Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Éjszaka van. Túl mély a csend,
siketíti azt, aki hallja,
de a mindenséget magának vallja,
a káoszból születik meg újra a rend.
Az áram jár, mint bolond koldus,
ki-be, ki-be, a villany villog, mint eszetlen sorompó,
a klíma csipog, mint bágyadt madár, beteg holló.
A gyertya meg- és ellobban,
a forró viasz Niagarája lassan zubog,
körgyűrűzi e vékony rudat, a láng meg csak lobog,
a kanóc ég, élete fogyóban,
de a tűz vidám, mint hal a folyóban,
örömmel pusztít, szép ez a halál,
nem tudhatja, mit törődik hát vele,
borzongató szélroham, fagyos föld fölötti
süvítő orkán,
lenyúlhat a halál torkán,
hát nem eloltja? a pimasz!
a sötétben némán kérgesedik a viasz.
Az óra már búsan dohog,
egyet üt, kettőt, szinte haragszik rám,
ki ez a kísértet? e éjjeli árny?
Nem hagyom nyugodni, ellopom álmát,
letépem mint más fájáról az almát,
hát ki vagyok én? rabló? haramia?
szerencsétlen ember szerencsétlen fia?
Ablakhoz vonulni lenne jó most,
kintről millió szempár figyel, néz, bámul,
kutyák ugatnak, csak az eső szakad,
a sötétség a vízkampókon meg- és megakad.
Mint ez a vers. mondatok. szakítják. szanaszét.
értelemhalál. folyón a gát. bús éveit számláló malom.
a kerekek dohogását már csak én hallom
itt az Alföld közepén? hol városom
Debrecen s Miskolc felé mutat utat,
de nem! az ilyen ember hiába kutat
mint én,
nyugalmat nem lelhet az egész földtekén,
mint elborított festőállvány, kiszáradt kút,
mint szétszilánkolt üvegpohár, leszakadt polc,
nekem lenne elég Debrecen és Miskolc?
soha!
de már mindenre nemet mondok,
ha a sors is mostoha.
Elvonulnál szép magányba tekeregni búsan,
óra! Mérd inkább az időt,
vizet kanállal a Dunából, Tiszából,
annak sincs már kevesebb hátra!
ne feledd a főt!
ez a te dolgod, ne sértődj, ha még írok,
a lámpa villan, egy-kettő,
tetszik ez a furcsa fénykeringő...
Aludnál? én is!
Nem jön az álom mégis.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!