Az emberséges vevő

   Laci bácsi, a kisnyugdíjas vidáman kapkodta magára kabátját és kalapját a reggeli teája után. Alapból sem lehangolt természetű ember, de most kifejezetten jó kedve volt.

   - Szia, mamókám, nemsoká jövök!

   - Jól van, papa, de nehogy megfeledkezz magadról, és nekem kelljen érted mennem! – szólt utána vidáman a felesége, mielőtt becsukta volna maga után az ajtót.

   A hetven éves Laci bácsi egy középkorú férfi lendületességével lépkedett a jéggé tömörödött havon. Nem engedhette meg magának, hogy kocsmába járjon, de ez most kivételes alkalom volt. Vevőt várt kilenc órára, aki a házuk mögötti kertben megjelöli magának a fenyőfákat, hogy aztán majd kivágja és továbbadja valamennyi haszonnal. Csak az számít, hogy elinduljanak a karácsonyfává válás útján a kis fenyők.

   A tudat, hogy pár órán belül pénz áll a házhoz, teljesen feltöltötte pozitív energiával az öreget. Boldog volt, hogy végre értékes ajándékkal lepheti meg feleségét a közelgő szeretet ünnepén. Egy varrógépet nézett ki az asszonynak – imád varrni az idős hölgy -, amit majd szív alakú dobozba csomagolt konyakmeggyes bonbonnal egészít ki. Már jó pár éve – mióta nyugdíjas - legfeljebb csak egy tábla csokit tudott ilyenkor a fa alá tenni. Bárhogy spóroltak, mindig szűkölködtek. Hol a gyerekek vitték el a pénzt, hol a mennyezet beszakadt stukatúrja, de leginkább a szimpla életben maradás.

   Most viszont tényleg más a helyzet. Öt éve nevelgeti a kétszáz darab fenyőt a kertben, amire nemsokára leszámolja a vevő a foglalót. A kialkudott összeg ötödét. A többit, majd ha nekiállnak kivágni a fákat. A lényeg, hogy nagyjából két héttel karácsony előtt lesz idő megvenni, becsomagolni és elrejteni az ajándékot.

   Ahogy belépett a kocsmaajtón az öreg, belelehelt a markába, összedörzsölte a két tenyerét, majd vidáman köszöntötte a pultos nőt.

   - Jó reggelt, Gabrica! Gyorsan adjon egy fél barackpálinkát! Nagyon csípős kint az idő, hadd lángoljon valami a belemben, hogy visszaolvadjak!

   - Magának is jó reggelt, Laci bácsi! Hogy-hogy itt látni? Főleg reggel?

   - Nagyritkán én is megengedhetem magamnak. Amúgy most sem maradok sokáig – válaszolta az öreg miközben élvezettel megszagolta a röviditalt -, csak amíg lekísérem ezt a felest egy aranyászokkal. Tudja, Gabrica, kilencre haza kell érnem.

   - Nocsak, a mama kiadta az ukázt? – kérdezte Gabrica mosolyogva, közben a pultra rakta a sört és leszámolta a visszajárót.

   - Nem szokott ő ilyen cári rendeleteket hozni, más miatt sietek. Vevőt várok a fenyőkre. Képzelje, elviszi a Földi Pista! Tudja, innen az Arany János utcából. Elviszi mind a kétszáz darabot – válaszolta csillogó szemekkel az öreg.

   - Jaj de jó, Laci bácsi! Jól van, örülök neki. Akkor vége a kapálásnak. A meló elmegy, a pénz megjön.

   - Igen, Gabricám. Hála Istennek, végre jól zárul az év. Mióta nyugdíjba mentünk, nagyon kevés pénzből élünk. Ez lesz az első olyan karácsony és Szilveszter napja, hogy nem kell majd filléreskednünk. Azt hiszem, még wellness-re is elviszem a mamókámat az ünnepek alatt, úgysem volt még soha ilyesmiben része. Ami azt illeti… nekem sem.

   - Jól van, Laci bácsi, csak wellnessezzenek… és búboljanak is ám a jakuzziban, nem ám csak pöffeszkedni! Odanyúlkálgatni közben a mama fürdőruhája alá, nehogy elunja magát a buborékok közt!

   - Hát persze Gabricám, hát persze – mondta az öreg, miközben mindketten hahotázva nevettek.

   Épp indult volna Laci bácsi haza, mikor belépett az ajtón a vevő.

   - Tiszteletem, Laci bátyám! Pont magához tartok, hogy megcsináljuk a jelölést, aztán rendezzük a piszkos anyagiakat.

   - Én is indultam volna már, de ha így összefutottunk, akkor a vendégem vagy. Majd utána üzletelünk.

   Földi Pista megitta a szokásos kis üveges Dreherjét, Laci bácsi is megbirkózott még egy üveg sörrel aztán elindultak, hogy a megbeszéltek szerint tegyenek.

   Túl sok dolguk nem volt a kertben, mivel néhány darab kivételével az összes fenyőt érintette az adás-vétel. Így nem az eladásra szántakat kellet megjelölni, hanem csak az a pár darab selejtes kapta meg a piros szalagot, hogy tudják majd a kivágásnál, melyikek maradnak.

   - Hát akkor, Pista menjünk be a házba! A többit ott rendezzük! – invitálta Laci bácsi a vevőt.

   Bementek a nappaliba és leültek. Addigra Laci bácsi felesége már kirakott az asztalra mindkettőjük számára egy-egy csésze gőzölgő kávét. Lassan megitták, kedélyesen beszélgettek, viccelődtek, majd komolyra fordították a szót.

   - Tehát, Laci bátyám! Megközelítőleg kétszáz darab fenyőt fogunk kivágni és elvinni. A plusz-mínusz most nem számít, mert csak foglalót adok: a körülbelüli összár ötödét. A tényleges mennyiség majd akkor fog kiderülni, amikor pakoljuk a kocsira. Én ezer Ft-ot vagyok hajlandó adni darabjáért, ami azt jelenti, hogy most kap negyvenezret, a többit meg majd a rakodásnál. Na, mit szól?

   - Pistikém, tökéletesen elégedett vagyok az ajánlatoddal.

   - Ez a beszéd, bátyám! Csapjon bele! – aztán, hogy szentesítsék az üzletet, kezet fogtak.

   Földi Pista leszámolta az asztalra a kialkudott előleget, majd miután megköszönte a vendéglátást, távozott. Az idős házaspár megölelgette, megcsókolgatta egymást annak örömére, hogy ilyen egyszerűen és gyorsan megszabadultak a kertben lévő fenyőktől, és végre költekezhetnek kicsit. Közben, Laci bácsi mosolyogva képzelete el, hogy milyen érzés lesz, amikor majd pár napig őket is kényeztetik egy puccos wellness-hotelben.

   „Drága mamókám – gondolta magában -, talán ki sem tudja mondani, hogy wellness.”

   A hideg téli estén a Földi család férfi tagjai az udvaron tüsténkedtek.

   - Robi, Peti, igyekezzetek! – sürgette a fiait Földi Pista, miközben pakolták a havertól kölcsönkért teherautóra a kis kézifűrészeket és a hevedereket. – Mindenképp most kell elhoznunk az összesét, ha nem szeretnénk, hogy a vén hülye holnapra eltapsolja az előleget!

   Ahogy elrendezték a platót, mindhárman beültek az utastérbe és elindultak. Este tíz órakor, december lévén már legalább öt órája sötét volt. A falu határában lekanyarodtak egy földútra, lekapcsolta Pista a világítást, várt egy keveset, hogy megszokhassa szeme a gyenge látási viszonyokat, majd a kertek alatt haladtak tovább, aztán leparkoltak a fenyves mögött.

   Abszolút biztos volt benne Földi Pista, hogy senki nem fog gyanakodni rá. Egyrészt köztiszteletnek örvend a faluban, másrészt pedig épp ő akarta megvásárolni a fákat, hiszen még foglalót is adott értük.

   Négy-négy és félórányi kemény munkával csendben kifűrészelték az összes, jelölés nélküli fenyőt, roskadásig pakolták vele a teherautót, és még akkor hajnalban tovább is adták a megrendelőnek. Darabját ezer Ft-ért.

   Reggel hétkor, talán még az előző napinál is jobb kedvvel ébredt az öreg. Megreggelizett, megitta a szokásos reggeli kávéját, rendbe tette magát, felöltözött, megpuszilta feleségét és kilépett az ajtón, hogy elinduljon a helyijáratos buszmegállóba. Nagyon boldogította a tudat, hogy ajándékot megy venni az asszonynak. Úgy számolta, hogy tíz perccel korábban ér a buszhoz, így lesz még ideje meglátogatni Gabricát is. Ilyen sűrű egymásutánban még úgysem látta senki a kocsmában.

   Ő sem tudja miért, de ahogy becsukta maga mögött a bejárati ajtót, késztetést érzett, hogy hátramenjen a kertbe.

   Megállt a lecsupaszított föld szélén és bámulta az öt-tíz centiméter magas csonkerdőt. Néhány pillanatig állt mozdulattalanul, csak annyit érzett, mintha satuba szorították volna a szívét. Aztán megjelent lelki szemei előtt a konyhában, vidáman serénykedő felesége, minek hatására patakokban kezdtek folyni a könnyei. Mégsem veheti meg a varrógépet! A jakuzzizás is csak álom marad. Egy darabig nézte a kertet, aztán visszabotorkált az udvarba, hogy leülhessen a favágó tuskóra.

   Már a busz is régen elment, mire elég erősnek érezte magát Laci bácsi, hogy bemenjen a házba és közölje feleségével, hogy mi történt.

   Erős asszony, nem sokkolták a történtek, vagyis nem mutatta semmi jelét. Tudta, hogy azzal segít legtöbbet a férjének, ha közönyt színlel, hiszen szegény öreg nem a fákat sajnálja, hanem azt, amit a feleségének nyújthatott volna.  

   Leült az asszony az ura mellé, megsimogatta az arcát és átölelte a vállát.

   - Ne törődj vele, Papa! Nem a pénz csinált minket. Eddig is megvoltunk, ezután is megleszünk. Majd öt év múlva a következő adag fenyőből fogunk bővelkedni. De akkor síelni megyünk a pénzből! Közel nyolcvan évesen nincs is annál izgalmasabb. Képzeld, hogy örülünk majd, ha sikerül túlélnünk! – mondta, mire mindketten nevetni kezdtek.

   Ekkor kopogott, aztán  belépett Földi Pista.

   - Tiszteletem, Laci bátyám! Hoztam két fűrészt. Nekiállhatunk kivágni a fákat?

   - Nem megy Pistikém. Valaki az éjjel ellopta mindet. Sajnálom – mondta az öreg, miközben kezét tördelve bámulta a padlót.

   - Ellopták?! Az meg hogy lehet? – kérdezte Pista, felháborodottságot mutatva.

   - Elvitték mind. Nincs és kész.

   - Hát… akkor nem marad más, mint, hogy visszaadja a foglalót. Remélem, azt tudja, hogy a duplájával tartozik!

   - Tessék? Miért a duplájával? – kérdezte Laci bácsi, remegő hangon, kikerekedett szemekkel.

   - Hát csak azért – kezdte Pista a foglaló definíciójának értelmezését -, mert én azt is gondolhatom, hogy maga visszalépett az üzlettől. Márpedig ilyen esetben a dupláját kell visszakapnom az előlegnek. Ha viszont én nem tennék eleget az üzlet lebonyolításának a kialkudott időn belül, akkor pedig maga tarthatná meg a pénzt. Érti, amiről beszélek?

   - Persze, értem – válaszolta az öreg halálsápadtan. - És most mi legyen?

   - Na, figyeljen rám, bátyám! – mondta Pista, kihúzott mellkassal. – Csak, hogy lássa, mennyire emberséges vevő vagyok. Illetve csak lettem volna vevő, mostanra csak az emberségem maradt. Nem mondom, hogy eladta másnak azokat a kurva fákat az éjjel, csak mert jobb ajánlatot kapott, nem… nem mondom. Bár, valljuk be, vén lókötő, mondhatnám. Igaz, vagy nem igaz?

   - Hát… - válaszolt volna az öreg, de csak nyeldesett megalázottságában.

   - Na, szóval! Ha én ezt mondanám, akkor maga most tartozna nekem nyolcvanezer Ft-tal. De nem mondom. Tudom, hogy mekkora szarban vannak, így nem tartok igényt a jogos nyolcvanezremre, csak a negyvenre, amit itthagytam tegnap. Így nem lehet egy rossz szavuk sem… Amúgy meg, ki tudja. Talán tényleg eladta másnak a fenyőket. Nagy zsivány maga, nem kell a szomszédba mennie egy kis rafináltságért, igaz-e! – mondta az öregnek fennhangon Pista, miközben folyamatosan integetett felé a mutatóujjával, mintha csak dorgálni akarná.

   Sem az öreg, sem a felesége nem tudott mit hozzáfűzni Pista szavaihoz. Laci bácsi leszámolta az asztalra a negyvenezer Ft-ot, aztán csak nézték szomorúan, ahogy Földi Pista hanyagul zsebre vágja, majd egy „alás szolgája”-val távozik.