Lassan már én is visszatérek közétek, azt hiszem lesz mit pótolni. 

Más is lehet a dolog mögött

            Jaj, ne!

Elcsípett egy beszélgetés töredéket a mögötte ülő lányoktól. A hírekről társalogtak, amiben arról számoltak be, hogy egy férfi minden éjjel a barátnője ágya felett ácsorgott egy késsel. Szerintük ez marhára ijesztő, és bevallom, egy kicsit engem is megrémített.

            - Lá… Látod! Pont ezért, pontosan ezért utálom a híreket! Ne mondják el neked a teljes igazságot. Nincs is ebben semmi ijesztő. Ha tovább gondolod a helyzetet, máris rájössz, hogy badarság az egész. Nincs igazam?

            - Mi a fenéről beszélsz? –kérdeztem

            - Elmondjam szerintem miről szólt ez az egész, mi folyt ott a háttérben? Hát arról, hogy a férj a… a… az süket-néma. Az éjszaka közepén felébredt, és arra gondolt, hogy az ördög vinné el, de jól tudna esni egy szendvics. Szóval kikószálódott az ágyból, felhúzta a béna papucsát, amit azért kapott az anyósától karácsonyra, mert szegény asszony a kreativitás hiányától szenved. Végig csoszogott vele a szobán, amit ő úgysem hall, szóval miért ne csoszoghatna. Ott ácsorgott a konyhában a kislámpa mellett. Már mindent kikészített a hűtőből, még egy pohár, friss, éltetető tejet is öntött magának. Aztán amikor elkezdte volna vágni a kenyeret, a kés egyszerűen nem vitte azt, mert életlen volt. Fogta magát, visszacsoszogott a barátnőjéhez, és fel akarta őt kelteni, hogy legyen olyan kedves és élezze meg neki. Aztán hoppá! –mutatott rám, aztán megtapogatta a halántékát. –Beugrott neki, hogy ott áll egy sötét szobában egy nő felett késsel a kezében, nem tudott megszólalni, és hosszú órákon keresztül azon töprengett, hogy hogyan tudná felébreszteni őt anélkül, hogy hülyén venné ki magát a helyzet. Le… Lemerném fogadni, hogy ez volt a helyzet, így történt. –erősen nyomkodta a mutató ujját az asztalra, aztán ahogy befejezte, büszkén hátra dőlt.

            - Ugye tisztában vagy vele, hogy ez a történet, több sebből vérzik?

            - Ugyan már, most mond azt, csak merd azt mondani, hogy nem lehet valóság alapja.

            - Túlgondolkodod a helyzetet.

            - Ez nem igaz! –vonta meg a vállát, mint egy sértődött kisgyerek. A székben hátradőlve a villájával piszkálgatta a rántottáját és nagyokat szipogott közben.

            - Jól van, bebizonyítom. Ezt egy rendőr barátomtól hallottam. Figyelj! Apa és fia elmentek horgászni. Hazafelé autóbalesetet szenvedtek, az apa belehalt, a fiú életveszélyes állapotban szállították korházba. Jött az orvos, ránézett a fiúra, és azt mondta: Ezt a fiút nem műthetem meg, hisz ő a fiam! Na, ez hogy lehetséges?

            - Ez az egyik legpocsékabb vicc, amit valaha meséltél, öregem!

            - Ez nem vicc te ökör, találós kérdés! Fejtsd meg!

            - Baromság, ezerféleképpen ki lehet magyarázni minden részletet. –rázta meg a fejet, aztán a szájához emelte a kávéját, hogy úri módon, de bizarr szemkontaktust tartva fogyassza el az utolsó nyeleteket.

            - Akkor magyarázd el, kérlek! –belekapaszkodott az asztal szélébe, félredöntötte a fejét, csukott szemekkel, összeráncolt homlokkal és apró vigyorral gondolkodott egy pillanatra.

            - Ó… ó! Megvan, igen! Tudom a frankó választ. Szóval a horgász és az orvos, az… azok testvérek, oké? A horgász az idősebb, neki már van felesége is, ilyen csinos szőke, apró mellbimbókkal, azokat… ó, azokat nagyon bírom, hehe… Ja, igen, boldogan élik a házas éveiket, azt leszámítva, hogy nem tudnak produkálni egy árva gyereket sem. Itt… itt jön képbe az orvos, aki ekkor még fiatal, alig van már hátra neki valami az orvosi egyetemből. Éppen valami buli volt a koliban, és felszedett valami bigét, akiről ledumálta a bugyit a menő orvosos szövegével. Ezek után pedig szeretkeztek egyet, minden játszott. Ettől fellelkesedve a srác a lányban ment el. Egy ilyen észveszejtő, gátlástalan buli után, annyit már csak feltételezett róla, hogy szed valami bogyót, nem? Miért ne szedne, akkor meg nem mindegy, gondolta. Aztán jó pár hónap elteltével kiderült, mégis terhes. Már késő volt elvetetni, muszáj volt a világra hozni. Az orvos meg ugye egyetemre járt, és… és… és már marha sok pénz elment már a tandíjra. Nagyon sok… Irdatlan komoly összegek. Volt még egy-két félév hátra, és ha már idáig eljutott, csak nem akart kiszállni a végén, nem igaz? Fogta a gyereket és oda adta, a… a… a nemzőképtelen testvérének! Ő pedig szívesen nevelte fel a srácot, mert hát valamilyen szinten mégis családon belül maradt, igen? Aztán megtörtént a baleset, az a szörnyű baleset. Az orvos rádöbbent, hogy a kedves testvére, akitől kamaszkorában a cigit lopdosta, már nincs többi. A fia, a saját fia, ezt tegyük hozzá, ott hevert előtte a hordágyon csupa vér meg üvegszilánk volt. És pont ez az oka annak, amiért nem tudta őt megműteni, mert reszketett, sírt, gyászolt, a józan ítélőképessége is oda lett.

            - Az anya az orvos, te hülye!

            - Ne… nem baj. Az én verzióm akkor is jobb. Színesebb.

            - Nem vagy egy cseppet szexista? Nők is lehetnek orvosok, sosem nézted a Grace klinikát?

            - Csak addig, amíg azt a kis helyes csajszit, Lexie-t, agyon nem nyomta a repülőgép. Az életem egy igen szomorú napja volt, ha tudnád hány éjszakán keresztül sikerült rá elaludnom. –a kezét ökölbe szorította, le felmozgatta a csuklóját, imitálva, hogy mit is értett elalvás alatt.

            - Elnézést, kérnek még egy kis kávét? –a pincérnő hangjától eltűnt az ostoba vigyor a képéről, és kezét is olyan gyorsan kapta el onnan, mintha forró gőzbe ért volna. Az orrát kezdte el vakargatni.

            - Ó… ez… ez… félre értés ne essék, kedves, ez egyfajta jelbeszéd köztünk. Azt jelenti, hogy… Mit is jelent, elmondanád a hölgynek?

            - Azt, hogy ízlik neki nagyon a kávé, és szeretne inni még egyet.

            - Így igaz, ahogy ez az ember mondja! Nagyon jóra sikerül reggelről reggelre, mondja, ke… kezet csókolhatok érte?

            Innentől kezdve a kézmozdulatai miatt kettővel több kávét kellet innia reggelente.