Amatőr Írók Klubja

Baljós előérzettel, de útnak indultam. Én csak haza akartam jutni, ezen a sokszor megjárt úton.
   A telefonomban a szokásos zene ment, valami szerelmes maszlag, ami arra a lányra emlékeztetett, akivel nem rég szakítottunk. Nem volt benne biztos, hogy mit érez...talán én sem, de ezt még saját magamnak sem mertem volna bevallani, de majd csak lesz valahogy .
   Időközben elkalandoztak a gondolataim, olyan furcsa volt az egyik barátom, miközben beszélgettünk végig úgy éreztem, valamit elakar mondani, valami nyomasztja ott legbelül, de majd holnap megbeszélem vele.
Fel kéne hívnom a Felíciát is. Jó lenne hallani a hangját. Utálom, hogy a korkülönbség miatt szakított velem.
Jön egy autó. Annyira részeg nem vagyok, egészen az út szélén haladok. Csak ne lenne ez a hatalmas köd! Alig látok valamit...
Hirtelen mély fájdalom szaggatja szét a lábamat. Felüvöltök. Meleg valami árad az úttestre...Úristen! Mit csináljak? Ez a vérem!
   Szédülök. Miért nem áll meg az autós? Hol a telefonom? Mi történik? Remegő ujjakkal tárcsázom a mentők számát, de ekkor megint motor hangot hallok.
Próbálok kimászni az árok felé. Sikerülnie kell. Látnom kell még az unokahúgomat! Ha másért nem is, de ő érte el tudok kecmeregni az árokig. Csak ne fájna ilyen iszonyúan a lábam! Egyre gyengébbnek érzem magam... Édes istenem, segíts rajtam!
   Forró könnyek csorognak végig az arcomon. Nem érzem a testem. Egyre inkább halványodik minden és csak tehetetlenül sírok. Az autó egyre közelebb ér, már látom a reflektor fényét. Gyorsan jön, nem tudok mit csinálni. Vajon gyors halál lesz? Szeretném elmondani a családomnak és a barátaimnak, hogy szeretem őket. Látni akarom még egyszer az arcukat!
   Miért nincs mellettem ilyenkor senki? Miért kell így végeznem? A remegés egyre jobban ráz...
És én utoljára nézek szembe az autó reflektorával...

Címkék:

Kommentáld!

Hozzászólások

Kovács András üzente 12 éve

Csatlakozom az előttem szólókhoz, nagyon jó dolgokat mondtak, én is így látom. Én viszont belemennék kicsit mélyebben.

Ez hol történt, mert nekem úgy tűnt, hogy két település között. Különben minek megy az út szélén? Ráadásul az is úgy tűnt, hogy a fiú a forgalommal egy irányba haladt, este(?), ködben, zenével a fülében, kissé spicces állapotban. Én vagyok az egyetlen, aki nem érzi át a helyzet súlyát, vagy mi? Ha este megy, kell a láthatósági mellény, hiába néz ki hülyén, viselni kell, különben ez lesz a vége. Ha az úton sétálunk, a forgalommal szembe tanácsos menni, mert látjuk, hogy mi jön, ki tudunk térni előle. Több a reakció idő. Pláne ködben. Zenét hallgatni ilyenkor, komolyan? Most gondolhatod, hogy érzéketlen vagyok, pedig jobban átlátom a dolgot, mint gondolnád. Tán egy évtizede volt, hogy az egyik tesómat pont így ütötték el. Ő is részeg volt, jött haza Felsőtárkányból és az út szélén neki mentek. Lábtörésen és fejsérülésen kívül nem lett baja, hamar felépült. Sajnáltuk nagyon, de ő volt a hibás, nem is volt vita belőle. Tanultunk a hibából mindannyian. Sajnálom a barátodat tényleg, részvétem, de vannak szabályok, amiket be kell tartani, és akkor elkerülhető a baj.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Igen, kicsit álomszerű lett ez a kis írás, de mindenképpen figyelemfelkeltő.

Válasz

Gráma Béla üzente 12 éve

Szerintem kissé irreális az egész töprengés.Hogy nem vette észre,hogy először elütötték,csak a vére folyt.Túl zavaros,jobban ki kellene dolgozni!

Válasz

Demmel László üzente 12 éve

Nem mondom, hogy nem tetszik, de hiányzik belőle számomra valami kis lökés, amitől tényleg odavan az ember fia. Menni fog ez!(Amúgy sokszor álmodtam már, hogy elüt egy autó, és ezt jól visszaadtad.)

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben