A barcelonai ördögűző

Van-e ördög? Nem valószínű, de időnként ki lehet űzni, mint azt számos misztikus regényből és filmből tudjuk. Persze az emberek nem látnak mást, mint a szerencsétlen szenvedőt, többnyire fiatal lányt, akivel határozottan történik valami; meggyógyul vagy megnyugszik, éppen olyan titokzatos módon, mint ahogy megbetegedett.

1876 október 14-én a barcelonai Szentlélek templom papja egész sereg ördögöt űzött ki egy szegény parasztlányból; nevezzük Mariának. Exorcizmust ma is végeznek, bár Freud óta elég nyilvánvaló, hogy miféle ördögök szállják meg a felserdült, de szűzi életre szorított lányokat.

Az exorcizmus nyilvánosan történt, sőt az időpontot jó előre meghirdették, hogy a pap ne maradjon nézőközönség nélkül. 80-100 ember akarta látni az ördögöket. A templomban sötét volt, csak egy-két lámpást gyújtottak meg az oltár körül. A szegényes ruhát viselő Maria egy alacsony padon feküdt az oltár előtt, feje alatt párna, mellette a testvére, aki időnként lefogta, amikor a teste hevesen megrándult, vagy kalimpálni kezdett a lábaival. A reklám azt állította, hogy Mariát nem kevesebb, mint 400 ördög szállta meg. Nem jegyezték fel, kinek sikerült megszámolni a pokolbeli fajzatokat, pedig ez sem kisebb mutatvány, mint elűzni őket. Bizonyára igen apró ördögök voltak, különben nem fértek volna el a szűkös helyen. Az ördög méreteit illetően az egyház általában azt a választ adja, egészen kicsi, de akár óriás is lehet, ahogy neki tetszik, szemben Istennel, aki mindig szakállas öregúr marad, és még annyi ereje sincs, hogy megborotválkozzon.

Maria, vagy inkább a benne tolongó ördögök annyira undorodtak a szent dolgoktól, hogy a pap közeledésére heves vonaglással, rugdosással és sikoltozással reagáltak; a testvér jó erősen lefogta Maria lábait, két asszony részben a fejét tartotta, részben a haját fésülte el a homlokából. Gyermekem, szólt a pap, ígérd meg, hogy okos leszel, és igazat mondasz; ti pedig (itt a nézőközönség felé fordult) csodákat fogtok látni. – Nehéz megmondani, ki volt betegebb, Maria, vagy azok, akik eljöttek, hogy a szenvedéseiben gyönyörködjenek. Rémülettel vegyes, morbid kíváncsisággal figyelték a pap teátrális mozdulatait, aki láthatóan nagyon élvezte a figyelmet, és most felszólította a 400 közül az egyik ördögöt:

Isten, a szentek, az áldott ostya és egyházunk minden szentsége nevében, megparancsolom neked, Rusbel, menj ki a lány testéből.

Tényleg Rusbelnek hívták az egyik krampuszt, és az emberek jóleső érzéssel nyugtázták: Milyen jól ismeri az atya az ördögöket! De nem is csoda, hiszen egész nap ott van köztük. – Maria iszonyú görcsök között vonaglott, az arca eltorzult, a szája habzott, legurult a padlóra, lábai hol megmerevedtek, hol önálló életet éltek; még Charcot, „a hisztéria atyja” sem találkozott a grand mal ilyen pontos illusztrációjával. Maria, vagy mit is beszélek, Rusbel dühösen ordított: Nem megyek ki, tolvajok, rablók, szemét bagázs! – A pap egy nagy feszületet lóbált, és a feszületnek vagy a lóbálásnak az ördög köztudomásúan nem tud sokáig ellenállni. Megyek már, lehelte Rusbel Maria reszkető ajkai közül, de gyorsan hozzátette: Százat kiküldök, de a lány száján keresztül.

Most alkudozni kezdtek, Rusbel és a pap. A pap azt mondta, ha ez a száz ördög egyszerre kitódul, a szegény Maria biztosan megfullad. Jól van, mondta Rusbel, akkor vetkőzzön le, és ott megyünk ki, ahol tudunk. – Maria már vetkőzött volna, de a pap hallani sem akart a templomi striptease-ről. Nagy nehezen megállapodtak abban, hogy mind a 400 ördög Maria jobb talpán keresztül jön elő. De előbb vegyék le a szandálját. Ebbe a pap beleegyezett, mivel a mezítlábasság nem számít nudizmusnak. A lány szandálja spárgából készült; a család nyilván nagyon szegény volt. Nagy nehezen leoldozták a szandált, és az ördögök kimasíroztak a templomból. Sajnos ezt csak a pap látta, ami általános csalódást keltett.

Nincs racionális magyarázat, de valami mégis történt: Maria nyugodtan és csendesen feküdt, és nagyon megkönnyebbültnek látszott. Ezzel véget ért az előadás, és a legszebb reményeiben megcsalatkozott közönség hazament. Egy fia ördögöt sem láthattak a 400 közül.

A londoni Times, amely az épületes történetet közölte, csak ennyit tesz hozzá: A püspöknek nem volt tudomása arról, hogy ördögöt akarnak űzni, és a polgári hatóságok szigorú intézkedéseket tettek, hogy a botrány ne ismétlődjön. Még jó, hogy nem kérték fel Rusbelt, szállja meg ismét Mariát a 399 legközelebbi barátjával együtt, és máskor ne hagyja magát elűzni püspöki engedély nélkül.