Megfeledkeztem erről az irományomról, erről a projektemről. Amiben egy realisztikusabb, logikusabb Alkonyatot akartam megírni. Amivel a tini lányok kedvencévé válhatok, aztán megfilmesítik ezt is és gazdag leszek. De azóta jobban a szívemhez nőtt, és inkább egy kemény felnőttesebb világ lett belől.

Emlékeztetőnek, hol maradt abba:

Jenny és apja egy új városba költöztek Angliába, miután az anya/feleség elhagyta őket. A szomszédságban, a lakókocsi telepen, a cigány táborban rejtőzködik egy vámpír srác, Ronnie, akinek sikerült megmentenie Jenny életét. Sajnos kapott egy késszúrást, így lelepleződött a titka a lány előtt. Ronnie ideges volt, ezért Davey, a cigány telep főnökének lányával vigasztalta magát. Szex közben viszont annyira elragadtatta magát, hogy átharapta a lány torkát. A cigányok bosszúból fényes nappal gyújtották fel Ronnie lakókocsiját, esélyt sem hagyva a fiúnak a menekülésre. 

Életről és halálról.

            Ahogy megjósoltam, apa őrjöngött.

Olyanokat vágott a fejemhez, hogy „Mit kerestél te egyáltalán ott? Nehogy arra menj még egyszer. Szólni kell a rendőrségnek!” Az utóbbiról sikerült lebeszélnem, Ronnie az mondta, a rendőrök úgysem mennek be oda. Így legalább sikerült megóvnom attól, hogy bevigyék tanúskodni vagy valami. Még lebukott volna. Apa azt is mondta, hogy meg akarja ismerni őt. Köszönetet akar mondani a lánya megmentőjének.

            Másnap reggel izgatottan keltem fel. Harmadik napom volt a suliban, rengeteg mondanivalóm volt a csajok számára. Attól tartottam, hogy nem lesznek kíváncsiak rám. Ron titkát azért nem akartam kikotyogni, igaz nem kért meg rá, hogy tartsam magamban, de mégis ezt éreztem helyesnek. Kicsit lebutítottam a sztorit és csak egyvalakinek meséltem el, Lizzy-nek. A legszimpatikusabb és a legokosabb lány az osztályban.

            - Komolyan, mondod?  Ugye jól vagy? –kérdezte suttogva, hogy a többiek ne hallják.

            - Persze, semmi bajom. Igaz akkor nagyon megijedtem, kicsit megviselt, de megbirkózom vele. Sok mindent megéltem már.

            - Mesélj róla, hogy néz ki? Helyes? Izmos? Ide jár a suliba?

            - Nos… ő… már elvégezte a sulit…

            - Hány éves? –hm, annyira el akartam már újságolni valakinek a hírt, hogy nem készültem fel válaszadás terén. Csak nem mondhatom, hogy egy híján száz. A 20 tűnt a leglogikusabb válasznak, akkor lett megharapva.

            - 20 éves, nagyon helyes, világos barna haja van, ilyen kócos, mintha sosem fésülködött volna, tudod. Nagyon cuki. Nem látszik rajta, de sokkal erősebb, mint gondolnád.

            - Megháláltad neki?

            - Hogy érted?

            - Hát, ne gondolj rólam semmi rosszat, de én minimum széttettem volna a lábam neki. Egy helyes és erős srác megment az utcán? Pont úgy hangzik, mint egy pocsék kisregény felvezetése.

            - Úgy gondolod, hogy le kéne feküdnöm vele? –tényleg nagyon vonzó srác, de félnék ilyesmit lépni.

            - Hát, ha ez nem is fér bele, legalább… –és itt mutatta, hogy orálisan kellene kielégítenem. Eszem ágában sem volt ilyesmit tenni vele, de attól még egy jót kacarásztunk Lizzy-vel.

            Hazafele úton az ő szavai jártak a fejemben. Legalábbis az, hogy meg kéne hálálnom. Sajnos akkor a sokk hatása miatt még egy köszönöm sem tudott kicsúszni a torkomon. Remélem, nem gondol rólam semmi rosszat, megérthetné, nem mindennap látok kés szúrta sebeket begyógyulni egy szempillantás alatt. Alig várom már, hogy meghálálhassam neki, a legforróbb csókommal jutalmazom meg. Ő felmászik hozzám, az ablakon keresztül jön be, aztán csak ott ácsorgunk és csókolózunk majd. Milyen szép is lesz.

            Épphogy a házunk elé értem, amikor megláttam, hogy koromfekete füst szállt fel. Először azt hittem, a mi házunk gyulladt ki, de távolabbról jött, a lakókocsi telepről. Hírtelen rossz érzés fogott el, mintha valaki megszorongatta volna szívemet. Átrohantam az erdőn, hogy megtudjam mi történt, Ronnie lakókocsiját majdnem ellepték a lángok. Rögtön haza rohantam, sietnem kellett, muszáj volt segítenem rajta. Előkotortam a legnagyobb lepedőnket, ami csak volt itthon. Sajnos a nagysága ellenére elég vékony, de jobb volt, mint a semmi. Felkaptam apa napszemüvegét, és visszarohantam a telepre. A kocsit már teljesen ellepték a lángok.

            - RON! –kiáltottam, ahogy csak a hangszálaim bírták. –Gyere ki, bíz bennem! Gyere ki! –nem váratott magára, úgy tett, ahogy mondtam, amint kilépett rögtön elesett. Szörnyű látvány volt az összeégett teste, néhol még lángolt is, ezért letakartam a pokróccal. Bedugtam alá a napszemüveget, hogy vegye fel. Felálltunk és berohantunk az erdőbe, átmásztunk a kerítésünkön. Felvittem a szobámba és behúztam a függönyöket. A pokróc már apró cafatokban lógott rajta. Csak ekkor vettem észre, hogy egy fémdobozt szorongatott a kézében.

            - Adj egy percet… mindjárt… jobb lesz! –mondta rekedtes hangon. Lassan kezdett gyógyulni, a bőre egyre jobban kezdte vissza nyerni eredeti színét, egyre kevésbé nézett ki úgy, mint egy almás pite. Itt tudatosult bennem, hogy teljesen meztelen, amikor már újra a régi volt. Csípőre tett kézzel ácsorgott hóna alatt a dobozzal, felemelte a szemöldökét és vigyorgott. Én meg csak… azt… bámultam. Megrázta kicsit a csípőjét előre-hátra, amitől… az… fel-le fickándozott. –Tetszik, mi?

            - Ó, én… ő… izé… hozok egy törülközőt neked! –téglavörösen sarkon fordultam, kimentem a fürdőbe, hogy előszedjek neki valamit, amivel eltakarhatja magát.  Oda hajítottam neki, és feltekerte magára.

            - Hát nem szuper? Kinyírhatatlan vagyok! Ehhez Istennek van valami köze, esküszöm, mindig talál rá megoldást, hogy kihúzzon a csávából. Senki nem tud elbánni velem!

            - Istennek ehhez nincs semmi köze, pont jókor voltam jó helyen, de örülök, hogy te ilyen jól viseled a dolgot! Nekem valamiért nem megy.

            - Bocsáss meg, nem akartalak megbántani, csak tudod… most minek bánkódjak, örülök, hogy életben vagyok. –mutatott magára, közben mosolygott tovább.  -Köszönöm a segítséged. Nélküled nem lennék itt.

            - Mégis mi az ördög történt? –kérdeztem mérgesen. Itt fujt egy nagyot, majd leült az ágyra.

            - Megöltem két embert!

            - Jézusom, kiket?

            - Davey-t és a lányát. Csak… csak véletlen volt, baleset. Aztán jött Davey, látta mi történt, aztán muszáj voltam őt is. Ezért is tudtam rendbe jönni ilyen hamar. Bár mindkettőjük vére elég pocsék volt. –nem tudtam, hogy mit gondoljak, azt a mocskot egyáltalán nem sajnáltam, de mit árthatott a lánya, nagyon megijedtem, mi van, ha engem is meg akar ölni.

            - E… engem is meg fogsz ölni?

            - Mi? Hahaha! Hogy jut ilyesmi az eszedbe?

            - Hány éves volt a lány?

            - 20-21 éves.

            - Ő is olyan volt, mint az apja? Rossz emberek voltak?

            - Rosszabb, mint gondolod. Davey tolvaj volt, csaló, erőszaktevő. Kétszeres rendőrgyilkos. A lánya a legborzasztóbb, három gyereke is született, de egyiket sem akarta megtartani… –hosszú szünetet tartott. Leültem mellé az ágyra és megfogtam a kezét.

            - Mit tett? –kérdeztem halkan, ekkor elfordította a fejét tőlem.

            - Mind a hármat elégette, egyszerűen csak rádobta őket a tűzre. –újabb hosszas csend következett, nem tudtam, mit mondhattam volna. Össze kellett szednem a gondolataimat, teljesen át kellett értékelnem a helyzetet.

            - Nos, ezek alapján megérdemelték, amit kaptak, nem? Aki elveszi más életét, az nem érdemli meg a sajátját.

            - Ugyan, kinek áll jogában eldönteni, hogy ki érdemel halált? Semmivel sem vagyok különb tőlük, gyilkos vagyok én is!

            - De neked az életben maradás miatt kell…

            - És ez felment a bűneim alól? Ők is az életben maradás miatt öltek! Elvették mástól, amire szükségük volt.

            - Ha szerinted a kettő ugyan az, akkor egy nagyon nagy seggfej vagy! –mérgesen felpattantam mellőle. –Ha valakinek van joga eldönteni, hogy ki érdemel halált, akkor az te vagy! Öltél meg valaha ártatlan embert?

            - Nem… nem! Inkább állatokkal táplálkoztam, és csak olyan embereket öltem, akiről köztudott volt, hogy rossz alakok.

            - Tulajdonképpen, akkor hős vagy, nem? Jó, inkább antihős! Davey megérdemelte, amit kapott, meg akart erőszakolni! Azt kívánom neki, hogy örökké égjen a pokoltüzén. Na és a lánya? Csecsemő gyilkos? A világ örül, ha megszabadul az ilyenektől. Szívességet teszel az embereknek, ha eltörlöd a söpredéket.

            - Úgy gondolod?

            - Ha egy oroszlán megöl egy embert, nem haragszik meg rá senki, sajnálják az embert ugyan, de mit tehet az oroszlán a dologról. Ha az oroszlán gyilkosokat öl, akkor boldog az egész világ.

            - Szóval én egy állat vagyok?

            - Csak mert nem akartam szörnyeteget mondani.  –ez kicsit erős volt, de nem maradt rá idő, hogy foglalkozzak vele.

            - Jenny, Jenny! Mi ez förtelmes szag, valami kigyulladt? –apa kiabált fel odalentről. Persze, hogy ilyenkor ér haza korábban, amikor egy meztelen srác van a szobámban, hétágra süt a nap és sehova nem tudom elbújtatni.

            Hát, apám, gondolom, nem így akartad megismerni a megmentőmet.