Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Egyedül vagyok”-érzés. Gyakran rám akar törni. Elemi erővel jön felém, közelít, meg-megérinti lelkem mára már vastagra nőtt falát, aztán továbbáll.
Néha, amikor éppen nem kell koncentrálnom semmire, leülök, és jó alaposan szemügyre veszem ezt az érzést. Mi is ez valójában? Először is, gondolatok indítják útjára, mint minden érzelmet. „Miért nem történt meg ez vagy az?” „Miért vagy még mindig egyedül?” „Miért nem tudod magad jobban odatenni?” „Elég az, amit eddig tettél, vagy amit most teszel?” Ezek a kétségek azok, amelyek leggyakrabban előidézik a szomorúságot. Legalábbis előmozdítják.
Fél éve még azt mondtam volna, nem lehet mit tenni ellenük. Jönnek maguktól, te meg legfeljebb túléled őket, legjobb képességeid szerint.
Azóta rájöttem, hogy ez nem igaz. Amit gondolsz, érzel, annak egyáltalán nem szükséges befolyásolnia a hangulatodat, ezáltal a cselekedeteidet. Hosszú távon megsemmisíthető, legalábbis lecsökkenthető ezeknek a hatása. Hogyan? Ennek egy módja az, ha leülsz, és külső szemlélőként próbálod megvizsgálni, mit is érzel. El kell csendesülnöd, kizárni a külvilágot, hogy csak és kizárólag magányodra, szomorúságodra tudj figyelni. Nem árt gyakran (akár minden nap) önvizsgálatot tartani. Ha van hozzá elég türelmed, szépen lassan megbarátkozol az érzéseiddel (még a negatívokkal is), és már nem is ijesztenek meg annyira. Rájössz, hogy a gondolkodás olyan dolog, mint amikor az étteremben választasz a kaják közül. Te döntöd el, hogy mit eszel. Te döntesz arról, hogy mit gondolsz.
Gondolataid, érzéseid valóban csak úgy jönnek-mennek, nem állíthatod meg őket. (Az étlapot sem te állítod össze, ha csak vendégként lépsz be az étterembe.) De falat húzhatsz eléjük, hogy ne vegyék be lelked fellegvárát. Te magad lehetsz a fal.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Ham István
A madárleány és a madárfiú
Elmúlásszagú reggelek
Egy kicsit még szenvedek...