Gyufáék az A lépcsőházban laktak.

Száraz, komor gyermektelen házaspár, abból a fajtából valók, akik ki nem állhatják a más gyerekének, még a látványát se.

Gyufaúr külleme, egy emberméretű gyufaszál érzetét keltette az emberben. Annak a békebeli, erőstörzsű, feketefejű gyufaszálnak a szakasztott mása volt ő urasága. A felesége olyan hétköznapi mosolytalan asszony. Semmi említésre méltó valami nem volt benne, ami a legapróbb nyomát is hagyhatta volna a tudatomban.

A csővázas poroló, mindannyiunk bánatára, házunk azon része előtt lett felállítva, ahol a Gyufaházaspár lakott.

Utolsó emeleti lakásuk ablakában, még akkor is látni véltük a kefebajuszos Gyufaúr fejét, amikor talán otthon sem tartózkodott. Ennek a vizionálásnak az volt a legfőbb oka, hogy a fej gazdája gyakorta bukkant elő függönyük rejtekéből, és a fej, minden felbukkanáskor hangot adott nemtetszésének. A nemtetszést, és annak nyilvánvalóvá tételéül szolgáló ránkripakodást az váltotta ki, hogy az említett porolón nem állandó jelleggel a különböző méretű rongy, és perzsautánzatú szőnyegek lógtak prakkercsattogtatásra várva, hanem leginkább mi gyerkőcök, fölös energiánk levezetése céljából. Természetesen, mi beszédesebbek, hangosabbak, virgoncabbak lévén a szőnyegeknél, zavartuk Gyufáék nyugalmát.

Valahol a szívünk mélyén féltünk tőle. Gyufáné, nem sok alkalommal zavarta a vizet, bár így visszagondolva, ki tudja otthon, mit sugdoshatott élete párja fülébe.

Néhányszor előfordult, hogy belefeledkezvén a játékba, mókázásba, nem voltunk elég éberek, figyelmen kívül hagytuk Gyufa úr ökölrázós óbégatását, és csak arra ocsúdtunk, hogy valaki közülünk elkiáltja magát,

- futás, itt a Gyufa!-

Rebbentünk százfele, mint a verebek, kik közé macska szökkent. Persze egyikünk se szaladt ki a világból, ki-ki rejtekéből leste a veszély multát, hogy amint lehet, ismét csoportba verődhessünk.

Nem tudom, melyikünk, és azt sem tudom, az a melyikünk kitől tanulta a mondókát, amit énekelni, kórusban kántálni egyaránt lehetett, de hozta, és mi jó deákként hamar megtanultuk.

Íme a mondóka vagy dal, kinek melyik, válassza azt kedvére:

Gyufanéni, Gyufabácsi

Gyufakiscsalád

Gyufanéni hozza már a Gyufakisbabát

Gyufanéni elejti a Gyufakisbabát

Sír már a,

Sír már a,

Gyufakiscsalád

Megtanultuk, és ha már megtanultuk, hát alkalmaztuk is, és leginkább csoportosan, kórusban, ha már kergetnek, akkor azt ne ok nélkül tegyék alapon. Természetesen volt egy-két futásunk, úgy látszik Gyufaúr nem jeleskedett muzikalitás terén.

A házaspár valódi nevére már nem emlékszem, de minek is emlékeznék, hisz nekünk mindig is Gyufáék voltak, így forgott a köztudatban, és eztán is így is maradnak meg bennem.