Dívának születni kell. Nem lehet bárkiből díva, nem képes mindenki arra, hogy elviselje azt, hogy figyelik minden lépését, csodálják, de egyben irigykednek is rá, mert tudják, ők sosem lesznek olyanok, mint ő.

A dívaság belülről fakad, mert hiába vesz fel valaki egy szép ruhát, ha nem tudja viselni, vagy hiába fodrászol, sminkel, ha még akkor is középszerű marad. Az igazi díva nem attól lesz az, hogy mindig tökéletes, hanem attól, hogy van tartása, és mikor fáradt és nyűgös akkor is képes kiállni emberek elé, és mosolyogva elmondani, amit akar.

Egy díva után akkor is megfordulnak az utcán, ha egy farmer, és egy dzseki van csak rajta, és akkor is imádják, mikor kicsit kócos a haja, vagy kis ráncok vannak a szeme alatt a kialvatlanságtól.

A díváknak sok az irigye. Kibeszélik, és próbálják támadni, de ő több annál, minthogy ilyeneken fennakadjon, mert tudja, hogy amit akar, úgy is megszerzi, hiába állnak folyton az útjába. Mert ki is nem akarna magának egy ilyen nőt?

A díva egyszerre tűnik könnyűvérűnek, és megközelíthetetlennek. A férfiak kétségekkel állnak hozzá, mert azt hiszik, csak a drága holmik, és a szép szavak érnek célt nála, pedig ő is ugyanolyan nő, mint a többi, és a törődést becsüli a legtöbbre. És ha egyszer szeret, akkor azt mindennél erősebben teszi.

A dívák, ha belépnek valahova, feltűnést keltenek, és nem azért, mert olyan feltűnőek, hisz nem kell ahhoz folyton tűsarok, miniszoknya, és bundás kabát, hogy mindenki rájuk figyeljen, hanem elég egy kacér mosoly, és egy igéző szempár. Akaratlanul is vonzzák a figyelmet.

Egy igazi díva erős! Nem lehet eltéríteni, vagy megijeszteni, nem sírja el magát az első akadálynál, és nem fordul vissza, ha nehézségbe ütközik. Ökölbe fogja a kezét, és csak azért is megcsinálja!

Dívának lenni egyszerre megtiszteltetés és kihívás. Büszkén kell viselni, mert egyre fogyatkozik a számuk! A nők valamiért már nem akarják becsülni önmagukat. Ez szomorú…