Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Hideg volt. Nagyon hideg. Sűrű pelyhekben hullt a hó, ami akár gyönyörű és hangulatos is lehetett volna… de én nem tudtam értékelni. Térdig süppedtem a nedves, hideg, fehér szőnyegben. A cipőm - ha egy szakadt rongydarabot cipőnek lehet nevezni - teljesen átázott. Testemet egy takarón kívül semmi sem védte a fagytól. Egyedül botladoztam egy szűk kis sikátorban. Ez látszólag egy zsákutca volt, de jobban megnézve láthattunk rajta egy repedést. Annak jobb oldalát benyomva a fal kifordult, és már bent is voltunk a ,,lakásomban”. Ez a helyiség nagyon kicsi volt, régen talán titkos raktárnak használhatták. Nincs bent túl sok holmi. Az összes vagyonom két szakadt plédből (az egyik rajtam van, a másik az ,,ágyam”), a ,,cipőmből”, egy edényből, James-ből (csak nem hagyhattam megfagyni szegény kiscicát…), egy kör alakú medálból valami fura írással (megvan, mióta az eszemet tudom) és jelenleg két darab tenyérnyi cipóból áll, amit most sikerült szereznem a pékség előtt. De jó, most aztán finomat eszünk James-sel! Már csak egy kis havat rakok az edénybe, azt elnyalogatjuk.
Nyáron nehezebb innivalóhoz jutni, a levegő fülledt, az emberek még a szokásosnál is gorombábbak, nem adnak vizet. Most télen pedig csak szimplán fagy van. A belvárosban ilyenkor persze minden gyönyörű, az emberek ünnepi lázban égnek, a főtér mindenféle csillogó-villogó izével van feldíszítve. Sokszor elmegyek arra, leülök a házak tövébe és csak bámulom ezt a téli csodavilágot, ami sohasem lehet az enyém. A járókelők megbámulnak, néha-néha elém dobnak egy pénzérmét, majd továbbmennek. Senkinek nem tűnik fel, hogy egy szelet kenyérrel többre mennék, mint ezekkel a vasdarabokkal, ugyanis alig ismerem a számokat és a betűket.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bozsik Barbara: Megérintettél
Az Ezrák háza
Bozsik Barbara: A lány, aki beleszeretett a kentaurba
Az özvegy