A szombat éjszaka szíve

Ültem a pultnál és ittam az italom. Whisky. A pultos törölgetett. Egyedül voltam. A háttérben egy szívbe markoló Tom Waits dal szólt halkan. A székek már fel voltak rakva az asztalokra. Éjfél körül lehetett. Egy ócska szombat volt, de az éjszaka illata, mégis szíven szúrt. Szívig hatoló volt az ital íze a számban.

Csak ő járt a fejemben. Nem tudtam kiverni. Tudtam, hogy tiltott gyümölcs, talán épp ezért kellett annyira. Nem bírtam tovább. Kortyoltam egy utolsót és felálltam. Begomboltam a kabátom, felhajtottam a gallérom, fizettem és elindultam. Ahogy kiléptem az utcára már tudtam, hogy hozzá fogok menni. De vajon beenged-e?

Mikor utoljára találkoztunk az ő kocsijában voltunk, a férje pedig otthon aludt. A férje, aki a barátom volt. Tudtam, hogy hagynom kellene az egészet. Viszont azt is tudtam, hogy már régóta nem jöttek ki jól egymással, mi pedig egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Ha összevesztek mindig hozzám fordult. Sokat beszélgettünk, mígnem egy éjszaka felhívott telefonon, hogy megverte a férje. Eljött hozzám, sírva a nyakamba borult én pedig, annyira részeg voltam, hogy kihasználtam a helyzetet és megcsókoltam. Csókolóztunk és bebújtunk az ágyba. Mikor le akartam húzni a szoknyáját, mondta, hogy nem fog menni. Bólogattam, hogy valóban kényes a helyzet, hisz még az is elképzelhető, hogy idejön a férje, hogy az ő szemszögéből is elmesélje a történeteket. Erre ő azt válaszolta, hogy nem ezért. Mikor megkérdeztem, hogy akkor mi a baj, csak annyit mondott halkan, hogy női nehéz napjait éli. Hajnalig nálam volt és átbeszélgettük az egész éjszakát. Otthon azt hazudta, hogy az anyjához ment aludni.

Aztán egy hét múlva felhívott, hogy látni akar, én viszont ekkora már megbeszéltem magammal, hogy vége. Vége és örökre vége. Nem akartam harcolni. Harcoltam már eleget. Főleg saját magamat harcoltam le. Mivel ezt mégsem telefonon akartam közölni vele, ezért mondtam neki, hogy találkozzunk. Megbeszéltük, hogy szombat éjszaka értem jön kocsival és keresünk egy helyet, ahol senki nem láthat meg minket.

Egy erdő szélére mentünk a várostól pár kilométerre. Mikor odaértünk lekapcsolta a motort, hátra ültünk, nekem pedig egy szó se jött ki a torkomon. Beleült az ölembe és csak néztük egymást. Nem szóltunk egy szót sem. Eltelhetett így negyed óra is, és eközben, a szánk egyre közelebb ért egymáshoz. Mígnem már annyira közel voltunk egymáshoz, hogy szinte éreztem az ajkait, de nem csókoltam meg. A szívem majdnem kiszakadt a helyéről. Ő volt a bátrabb és áttörte azt a kis távolságot, ami volt köztünk, én pedig elhajoltam és kimondtam: vége. Sírni kezdett én meg mondtam, hogy kiszállok és haza gyalogolok. Erre zsarolni kezdett. Mondta, hogy ha elmegyek, akkor csinálni fog valamit magával. De én akkor sem tágítottam. Kivételesen észnél voltam és alkohol sem volt bennem. Vágytam is pár korty után piszkosul. Gondoltam is magamban, hogy keresek egy bárt és leiszom magam, amint végzek itt. Talán ez is közrejátszhatott, abban, hogy végül kiszálltam az autóból. Rágyújtottam ő pedig előre ült a kormányhoz. Csend volt az egész környéken. Ahogy cigarettáztam hallottam, hogy sír a kocsiban. Nekidőltem egy fának és elszívtam. Elpöcköltem a csikket és jól átgondolva a helyzetet elindultam szép lassan a város fényei felé.

Tíz-húsz métert mehettem, mikor megálltam. Egy kusza érzés visszahúzott. Visszamentem, ő pedig még mindig a kormány előtt ült zokogva. Az anyósülés felől bekopogtam az ablakon. Kisírt szemekkel rám nézett és lehúzta az ablakot. Nem szólt semmit, és én se.

Egy nagyon lassú kézmozdulattal, benyúltam és kiemeltem a kalapom. Ránéztem üres tekintettel, feltettem, kicsit megemeltem a fejemen és újra elindultam. Hallottam, ahogy üvölt egyet, beleüt a kormányba, majd beindítja a motort. Ahogy mentem a sötét út szélén, láttam, hogy a fényszórók egyre jobban közelednek mögöttem. Bevallom féltem. Nem akartam a szélvédőjén végezni. Azért csak nem fordultam hátra. Csak mentem előre ő pedig hirtelen padló gázzal elhúzott mellettem.

Azóta eltelt egy hét és most megint felé tartok. Sétáltam a kivilágított utcákon. Eső szag volt. Pocsolyák és kóbor kutyák kísértek az utamon. Egy szőrmebundás nő ment el mellettem. Nem akartam ránézni, de nem tudtam megállni. Mélyen a szemébe néztem. A szombat éjszaka szíve bámult vissza rám.  A rúzs vérvörös volt az ajkain. Beleharapott a szájába, és szinte éreztem, hogy ezzel egy darabot kiharap a szívemből. A kígyó rám sziszegett, én pedig tovább játszottam vele. Hagytam, hogy belém marjon. Mentem tovább. Egy szálloda előtt haladtam el. Kék egybe részes estélyibe öltözött nő cigarettázott egyedül a szálló lépcsője előtt. Engem bámult és mosolygott felém. Megemeltem a kalapom és folytattam az utamat. Később egy tűzlépcsős lakóház erkélyére felnézve láttam, ahogy egy nő fehér blúzban, pohár vörösborral a kezében a korlátot támasztva figyeli a lépteim. A kígyó követett.

Odaértem a házához. Tudtam, hogy a férje nincs otthon. Üzleti úton van. Becsengettem. Kinyitotta az ajtót. A szemembe nézett és komoly tekintettel kitárta. Kitárta a szívét előttem. Beléptem. Levettem a kalapom, ő pedig betette az ajtót. Megfordult és végig nézett rajtam. Hálóköntösben volt. Meg akartam szólalni, de a szája elé tette az úját. Odajött hozzám, elvette a kalapom és lehúzta rólam a kabátomat. Felakasztotta a fogasra és elindult a nappali felé. Én pedig lecövekelve álltam. Hátra fordult és hívogató mozdulatot tett megint csak a mutató újával. Utána mentem, majd megfogott és leültetett a kanapéra. Töltött két italt. Leült mellém és a kezembe adta a poharat. Egyszerre kortyoltunk bele. Aztán kivette a kezemből, letette az asztalra, majd vadul csókolni kezdett. Ezúttal hagytam magam. Kibontottam a hálóköntösét és teljesen meztelenül az ölembe ült. Átkaroltam, ő félre hajtotta a fejét és a nyakát kezdtem el csókolni. Eközben ő vetkőztet. Levette az öltönyöm, kigombolta az ingem. Szinte leszabta rólam. Aztán a nadrágom következett. Letérdelt elém és lehúzta. Hihetetlen mit művelt velem. Majd visszamászott rám és vadul csókolt és csókolt. Ekkor már nem bírtam magammal.  Mikor az alsónadrágomtól én magam szerettem volna megválni, felállt. Megint csak hívogatott az újával, hogy kövessem. Nem bírtam megállni és elkaptam, csókoltam mindenhol ahol csak értem, mindeközben pedig hunyva volt szemem. Csak annyit éreztem, hogy lépkedünk, a hálószoba fele. A teste karcsú volt és nagyon jó volt ölelni. Nem érdekelt most már semmi.

Aztán egyszer csak megálltunk. Kinyitottam a szemem és észrevettem, hogy közvetlen a bejárati ajtó előtt állunk. Értetlenül, de vágytól fűtve néztem rá. A lehető legközelebb húzott magához, majd a kulcsra mutatott, ami a zárban lógott. Nem zárta be, mikor bejöttem. Lassú, mozdulattal a kulcs felé nyúlt, eközben a másik keze, már ott volt, ahol lennie kellett. A következő pillanatban viszont valami érthetetlen történt. Hirtelen mozdulattal megrántotta mindkét kezét. Az egyikkel fájdalmat okozva, a másikkal pedig hideget hozva rám. Kilökte az ajtót a lábával, a karjaival pedig engem taszított el. Olyan hirtelen történt mindez, hogy fel sem fogtam. Egyik pillanatról a másikra az utcán találtam magam egy szál alsónadrágban, ő meg bevágta előttem az ajtót. Hallottam, ahogy kattan a zár. Hát… végül csak bezárta. Mikor magamhoz tértem és kiabálni kezdtem, ő csak annyit mondott az ajtó mögül: „elfelejtettem szólni, hogy megint megjött”… Nők…- gondoltam magamban. Életem értelme vagytok. Minden és semmi. Keserű és édes. Fehér és fekete. Idős és fiatal. Nők, ti nők, el sem tudjátok képzelni mekkora az irántatok érzett gyűlöletem. Szeretlek titeket.