2011. január 12., szerda
Negyedik fejezet/1
- Irdatlanul gonosznak tűnik a köd! Bár nem mintha hinnék a tündér-boszorkány mesékben. Csak olyan különös ez a pára.
-
Nekem sem tetszik Donald, vakargasd meg a lovad fültövét, suttogj neki
pár kedves szót, hogy megnyugodjon! Szálljunk le a nyeregből és vezessük
a lovainkat kantárszáron, azt hiszem, ha így teszünk, elmúlik a
nyugtalanságuk!
A
barátok egymás mellett meneteltek, alig látták azt is hová lépnek.
Óvatosan kerülgették a kijegesedett szakaszokat, megpróbálták elkerülni a
vastag hóval fedett nagyobb lukakat is. Nem sikerült mindig, néha
meg-megbotlottak vagy megrogyott kissé valamelyik ló lába.
Idefelé jövet
minden sokkal egyszerűbb volt, biztonságosnak tűnt a csapás. Egy idő
után megszokták a ködös tejszerű burkot, ami folyamatosan követte őket.
-
Tudod Nicholas emlékszem az öreg dadámra, aki szegény már több mint tíz
éve meghalt. Sokszor mesélt nekem az erdő különös lényeiről, a lápok
szellemeiről vagy éppen a vámpírokról. Többször is elregélte egy
vámpírral történt találkozását, és annyira hihetően ecsetelte a
dolgokat, hogy azokon az estéken a fejem búbjáig magamra húztam a
dunyhát, és egészen virradatig nem mertem mozdulni.
-
Igen, a népek mindenféle mesét kitalálnak, hogy elüssék az időt. Nem
hiszek én se tündérekben, se boszorkányokban Don. Amíg nem látok legalább
egyet a saját két szememmel igazolásul!
- Persze, igazad van, nem is azért említettem, csak éppen ez a különös, gomolygó fehérség jutatta az eszembe ezt a badarságot.
-
Ne szabadkozz barátom, az emlékek feltörnek, sokszor elfelejtettnek
hitt képek, arcok és történetek is eszünkbe jutnak a legváratlanabb
pillanatokban.
Amikor
a lovak kezdtek kissé megnyugodni a két fiatal férfi visszaült a
nyeregbe és gyors vágtába fogott. Egy idő után tisztulni kezdett a
horizont, a baljós érzés is alábbhagyott mindkettejükben.
Azért
valamit magukkal vittek.
Delinda a boszorka rosszakarását, akinek
muszáj volt közelebbről is megnéznie a királynő párját! Kénytelen volt
áthatolhatatlan ködöt maga köré vonni, hogy a nap sugarai nehogy
elégessék a vámpírtestét, amelyet már olyan régen a magáénak tudhat.
Delinda
beleremegett a féltékenységbe. Az első percben amint megnézte magának
Lord Dreaket, mérhetetlenül megkívánta. A férfi lélegzetelállítóan
nézett ki. Pont olyan volt, amilyent mindig is elképzelt magának. Magas,
izmos, és túlon - túl jóképű. Fekete, vállig érő haja akár az ében,
szeme szürkesége parancsolásra termett és a széles vállak is, csak a
lord férfiasságát tették még hangsúlyosabbá. Delinda legszívesebben
magával hurcolta volna a férfit, hogy a szobája mélyén vegye birtokba a
testét. Majd eltelve vele, belemélyessze a fogait, az áll alatti
bronzos bőrbe. Milyen finom is volna!
A
boszorkány eldöntötte: előbb- utóbb az övé kell, hogy legyen a férfi!
Ahogy a dicsőség és a trón is! Minden követ meg fog mozgatni és ha kell
az összes bűbáját beveti annak érdekében, hogy eltüntesse az útból a
vetélytársát!
A
kártyaparti unalmas volt, nem úgy a szemlélődés. Egymással ültek
szemközt, a két férfi és a két nő. Négyes szemezés folyt mindvégig, jól
elkülöníthetően, két párra tagolódtak.
Donald és Nardin, illetve Shara
és Nicholas pillantgatott intenzíven egymásra. Nicholasnak, csak most
jutott eszébe, hogy az örömlányának ruhákat kell varratnia, és
bizonyára szüksége lesz különféle dolgokra is, amelyek az ő házában nem
találhatóak meg. Már nem.
Nézte
a lány süllyedő és emelkedő kebleit, a karcsú nyakát és a csókos
száját. Legszívesebben most azonnal felvinné és letépne róla minden
egyes réteg alsószoknyát. Hogy aztán ledöntse az ágyra és ráfeküdjön…
Shara
zavarban volt, a férfi szinte egy pillanatra sem vette le róla a
tekintetét. Már lassan meztelennek érezte magát a perzselő szemek
kereszttüzében. Bezzeg Nardin nem volt megilletődve! Egyfolytában
flörtölt Donalddal és szenvtelen eszmecseréjük alatt, fel- fel nevettek.
Nagyon is élvezték egymás társaságát.
-
Talán el kellene hölgyem mennünk ma vásárolni! Gondolom szüksége lesz
majd néhány női holmira! - Shara belenézett a szürke szemekbe és nem is
fogta fel mit mondott az imént a férfi. Csak az izzást látta, amelybe egyre inkább kezdett bele veszni. A lord
lehengerlően hatott az érzékeire, szinte a külvilág is megszűnt, ha a
közelében volt.
-
Ahogy óhajtja uram! Bár nincs szükségem szépítő szerekre, a tükörbe se
szerettem nézni odahaza. - A három másik ember kezében lévő lapok
megálltak a levegőben, három fürkésző tekintet fordult Shara felé.
- Mi az, talán valami illetlent mondtam az imént?
- Nem kisasszony, csak egy olyan dolgot, amely a múltjából való. –világosította fel Donald.
-
Azt mondta nem szeretett a tükörbe nézni. Tehát kezd múlni az
amnéziája?- Shara döbbenten gondolkodott el, mert maga sem értette
miképpen, de hirtelen akár a mennykőcsapás eszébe jutott az előbb
említett dolog.
Tudta, hogy szép fésülködő asztalkája van otthon, amit
szinte sosem használ. A szobalány sem tudja rávenni.
Igen a szoba lány a
a a…Több nem jutott eszébe, csak ennyi. De. Már ez is több a semminél!
Csüggedtsége
lerítt az arcáról, hiába erőltette a fejét a gondolatai nem jutottak
tovább. Semmi másra nem emlékezett a múltjából, mintha csak egy fal
húzódna a tudata előtt, és azon épp, csak egy ici- pici, repedés
keletkezett volna. Ahonnan a tükrös információ előbukkant.
-
Ne keseredjen hölgyem! Egyre több minden fog előjönni az emlékei közül,
jó úton halad, higgye el!- vigasztalta Nicholas, majd a lány keskeny
kezét az ajkaihoz emelte és egy könnyű csókot lehelt Shara kézfejére.
Shara beleborzongott az intim érintésbe és a füle tövéig elpirult.
Nicholas pedig nem győzött csodálkozni a lány színészi képességein.
Olyannyira, hogy elöntötte a szívét a harag.
-
Nos, ebből elég volt!- hangos csattanással dőlt el a szék, amelyről a
lord hirtelenjében felállt- nem játszunk tovább, mindannyian tudjuk,
hogy miért van itt hölgyem!- Shara megrémült a hirtelen változástól,
férfi hideg tekintetétől és annak az arcára költöző vadságtól.
-Maga
csak egy lotyó, egy kurva, akit tetemes összegért megvásároltam! Csak
és kizárólag saját használatra. Úgyhogy hagyja abba a színészkedést és
tegye magát hasznossá! Most azonnal velem kell jönnie a szobámba!- ezzel
megragadta Shara kezét és elkezdte az emeleti háló felé vonszolni.
Sharának halvány sejtelme sem volt arról, miért bánik így vele a férfi.
Hová tűnt a kedvesség, ami eddig jellemezte őt? Megpróbálta a testét
megfeszíteni és elszabadulni az erős szorításból. Ám hiába volt minden
igyekezete, az óriási erővel nem bírt.
Nardin önkéntelenül is utánuk futott és egyenesen a lord útját állta.
-
Ne kérem, ne így! A lány valóban amnéziás. Nem tud semmit a múltjáról,
talán leüthették mielőtt a Vörös Rózsába került. Ez miatt vesztette
el gondolom az emlékezőképességét.
-
Takarodjon az utamból, nem eszem meg a kis védencét. Maga tudja a
legjobban, hogy az nem halálos, amit tenni készülök vele! Most!- Nardint
egy mozdulattal félre lökte Nicholas és hamarosan becsapódott a lord és a
lány után az emeleti szoba ajtaja.
Donald látta mennyire feszült az utcanő, és a szíve megesett rajta.
-Nincs
oka aggodalomra, Nicholas nagyon jó ember. Azt hiszem, pár óra múlva
megnyugszik, majd az élvezet újra derűssé teszi. Úriemberrel van dolga a
barátnőjének, higgye, el nem fogja bántalmazni!- Nardin szeretett volna
hinni Donaldnak, de a szíve mégis megtelt keserűséggel. Az elmúlt két
évben, míg a bordélyházban dolgozott találkozott ő éppen elég
nemesemberrel! Olyanokkal, akik a város tiszteletre méltó polgárai
voltak. Ám tőle mégis a legmocskosabb dolgokat kérték, és követelték. Ő
pedig megtette. Hogy túlélje. De őt kemény fából faragták, nem úgy, mint
ezt a fiatal teremtést.
Nardin csak remélni merte, hogyha valóban szűz a
barátnője, akkor lord Dreake kíméletesen teszi asszonnyá és nem
gyűlölteti meg a lánnyal az egész férfinemet.
Kapcsolódó hírek:
Nősténydög
Rhinestone: Villámlás és mennydörgés II
Rhinestone: Villámlás és mennydörgés
A vámpír boszorkány 4/ 3.