A titok.

           Alig múltam harminc - két évvel - és az utóbbi két évben már csak hat évet tagdtam le a koromból. Azelött, amikor még harminc alatt voltam,   simán mondtam magamat huszonkettőnek. Pláne olyan helyen ahol szerződés nélkül, úgymond feketén dolgoztam. Mert volt ám olyan is, és nem is kevés. Az egyetem elvégzése után - ahol külkereskedelmet tanultam, nagyon nehezen kaptam munkát. Ha kaptam is, nem szerződtettek, zsebből kaptam a fizetésemet , hol többet  hol kevesebbet. És ha nagyobb fizetést szerettem volna, akkor olyasmiket kértek tőlem, amit annak előtte csak szerelemből csináltam, és ha nekem nem smakkolt az illető akkor azt megtagadtam. Ezért legalább három helyről rúgtak ki. Hát nem volt egy kellemes érzés. De akadt olyan is  akivel kellemes volt a fizetésemelés kialkudása. Persze onnan is előbb-utóbb kirúgtak, vagy azért mert túl gyakran kértem fizetésemelést, vagy pedig azért mert találtak olcsóbb munkaerőt, aki olcsóbban is megtette a munkája mellett, az előzőleg általam végzett munkát és szolgáltatást.

            Nem volt ez olyan rossz meló, mert óriási tapasztalatra tettem szert, minden tekintetben. Már majdnem megragadtam egy helyen, de összefutottam az egyik volt osztálytársnőmmel, elég fúrcsa körülmények között. Éppem libegtem át a zebrán amikor egy fehér Mercédes majd el ütött. Centikre fékezett tőlem, de már a kormányt is elengedte, és az arcát is eltakarta  mert azt hitte , hogy elütött.

           Nagy volt a neglepetés, amikor, lemelte kezét a szeme elől, és meg látott engem. Megsem tudott szólalni - én viszont igen.

- Arra azért nem számitottam , hogy egy szerüen elakarsz gázolni!

- Jajj - neharagudj már !- azt sem tudom hol a fejem - nem történt semmi bajod?

- Hál' Istennek nem!

- Akkor gyere ülj be -  elmegyünk valahová, és beülünk egy beszélgetésre ha akarod.

- Annak örömére , hogy nem ütöttél el, és elég régen nem láttalak, vevő vagyok egy beszélgetésre.

             Csak vagy kétszáz métert haladtak még előre  a parkolóig. Egy háromszög, alaku parkon  vágtak át amelyiknek a közepén egy szökőkut vize párásitotta a környék levgőjét és némi enyhülést árasztott maga körül.

Egy kis csendes presszóba ültek be - kávét és üditőt kértek. A kávétól vagy egyébtől meg eredt a nyelvük. Mary a Mercédes tulajdonosa vitte a  szót, de előbb még vagy ötször elnézést kért  kolléganőjétől Katytól a történtekért. Aztán megszólalt Katy is.

- Látom jól megy sorod, Mercivel furikázol - talán szert tettél egy gazdag férjre?

- Á, nem, a gazdag férjek nem teremnek minden bokorban!- Magam kerestem!

- Akkor meg kifogtál valami zsiros állást - igazán ajánlhatnál nekem is valami ilyesmit.

- Én ajánlhatok, ha benne vagy az olyan munkába, amivel én ezt a Mercit , meg egyebeket megkerestem.

- Csak tán nem loptad?

- Na ne hülyéskedj!

- Külföldön dolgoztam.

- És mit?

- Na ez az, amivel nem szoktam dicsekedni , de neked mint barátnőmnek megmondom , hiszen éppen eleget tudunk egymásról, még egyetemista korunkból. Katy gyanakodni kezdett , de nem kérdezett semmit hanem hagyta , hogy Mary kibontakozzon és ő mag meseljen a mesés kereseti lehetőségről.

- Megmondom neked őszintén, miután végeztünk- nem kaptam semmi féle végzettségemnek megfelelő  állást. Valaki felvilágositott , hogy mit vacakolok itthon, amikor nyelveket beszélek - angolt, németet- indulás ki külföldre.

A dolgok eleinte nem mentek valami jól , ezért Hamburgba kötöttem ki, ahol, egyetlen biztos, és jól jövedelmező (sarkon)állás- na, hogy is fogalmazzak szépen - a prostitució volt. Nem részletezem- körülbelül három  évig voltam kint és sikerült beinditanom a karrieremet. Most mindenem meg van, és én választom meg a pasijaimat, ha szükségem van rájuk.

- Hát ez szép! - mondta Katy alig rejtett gúnnyal.

- Ne ítélj, nem én voltam az egyetlen honleány ott - nem mondom , hogy mindegyik meggazdagodott ,ám  amelyiknek esze volt, az nem szükölködött sem ott, sem azóta idehaza. Úgy hogy, ha nem vagy szégyenlős, meg próbálhatod.

             Katy eljátszott a gondolattal , hiszen idehaza is ezt csinálja több kevesebb sikerrel, viszont lényegesen kevesebb pénzért, munkahelye mellett. Meg puszilták egymást és elbúcsúsztak.

---------------

             Néhány év  távollét után Katy, még pihent egy kicsit, majd munkahely után nézett a hazai piacon. Álmai állása egy titkárnői állás lett volna, lehetőleg egy multi cégnél. Azt nem tudta, hogy miért, de az úgy tetszett neki. Ezért naponként bújta az álláshírdtéseket - és nem azért mert anyagi gondjai lettek volna,  -  úgy érezte , hogy az ilyesmihez kellő affinitással bír , különösen mióta hazaérkezett Hamburgból.

            A múlti cégeknél nem mutatkozott semmiféle kereslet, ezért néhány hírdetésre elküldte  a fényképes önéletrajzát, amelyikben, megjegyezte , hogy külföldön is dolgozott , ám , hogy milyen minőségben azt nem tartotta fontosnak közölni. Nem sokára kapott is egy e-mailt egy cégtől ahova interjura  hívták.

---------------

            Négyen ültek az igazgató előszobájába. Mindnyájan a legszebb formájukat mutatták. Nyilt az a ajtó, egy negyvenes túlsminkelt csinos nő kérte az első jelentkezőt. Amikor a hölgy bement az igazgatónőhöz, a másik megszólalt - ez az igazgó nő! Erre az egyik hölgy felállt, és eltávozott, a másikfintorogva meg jegyezte - ez lenne az igazgató? Nő?- na, ha már itt vagyok akkor megvárom mig rám kerül a sor, de nem hiszem , hogy jól állna nekem , ha egy nő titkárnője lennék. Nem sokára kijött az első hölgy - az arcára volt írva válasz: Majd értesitjük. A következő hölgyet kérette. Csinos jólöltözött  nő volt, egy kicsit konkurrenciának is tekintettem. Amig bement "lefényképeztem" az igazgatónőt,mert az volt az érzésem , hogy valahonnan ismerem. De sehogy sem tudtam rájönni , hogy honnan. Amig a másik bent volt egyre ezen rágódtam , de sehogysem tudtam sehova behelyezni az ismeretségi körömben.

            Nyilt az ajtó, a második hölgy reményteljes arccal jött ki, mosolygóasan pá-t  intett , és nekem az volta z érzésem , hogy zsebében a munkahely. El is bizonytalodtam egy kicsit, de nem sok időm maradt mert máris hivott befelé. Barátságosnak tünt, ez viszont  engem megerősitett abban , hogy ismerem valahonnan csak azt nem tudtam , hogy honnan.  Amikor beléptem meglepett az egyszerű de nagyon modern hajlitott 

fémcsőböl öszeállitott irodabútorzata.  Nem hagyott sok időt a bámészkodásra. Arca mosolygósra váltott és máris kérdezett:

- Hol dolgozott korábban?

- Több munkahelyem is volt, volt amit szerettem , és volt olyan is amit nem annyira.

- az életrajzábó az derül ki , hogy beszél németül és angolul - társalkodási szinten.

- igy igaz!

- Meg az is, hogy korábban dolgozott külföldön is.

- Igen, Hamburgban! - amikor kijelentettem hogy Hamburgban egy pillanat alatt beugrott nekem , hogy kizárólag csak onnan ismerhetem. De a Hamburg névre az ő arckifejezése is megváltozott. Most jött el az ideje annak , hogy megkérdezzem, mi az a különös feltétel aminek megkell feleljek. Megkérdeztem.

- Mi az a különös feltétel aminek maradék nélkül eleget kell ,  tegyek?

- Nem olyan különös , de nagyon fontos, és az a titoktartás! Ekkor már mosolygott, és én azonnal  rájöttem , hogy  néhány évvel azelőtt, ugyanazt a mesterséget üztük Hamburg kikötő zónájában, ahol alig jutott nekünk egy talpalatnyi föld a konkurrencia miatt.

- Fel vagy véve!- tudom hogy tudsz titkot tartani, azt már bebizonyitottad Hamburgban.Talán egyszer majd nyitunk egy új  közös vállalkozást - de olyat amihez mi nagyon is jól értünk. És ha itthon nem lehet, akkor áthajtunk egy-két európai határon és ott csináljuk meg ahol lehet.