− Vegyél fel zoknit! − mondta Erzsi az ágyon ücsörgő férjének, és mellé gurított egy összegömbölyített párat. 
− Nem veszek fel zoknit, nincs hideg. Egyébként is, csak a szomszédba megyek − felelte a férfi, és tovább vágta a körmét.
Erzsi rosszallóan ráncolta homlokát, szeme összeszűkült jellegzetes, szúrós pillantásától. 
− A múltkor sem vettél fel, és mi lett belőle? Felfáztál. Tudod, hogy gondjaid vannak odalenn. − Tekintetével a férfi ölére bökött.
Férje, Béla fáradtan sóhajtott, majd bozontos szakállát vakargatva felállt.
− Nem lesz bajom. Én sem szólok semmit, amikor télen szoknyában flangálsz − mondta a férfi, mire a neje száját szélesre tátotta a felháborodástól.
− Meg kell felelnem bizonyos munkahelyi elvárásoknak.
− Takarító vagy! − vágta rá Béla.
Erzsi lesápadt, csontos arcából gülü szeme kipattanni készült.
− Én legalább meg is dolgozom a pénzemért.
− Én is dolgozok − mondta haragosan Béla.
− Igazad van! − gúnyolódott az asszony. − Ugye, ma is nagyon elfáradtál a szotyi zabálástól?! Egész nap egy székben mereszted a segged, míg én lassan púpos leszek a nehéz munkától.
− Hullaházban vagyok biztonsági őr. Mégis mit vársz tőlem? Szórakoztassam a vendégeket? − kérdezte dühösen.
− Nem bánnám, ha már anyád is vendégeskedne ott − motyogta az orra alatt Erzsi. Béla arcára megbotránkozott kifejezés ült.
− A mamát hagyd ki ebből! Miért bántod mindig szegénykét? Hisz annyira szeret téged!
− Na, persze! Csak kritizálni tud. Erzsi, miért van nálatok ilyen hideg? − utánozta rikácsoló hangon anyósát. − Erzsi, miért van nálatok ilyen meleg? Erzsi, ne adj annyit enni a macskának, Erzsi, a párnám túl puha, a hús túl rágós, olyan a frizurád, mint egy lotyóé, a nagyanyám gyűrűjét a másik menyemnek adom...
− Téged is megajándékozott a születésnapodon − próbált védekezni Béla.
− Sodrófát kaptam tőle! − ordította Erzsi.
− Ami még azóta sem volt a kezedben − mondta szemrehányóan férje.
− Ne félj! Azzal foglak agyon verni, ha még egyszer gázkamrát csinálsz a hálószobából. 
− Tudod, hogy nagyon érzékeny a gyomrom.
− Az én orrom is. 
− Mintha te soha nem eregetnél − mondta Béla sértődötten.
− De én legalább nem emelgetem közben a takarót!
− Azért emelgetem, mert félek, hogy a szőrös lábad átszakítja. A múltkor vagy tíz percig a kutyát simogattam, míg rájöttem, hogy nem te fekszel mellettem. Csubakka!
− Talán, ha nem piálnál annyit, meg tudnád különböztetni a feleséged egy kan kutyától. Hát ilyen életet ígértél? Neked adtam a fiatalságom, a szépségem, az ártatlanságom, és mit kaptam cserébe?
− Egy marhát, aki kölcsönt vett fel, hogy te felvághass a barátnőid előtt az új, méregdrága fürdőszobáddal.
Erzsi elengedte a füle melett férje megjegyzését, tovább mondta a magáét.
− Egy renyhe, nemtörődöm, zsugori paprikajancsi vagy. Milyen példát mutatsz így a fiunknak?  
− Érdekli is az őt! Nem csókolgatok férfiakat, mégis buzi lett. Bár ha olyan nő nevelte fel, mint te… − hümmögött rosszallóan.
− Igen? Akkor takarodj a szomszéd Gizihez, ha én már nem vagyok jó. A múltkor is annyira bámultad, hogy a torkodon akadt a csirkecsont − mondta megbántva az asszony, és az ágyra roskadt. Arcát kezébe temette, keservesen sírni kezdett.
Béla haragja azonnal elszállt, már szavait is erősen bánta.
− Ugyan, Szívem, tudod, hogy csak mérgemben mondtam − sopánkodott. − Folyton ostobaságokat beszélek.
Erzsi kicsit lecsillapodott, érdeklődve pillantott férjére.
− Gizi a nyomodba se ér. Főleg, amikor az a szép, kék szoknya van rajtad.
− Akciósan vettem − szipogott az asszony. 
− Milyen ügyes kis feleségem van! Nem elég, hogy szép, okos, de még a pénzzel is tud bánni.
− Mindig is jó üzleti érzékkel rendelkeztél, volt kitől tanulnom − mosolygott rá kedvesen. − Ahogy a fiunknak is van.
− Neki? − Béla lemondóan legyintett. − Buta az, mint a tök! A múltkor találtam valami fekete gyöngyfüzért a fiókjában, amin még a szemek se egyformák. Azt mondta, neked vette a névnapodra. Milyen ostoba! Hisz van egy csomó nyakláncod − nevetett. 
Mikor látta, neje is mosolyog, szeretetteljesen arcon csókolta, és távozni készült. Már a bejáratnál állt, mikor Erzsi utána szólt.
− A zoknit ne felejtsd el!