A kis jellel a cím mellett különböztetem meg a részeket, hogy éppen ki a mesélő.  

Gáz van ’˙˙’

            Szeretem a téli időszámítást.

Vissza kell állítani az órát, így egy órával hamarabb sötétedik. Hamarabb dughatom ki a fejemet és még csak lángra sem kapok tőle. Na meg végre kiszellőztethetem a lakókocsit, nagyon el tud használódni a levegő. Óvatosan elhúztam a függönyt, hogy megnézzem süt-e még a nap. Persze tudtam, hogy nem, de erről sosem tudtam leszokni, muszáj mindig leellenőriznem. Ahogy kinéztem a kis résen a függöny mögül, egyből összetalálkozott a tekintetem Davey-vel, aki a haverjaival beszélt. Egy pillanat sem telt el, de már dörömbölt az ajtómon.

            - Ron, Ronnie öreg, már lement a nap, előjöhetsz! Kéne egy kis szívesség, öreg. –ajtót nyitottam neki.

            - Mit akarsz, Davey? Tudod, hogy nincs pénzem, nem tudok kölcsön adni…

            - Nyugi, öreg, semmi ilyesmi. Csak, tudod kéne már gázpalack, fáznak a kissrácok, és ahogy elnézem neked is kéne egy.

            - Miről beszélsz? Az enyém még félig van. –ekkor kettő haverja bemászott hozzám, leszerelték a palackot majd felszívódtak vele.

            - Tudod te is, hogy a bolti incidens miatt nem nagyon mászkálhatok a városba. Még egy kis lóvét is adok a markodba. –előkaparta a pénzt a zsebéből és a kezembe nyomta. Megveregette a vállam, felrakott egy hülye vigyort az ocsmány pofájára és elandalgott, mint egy önelégült kígyó. Ennyi pénzből még egy palack is alig futja ki.

            Felültem a biciklimre, aminek az egyetlen oka, hogy még megvan, az az, hogy már mindenkinek van egy bringája a telepen. Eltekertem a város szélére Bob-hoz, ő árulja itt a gázpalackokat.

            - Hé, Bob! Itt vagy, bocs, hogy későn jövök, de így adódott, tudod, milyen ez a pop szakma.

            - Semmi baj, Ron! Gyere hátra, ne félj a kutyától! –kiabálta. Elég nagytermetű állat, de inkább ő félt tőlem, mint én tőle. –Szokásos palack kell?

            - Tudod mit? Adj inkább egyel nagyobbat! Ja, és most kettőt viszek, Davey-nek kell! Tudod betörtek egy boltba, és nem mer elő jönni. Azt mondta, most nem bír fizetni, de jövő héten rendezi a számlát.

            - Rendben, de ez az előző havival együtt szép magasra rúgó összeg lesz. Ha meglátja toporzékolni fog mérgében.

            - Ne aggódj miatta, Bob, most van bőven pénze.

            - Én miattad aggódom, Ron. Rendes gyerek vagy, kedvellek. Nem jó helyen laksz ott. Adok neked munkát, cserébe lakhatsz nálam.

            - Ezt még fontolóra veszem. –elmosolyodtam. Az én helyzetem ennél sokkal rosszabb. Bob és a felesége a legnagyszerűbb emberek a világon. Mindig is úgy bántak velem, mintha a szüleim lennének. Ráadásul nem ostobák, van annyi esszük, hogy tudják más vagyok mint a többiek. Miért mutatkozom állandóan csakis napnyugta után, miért nem öregedtem egy percet se a 11 éve alatt, amióta ismerjük egymást. Ez egy nyílt titok számunkra. Mindig is úgy szerettek, mintha a saját gyerekük lettem volna. De mi lenne, ha ide költöznék? Biztosan boldogan élhetnék, de ők nem élnek örökké. Gondolom, rám hagynák mindenüket, de az nem működne, mert nincsenek papírjaim. Én már régóta halott ember vagyok, az meg nem hiányozna, hogy elkezdjenek szaglászni utánam, hogy mit keres itt egy régóta halottnak hitt fiatal srác. Elkapnának és bezárnának, vagy rögtön megölnének.  Jó nekem ott, ahol most vagyok.

            Közben elköszöntem tőlük és útnak indultam, de mielőtt még haza mentem, előbb beugrottam a kocsmába inni egy sört Davey pénzéből. Kikaptam a piát, közben azon gondolkodtam, kellene már kezdeni vele valamit. Meg kellene ölnöm, már amúgy is vágyom az emberi vérre, de akkor az egész családját ki kellene csinálnom. Mondjuk nem muszáj megtudniuk, hogy mi lett vele.

            - Itt kis buzikat nem szolgálnak ki! –egy alacsony kis izmos figura bökdösött hátulról. Ha tudná, milyen régóta vagyok nagykorú.

            - Kérem, nem akarok bajt! Csak békésen meg szeretném inni a sörömet.

            - Kérdezd már meg, hogy érdekel-e! –megérdemelné, hogy megöljem, de inkább elszórakozgatok vele egy kicsit. Csak nem most, elég bajom Davey-vel is. Mire a sör aljára értem még kétszer kötött belém.

            - Ne törődj vele, Ron! Mindenkivel ezt csinálja. –szólt a pultos, akit fogalmam sincs, hogy honnan tudta a nevemet.

            - Mit dumálsz? –bökött az agresszív törpe a csaposra. –Azt hiszed, nincs elég tököm, hozzá, hogy kicsináljam ezt a kis kölyköt. –aztán már meg is ragadta a vállam, erősen megszorította, hogy maga felé fordítson. Kiugrottam a székből és két kézzel löktem rajtam egy nagyot, ő meg berepült az asztalok és székek közé, magára borítva mindent.

            - Bocs a kupiért! –oda adtam a pultosnak Davey maradék pénzét, majd leléptem. Nem sok ugyan, de egy két törött pohár árát fedezi. Hallottam, hogy az agresszív állat még utána kiállt.

            - Megöllek, te geci! –majd legközelebb móresre tanítom. Tolni kezdtem a biciklit hazáig. Jó nagy kerülőt kellett volna tennem, de egyszerűbbnek láttam, ha házsorok végén levágom az utat a fák közt. Régen mindig arra járt mindenki, de amióta lett bringa, el lett hanyagolva a kis ösvény.

            - Szia! –szólt egy csilingelő hang, de mégis fenyegetőnek tűnt. Észre sem vettem a lányt, annyira a gondolataimba merültem. Ki sem léptem az ágyból, de már jöttek a gondok. Először ez a barom Davey meg haverjai, aztán Bob, hogy költözzek hozzá. Milyen szép is lenne, normálisnak tűnő életet élni velük. Végül ez a vadállat a kocsmában.

            - Ó, helló! Figyelj, nem akartam erre jönni, csak itt lakom a lakókocsi telepen, és könnyebb volt itt átvágni, mint tenni egy nagy kerülőt.

            - Semmi baj, nem azért szóltam, csak új vagyok a városban, és ismerkedni szeretnék. –na, nem tudtam, mi hiányzik nekem: egy kis kamaszlány kíváncsiskodása. Bár meg kell hagyni, nagyon gyönyörű egy lány. Világos barna haja nyílegyenesen ereszkedik le a vállára. Szép formás alakja van és nagyon szép arca. A nyakáról nem is beszélve, nem is tudom, hogy izgat fel jobban. Szexuálisan vagy inkább a vadászösztöneimre hat. Átharapnám azt a vékony kis nyakát, aztán szürcsölgetném azt a tűzforró vérét. Hmmm…

-  Hát nem hiszem, hogy én vagyok a legjobb döntés, de bocsáss meg nekem, mennem kell!

- Várj, Jenny vagyok! Látjuk még egymást? –ó hát persze, a nyakamat tenném rá.

- Nagyon örültem, Jenny, de én nem vennék rá mérget! –a hétszázát. Ennyire jó csajt is régen láttam már. Jobb lesz elfelejteni rögtön, mert a végén még olyat tennék, hogy az nem lenne túl fényes… Jenny, milyen tündéri neve van.

Hamar a telepre értem, Davey a lakókocsija előtt várt. A kutyájával játszott, egy botot akart kirángatni a szájából, az a véreb meg csak vicsorgott és nyáladzott. Davey felpattant és vigyorral a koszos képén oda lépett elém.

- No lám, no lám! Nekem nem szólt senki, hogy karácsony van! –örülj csak, te hülye.

- Hát persze, öregem, akkor igazán szép az élet, ha kedveskedik az ember. –vigyorogtam én is, mint a tejbe tök.

- Tudtam én, hogy jó srác vagy! –csapkodta meg a vállam, majd becipeltette velem a gázpalackokat az otthonába.

Az este további részét a lakókocsim tetején töltöttem. Amíg égett a gyertyám, addig egy családi fotót szorongattam. Nagyon hiányzik anya és apa, már bánom, hogy nem változattam át őket, de képtelen voltam megtenni, átharapni a torkukat. Na meg akkor még nem is igazán tudtam, mi a titka, sőt még most sem. Mennyi éve már, hiába egyidős a lelkem egy öregemberével, mégis húz utánuk a szívem. Meg kellett volna tennem, élhettünk volna örökké boldogságban. Nem vennének körül ilyenek, mint Davey. Szükségem lenne egy kis törődésre, biztos jót tenne nekem. Jenny képe jelent meg a szemeim előtt. Egyszer láttam, mégis ennyire megfogott. Jobb lenne elfelejteni, csak veszélybe sodornám. Különben is, ő nappali lény, én meg éjjeli. Nem túl jó párosítás. Akkor alszik el, amikor én kelek fel. Talán valahogy át kéne változtatnom. Mi van, ha közben egy hülye kis fruska. Azt se tudja, mi van hányóra. Kell nekem ilyen? Az se lenne helyes, ha kiszakítanám az otthonából, a családi szeretetből. Jézusom, mikre gondolok, elvette az eszem a hosszú egyedüllét.

Jobb lesz, ha elmegyek vadászni.