Amennyire tudott, Smith spórolósan lélegzett. Lassan haladt, uszonyaival is csak időnként csapott egyet-egyet, aztán vitte a lendület. 45 bar nyomása bolt még, ami megfeleően beosztva elegendő lehet a felszínre jutáshoz, mindazonáltal mostmár nem a levegő volt a legnagyobb problémája. Zsibbadtak a végtagtagjai, a lábujjait alig érezte. Szédült, és legszívesebben ott helyben elaludt volna, tudta, habzik fel a vére. Ezt szaknyelven dekompressziós betegségnek hívják, és akkor jelentkezik, ha a búvár túl mélyen túl sok időt tölt el. A legtöbben merülés közben észre sem veszik magukon a tüneteket, de amikor a felszínre érnek, minden átmenet nélkül holtan esnek össze. Mindig is ez ölte meg a legtöbb merülni vágyót. 

     A férfinek még 30 barja volt, amikor megérkezett a ponthoz, ahonnan bejutottak a barlangba. Mivel a tényleges bejárat be volt betonozva, így alternatívát kellett találniuk a bejutásra. Lembo azt állította, ismer egy kutat, amelyből egy kisebb robbantással be lehetne jutni a Szentélybe. Igazat mondott. 

    A felszínen várt rájuk a férfi, akinek a telkén az értékes víznyerőhely volt, az újságíró elég keményen megfizette az ürgét, viszont tudta, hogyha kijut és túléli, tízszeresen nyeri vissza a befektetett összeget.   

   Átlebegett a méregdrága robbanóanyag vájta tátongó résen, majd legnagyobb örömére fényt látott. 20 barja maradt, ami kevés ugyan, de mégis könnyedénn kijuthatott vele. A dekompressziós betegség enyhítése végett öt méteren megállt három percre. Aztán villámgyorsan felmerült, letépte arcáról a maszkot, és reményteljesen egy hatalmasat a kortyolt a frisslevegőből. Nem volt már azonban ilyen lelkes, amikor a lefizetett kertész helyett hat rendőrt látott maga előtt. Kirángatták a vízből, felszerelését letépték róla, megmotozták, és elvették fényképezőgépét. Smith túl gyenge volt ahhoz, hogy tiltakozni tudjon, csak értetlenkedett, miközben az egyik járőrkocsiba tuszkolták: 

 - Rendben, tilosban jártam, de ezért még nem kéne kivezényelni egy osztagnyi rendőrt.

 - Cristopher Smith, okunk van feltételezni, hogy ön megölt három állami megbízást végrehajtó búvárt, aljas terrorakciójával szabotált egy több millió éves régészetileg kiemelt fontosságú barlangot. - válaszolt élesen az egyik tiszt, majd beült a volán mögé, és megindultak.

     Az újságírónak először az a furcsaság tűnt fel, hogy a rendőrök nem kántálták el a tipikus "joga van hallgatni, bármi amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon" sablonszöveget, ráadásul a jelvényüket sem mutatták fel. Ami később tűnt csak fel, de csak tovább erősítette a férfi gyanúját, az az volt, hogy nem Marseille felé tartanak, hanem épp ellenkezőleg: ki a száántóföldekre. Közel fél óráig haladtak egy vacak földúton, míg aztán végre megálltak.

        Sivár térség volt, közel s távol egyetlen épület sem magasodott a szemmagagasság fölé érő gabona felé, egyedül egy magányos madárijesztő törte meg a táj monoton egyhangúságát. Smitht kirángatták az utastérből, és bevitték pár száz méterrel a búzatábla sűrűje felé, míg végül egy kis tisztásra értek, ahol megálltak. A tiszt, aki korábban felrótta az újságíró állítólagos bűneit most fegyvert rántott, és a férfi riadt arcának szegezte. 

 - Ne! kérem!

       Most volt először szemtől szemben a magát a törvény őrének beállító nagydarab izmos férfival. Napszemüveget, és golyóálló mellényt viselt. Bőre szokatlanul fehér volt, amely nem vall egy tengerparton élőre. Feje le volt borotválva, de nem volt kopasz, inkább csak borostás hajú.

 - Két választása van firkász: elengedjük, és megpróbálja elfelejteni a történteket, vagy akár itt helyben lelőhetem. Ha az eset valaha is kiszivárog, magát beszámíthatatlannak minősítik, és egy gumiszobában rohadhat meg. - magyarázta lassan, érthetően. - a gépet! - szólt egyik társának. 

       A tiszt kiszedte a fényképező memóriakártyáját, zsebre vágta, majd a kamerát Smithnek dobta.

 - Tudja nem sokan élik túl a Szentélyt. Ezek a képek értékesek a kormányom számára. 

 - Maguk nem rendőrök, igazam van?

 - Igaza van, nem rendőrök vagyunk, de afelől ne legyen kétsége, hogy a francia kormányt szolgáljuk. - válaszolt a fegyveres immár sokkal higgadtabban, majd intett embereinek, akik erre visszaindultak az autókhoz. - további szerencsés életet kívánok, Cristopher Smith, de ajánlom, hogy ne jöjjön többi Franciaországba. - azzal ő is a többiek után eredt. Pillanatokkal később motorzúgás hallatszott, mely egyre távolodott, aztán pedig teljesen el is halt.