeszült a szívem az idegtől. Égett a mellkasom, zúgott a fejem az izgalomtól. Meg akartam nézni az eredményt az interneten, de akkor mi lett volna Dorinával? Alig vártam már, hogy eltöltsünk egy délutánt. Ha megnézem az eredményt, akkor hazudnom kellett volna neki, és megjátszani magam előtte, hogy még nem tudom és izgulok. Az meg nem én lettem volna. Még ha valami kis senki miatt kellett volna csinálni, akkor nem bánom, de ő nem érdemelné meg. Én az őszinteség híve vagyok.  Az őszinteség, a hűség és becsület híve. A tisztelet még gyakorlom. De sajnos nem volt más választásom, ez egy különleges helyzet volt. Muszáj voltam megnézni az interneten:

            „Nem felelt meg!”

         Na cofortű! Mintha egy kést döftek volna át a szívemen. Kicsit olyan érzés volt, mint amikor csajom kidobott. Eléggé elszomorított a dolog, nem gyakran fordult még elő velem, hogy egy álom így szertefoszlott, érted. Jelentkeztem máshova is, de azok kemény pénzeket kérnek el érte. 250 ezer. Honnan szerezzek annyi pénzt? Az irgalmatlan sok. Ráadásul most el kell mennem Dorinával, úgy tennem mintha izgulnék, aztán újra csalódni egyet. A megbeszélt helyen és időben találkoztam vele. Ott volt még valami barátnője is. A nevét nem értettem, de nem mertem újra megkérdezni tőle. Pont ugyan olyan alkat volt mint Dorina. Kis csendes, de nem kellett félteni, kinyílt ám a csipája. Nem tudtam róla, hogy ez egy olyan csaj, aki nem tudja elviselni a káromkodásokat, érted, akárhányszor csúnya szó hagyta el a számat, a csajszi majdnem megőrült. Persze én ebből mit sem sejtettem, csak meséltem a király sztorikat. Úgy volt, hogy leválik tőlünk, de kedvességből felajánlottam neki, hagy tartson velünk. Természetesen jött velünk, de így busszal kellett menni. Jobb lett volna kettesben sétálni, de nem volt mit tenni, jött a busz és a Tűzoltó téren felszálltunk rá. Az első ajtóban már ott állt Csirke. Általánosban a padtársam volt . Őrült egy alak volt akkoriban. Egyszer jött egy új csaj az osztályba, Csirkének nagyon bejött. Erre mit csinált, fogta a csajszi táskáját, és jól megdugta. Nagyon bírtam a csávót akkoriban, persze most is, csak már valamennyire megkomolyodott. Persze van még róla egy vicces sztori. Valamiért mindig rohantunk mindenhova. Így történt ez akkor is kémia órán, a földszinten voltunk. Amint kicsengettek, rohantunk a budira az aulán keresztül. Mindközül ott volt a legsötétebb, Csirke szerencsétlenségére. Ő volt a gyorsabb, de nem tudta felkapacsolni a villanyt. Közvetlen utána mentem be és feloltottam neki. Aztán csak annyi láttam, hogy fél lábbal szörfözött egy húgy tócsán, majd seggre ült benne. Szerencsétlenségére még a piszoárba is belenyúlt, hogy megkapaszkodjon benne. Pillanatokig csak lestem szerencsétlen, hogy ott ült a 1 centis tócsában, majd visszarohantam a terembe és összeestem a röhögéstől. Könnyes szemekkel meséltem a többieknek, hogy mi történt. Visszajött ő is, pulóvert kötött a derekára, hogy ne látszódjon a hatalmas nedves folt a hátsóján. Elég kellemetlen lehetett, úgy végig ülni egy órát, hogy pisától nedves a nadrágod. Ráadásul nem is sajátodtól, hanem kitudja, hány ember vizelete keveredett abba a tócsába.

            De ha már az általános iskolás WC-s kalandokról regélek, velem is történt egy igen kellemetlen. Éppen befejeztem a pisilést, és ráztam ki a répát. A női magyartanárom pedig pont akkor lépet be, amint meglátott tágra nyíltak a szemei. Biztos azt hitte, hogy recskáztam. Csak remélni merem, hogy nem mondta el anyukámnak szülőértekezleten, hogy a fia emellé hogy rossz tanuló, még az iskolai szünetekben nyilvánosan maszturbál a fiú WC-ben. Általános iskolás évek, Istenem de szépek voltak, én mondom.         

-Szevasz. -nyújtotta kezét Csirke. Elég vékony testalkat, de nem annyira, mint Ádám. Ádámot képtelenség alul múlni. Aki Ádámnál soványabb az nem is létezik. Fehéres szőkés haja van. Régi övtáskát viselt, narancssárga adidas pólóval, ami a 2000-es évek elejéről maradt vissza. Nem sokat dumáltunk, mert hamar le kellett szállni a lányokkal Azt mondtam a lányoknak, hogy úgyse fognak felvenni. Erre ezt felelte a csaj:

            -Ha negatívan állsz hozzá, akkor nem fog sikerülni?

            -Ugyan már, mi köze lenne a valósághoz a hozzáállásomnak? Mások döntenek felettem, nehogy azt mond már, hogy a hozzáállásommal befolyásolni tudom mások döntéseit.

            -Ez így van!

            -Jó, ha így működik, elmegyek, feladok egy lottót, pozitívan fogok hozzá állni, és akkor nyerek.

            -Az más!

            -Igen, pedig itt a véletlennel van dolgunk, már ha nem manipulálják a sorolásokat. Itt még el is hinném, hogy a pozitív hozzáállásom valahogy befolyásolhatná a történéseket. –ilyen vagyok, inkább negatívan állok hozzá a dolgokhoz, akkor kevesebb csalódás érhet, de sokkal több kellemes meglepetés. Így valahogy könnyebb elviselni az élet terheit. A csajszi egyre jobban kezdett elviselhetetlenné válni. Akármit mondtam, mindig idegesen befogta a fülét. Mint mondtam, gyakorlom a tiszteletet, így nem szóltam neki semmit. Azt kérdezte Dorinától, hogy hol szedett össze engem. Mint valami szemét lennék vagy valami. Látszik, hogy nem kapott pár maflást kiskorában. Aztán egy érdekes dolgot mondott a csajszi. Megkérdezte, hogy miért Dorinát hívtam el? Hírtelen rá vágtam neki, hogy más nem akart eljönni. De ő eljött velem, mert jó fej. Erre rávágta, hogy:

            -Vagy mert túl naiv! –fogalmam sincs, hogy kéne ezt értelmezni. –Nem igaz, hogy 20 éves létedre, el kell jönni veled, hogy segítsünk leolvasni egy kis papírt.

            -Nem azért mondtam, hogy gyertek, mert le kell olvasni a papírt, hanem azért, hogy legyen táraságom útközben. –erősen fújt a szél, mi pedig a fák alatt sétáltunk. Pont olyan rossz párosítás, mint másnaposan gyros-t enni. Meg is lett a következménye, egy ág letört, ráesett a kezemre. –A kurva anyját bassza meg! –kiáltottam fel riadtan. Majdnem a fejemre esett, ki is nyírhatott volna, de a csajszi csak azzal törődött, hogy milyen csúnyát mondtam. Ahogy beértünk a „B” épületbe szakadni kezdett az eső. Természetesen a szemetek nem raktak ki semmit a hirdető táblájukra, mint ahogy azt megírták a levelükben. Egy nőt kellett megkérdezni, aki egy számítógép mögött ücsörgött. Persze kellett neki az azonosító szám, amit én meg nem tudtam. Így visszamentem a csajokhoz, hogy elújságoljam a hírt. Az igazat nem mertem elmondani nekik, hogy már tudom az eredményt. A csaj ettől végtelen haragra gerjedt.

            -Nem hiszem el, hogy ezért rángattál el minket? –először is, honnan kellett volna tudom, hogy nem fogják kirakni az eredményt, amikor azt írták, hogy ki fogják rakni. Másodszor, én nem rángattam el őt, felajánlottam neki, hogy tartson velünk, ha akar, ha gondot okozott neki, minek jött velünk? Kicsit mérges voltam már rá, ezért Peti módszerével szabadultam meg a rágómtól: Kiköptem és még mielőtt földet ért volna elrúgtam a picsába.

            -Én már lekéstem a buszomat? Mit csinálunk? –kérdezte Dorina.

            -Üljünk be valahova és igyunk meg valamit.

            -Te üljél csak be, megyünk Dorina? –egyre elviselhetetlenebbé vált ez a szemét kis kurva. Mi az, hogy el akar zavarni? Rohadt kellemetlenül éreztem magam. De mivel egy irányba mentünk ezért velük tartottam. Aztán egyszer csak a csaj megragadat Dorina karját és visszarántotta.

            -Nem megyünk be ide? –kérdezte tőle. Az ajtóban állt, Dorina meg csak lesett, hogy most mi legyen. Én elhúzok, ha bemegy. Így is világos volt, hogy nem a vásárlás miatt akar bemenni ez a kis átokozott.

            -Várj, te most tényleg nem vársz meg? –kérdezte Dorina. Ránéztem a másik csajszira, hát nekem nem úgy tűnik, mint aki szeretné.

            -Jól van! –mondta az elviselhetetlen csajszi. -Menjél és adjál fel egy lottót! –te meg dögölj meg! Elköszöntem Dorinától, aztán ott hagytam őket, pedig úgy tűnt nekem, mint aki bírná, ha maradnék. De azt a kígyót nem lehetett volna tovább elviselni. Kicsit szomorkásan mentem haza, nem vettek fel főiskolára, ráadásul a délutánomat egy jó csajjal sikerült elkúrnia egy elkényeztetett kis fruskának.

A buszon egy csávó ült mellém, aki úgy nézett ki, mint Chris Evans. A szűk hely miatt egész úton összeért a lábunk.

            Rohadt kellemetlen úgy utazni.