168 órával később

   Az ajtó felől türelmetlen kopogás hallatszott.

 - Nyisd ki! - parancsolta egy szokatlanul mély, férfias hang.

 - Megyek már - válaszolta ráérősen Smith. Lassan a kémlelőnyíláshoz lépett, és kitekintett. Ford volt az, egy barátja a lapnál az IT osztályról. Mikor megbizonyosodott róla, hogy az informatikus egyedül van, kitárta az ajtót, és beinvitálta vendégét.

 - Henry - biccentett Cristopher - tegnapra vártalak.

 - Én meg ma jöttem Chris.

   Ford hivatásához képest szokatlanul jó fizikumban volt, erre mindig is ügyelt. Többnyire ápolt barna haja most kócos volt, és sötét a zsírtól. Máskor élénkzöld szeme most álmosan pásztázta az újságíró lakását, ki tudja miért. Egy régi piros póló, és egy gyűrött szreccsnadrág volt rajta, melyeket már valószínűleg napok óta hordott. Az egész megjelenése olyan hatást keltett, mint akinek tegnap mosták a gyomrát.

 - Mi a fene van veled? - kérdezte meglepetten Smith.

A férfi egy darabig nem válaszolt, majd mintha csak akkor fogta volna fel mire is gondol barátja, szaggatodtan csak ennyit mondott:

 - Hallod... kirúgtak. 

 - Miért? 

 - Nem tudom, csak behívtak, és kirúgtak.

    Christopher felsóhajtott, majd így szólt:

 - Mondanám, hogy pereld be őket, de sajnos ellenük elég nehéz nyerni.

 - Na ja... szóval miért hívtál?

 - A fényképezőm. Elhagytam a memóriakártyát, azt szeretném kérdezni, hogy ki lehet-e nyerni így az utolsó néhány képet?

 - Persze, még benne van egy-kettő a műveleti memóriában. Ha adsz egy gépet, másfél óra alatt leszedem neked, gondolom fontos képek.

 - De még mennyire, ha lehet, ne nézd meg őket!

 - Rendben, majd megpróbálok ellenállni a kísértésnek.

 - Képtelen vagy rá.

 - Nos, ez így igaz.

   Ford megkapta a kért laptopot, Smith tévénézéssel ütötte el az időt. 19 óra volt, ilyentájt mentek egymás után a különböző híradók. Cristphernek újságíró mivoltja már-már kötelezővé tette, hogy hobbija legyen a médiumok híradásai közti különbségek keresése. Eleinte csak unalomból csinálta, de később már szerette is, hiszen a munkahelyén gyakorlatilag ez volt az egyetlen beszédtéma ebédidőben, amit ő is kedvelt. Mire lement a koraesti hírhullám, az informatikus is elkészült a képek kinyerésével. Smith izgatottan figyelte a két megmentett fotót.

 - Egy halott búvár, és valami okkult felirat, értem, hogy miért nem akartad megmutatni. Én tényleg bízom benned, Chris, de ez beteg.

 -  Igen, az. Viszont fontos.

   Kopogtak az ajtón. 

 - Megyek! - kiáltotta Christopher. - addig ragd már rá pendrivera, és rakd el a gépet.

   Henry bólintott, Smith pedig az ajtóhoz lépett, és kinézett  a kémlelőnyíláson. A "rendőrtiszt", és három másik embere állt ott.

 - Henry - suttogta - ki... az ablakon!

 - Mi a...

 - Csak menj már, a képek miatt vannak itt.

 - A negyediken vagyunk.

 - Menj le a tűzlépcsőn, és tűnj el!

   Ford kinyitotta az ablakot, kilépett tajta, és a lehető leggyorsabban szedte a lépcsőfokokat. Eközben újra kopogtak. Christopher hangtalanul eltávolodott az ajtótól, de nem elég hangtalanul. A tiszt egyetlen rúgással átszakította az ajtót, és embereivel benn termett. Smith átrohant a kisszobába, sebtében kirántotta a pendriveot a Henry által használt laptopból, és a nagy lendülettel kiugrott a tűzlépcsőre, üldözői hasonlókpen, csupán méterekkel voltak Christopher háta mögött. A férfi eszeveszett tempóban szedte négyesével a fokokat, átlendülve a fordulókon. Mire leért, nyert egy kis előnyt, de az még mindig vajmi kevés volt. Tüde szúrt, mindkét combját meghúzta, a támadók viszont semmi jelét nem mutatták a fáradtságnak.

 - Chris! - kiáltotta Henry egy taxi hátuljából. - Ide!

   A Smith arccal előre ugrott a biztonság reményével kecsegtető utastérbe, Ford pedig rögtön be is rántotta utána az ajtót.

 - Óvatosan bazdemeg! - szólt dühösen a taxi sofőrje, aki meglepő módon nő volt.

 - Indulj! - parancsolta Henry

 - Hová? 

 - Akárhová!

   Az motor felbőgött, majd az autó csak úgy kilőtt az egyébként szinte üres utcán.

 - Sokba fog ez neked fájni.  - szólt a nő. - Hová vigyelek?

 - A lakásomra, tudod, hol van, ugye?

 - Persze, hogy tudom, Ford, te vagy a bevételem fele.

 - Rühellek biciklizni.